Timothy Garton Ash arra bíztatja az uniót, hogy az ragadja meg a lehetőségét, és álljon ki a magyar ellenzék mellett, mert annak nem túl nagy, mégis reaális esélye van Orbán legyőzésére. A neves oxfordi elemző azzal indokolja a közbeavatkozás szükségességét, hogy a demokrácia visszaállítása igen fontos volna nem csupán Magyarország, hanem Európa, sőt, az egész világ szemszögéből.
Az oxfordi professzor ott volt az Andrássy és a Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál, amikor a kormányfő a nemzeti ünnepen az EU ellen uszított, noha uralmának fontos támaszát jelentik a Brüsszelből érkező pénzek. Mellesleg a tömeg javarészt csak hümmögött az újabb kirohanás hallatán, miközben a közelben két sorban várakoztak a buszok, amelyek vidékről szállították a részvevőket a hivatalos megemlékezésre.
Ugyanakkor a Hősök terénél, az ellenzék megmozdulásán Márki-Zay Péter közölte, hogy feltett szándéka érvényt szerezni a jogállami normáknak, ideértve, hogy ha győz, az ország felvételét kéri az Európai Ügyészséghez. Mint mondta, az nem szuverenitást korlátozza, hanem a bűnösök szabadságát.
A hódmezővásárhelyi polgármester sikere az előválasztáson zavarba hozta a Fideszt, mert az a kozmopolita baloldal ellen építette fel stratégiáját. Itt viszont egy konzervatív katolikus bukkant fel a színen és ily módon mulatságosan hangzott, hogy Orbán október 23-án azt taglalta, hogy az ellenzék ki akarja szolgáltatni Szűz Mária országát az uniónak és Sorosnak.
Ezzel együtt nehéz feladatra vállalkozott a hat párt, mert a választás nem lesz teljesen szabad, tisztességes meg egyáltalán nem. Merthogy a média javarészt a hatalom kezében van, márpedig az a kampányhoz bőven bele szokott nyúlni a közpénzekbe.
Mivel Magyarország már nem jogállam, érthető, hogy úgy tudni: nem lehet jelen Washingtonban az év végén, a Biden által kezdeményezett nemzetközi demokrácia konferencián. De hát itt egy hibrid rendszerről van szó, valahol félúton a demokrácia és az önkényuralom között. Így viszont az EU nem tehet mást, mint hogy a magyar jogállam hívei mögött sorakozzon fel.
Ideértendő, hogy a gazdasági segélycsomag fejében határozottan kérje számon az átláthatóságot és a korrupció visszaszorítását. Annál is inkább, mert az OLAF sokszoroson bizonyította, hogy az állami megbízatások nem egyszer pénzszivattyút jelentenek Orbán népes családja számára, és Ash itt meg is nevezi a politikus vejét. Csak éppen Európa tolja el magától a problémát, ám a korrupt, jogsértő, illiberális és demokráciaellenes rendszerek az uniót magát is veszélybe sodorják.
A változás érdekében nagy feladat hárul a leendő német kormányra, mert Németország az utóbbi jó 10 évben nagymértékben lehetővé tette a jogállam felszámolását Magyarországon. Ám Berlinnek változtatnia kell az üzenetet és a hangon, hiszen ebben a demokratúrában a német adófizetők pénzék nyúlják le leginkább.
A kockázatosnak ígérkező választások előtt Orbán Viktor megerősíti hatalmát. Legyen szó az igazságszolgáltatásról, a sajtóról vagy az oktatásról, elzárja a legfontosabb intézményeket az ellenzék elől. Karas Mónika, a Média Tanács eddigi elnöke pl. „új szakmai kihívásokat keresett” és gyorsan talált is a Számvevőszék főnökhelyetteseként, miután előző posztján egyik utolsó intézkedéseként visszavonta a Klubrádió analóg sugárzási engedélyét.
Az ellenzék persze kétli, hogy szimpla váltásról volna szó, annál is inkább, mivel az utódot, Koltay Andrást immár csupán kétharmaddal lehetne visszahívni. Márki-Zay Péter arra figyelmeztet, hogy hiába kerekedne felül az ellenzék, ha nem szerez minősített többséget, nem tudja visszaállítani pl. a szabad sajtót.
Itt általános gond jelentkezik a hat párt számára, mert az alaptörvényt sem tudja módosítani, ha nem arat elsöprő győzelmet. Fleck Zoltán jogászprofesszor azt mondja, Orbán nyugodtan elvesztheti a választásokat, mert a legfontosabb intézmények élén a csatlósai állnak, akiket véd a kétharmad. Körbebástyázta őket, hogy ne lehessen hozzájuk nyúlni.
Az ellenzék és a budapesti értelmiség erősen töri a fejét, mit is lehetne csinálni a jogállam visszaállítására, de úgy, hogy ne sértsék meg az érvényben lévő jogszabályokat. Márki-Zay azt mondja, ha ő nyer, kinevezése másnapján a főügyész vagy a médiahatóság elnöke már nem lesz hivatalában.
Jakab András, a salzburgi egyetem alkotmányjoggal foglalkozó professzora azonban óv az elhamarkodottságtól, mert a radikális megoldás csapást mérhet a jogállamiságra és erőszakos reakciókat válthat ki. Ezért inkább azt tanácsolja, hogy hagyjanak időt az intézményeknek és a Fidesz embereinek, hogy felmérjék, mit is csinálnak az új politikai helyzetben. Illetve rájuk hárul a jogi felelősség, ha blokkolni kezdenek.
Mindenesetre a terveket éberen figyeli Orbán, aki gondosan ügyelt a demokratikusság látszatára, amikor szépen leépítette a jogállamot.
Orbán Viktor ezúttal a főügyészt betonozza be hivatalában a szorosnak ígérkező választások előtt. Polt Péter a miniszterelnök szoros szövetségesének számít és a hatalom azt akarja, hogy csak kétharmaddal lehessen elmozdítani tisztségéből, miután az egyesült ellenzék kilátásba helyezte, hogy győzelme esetén megnyirbálja az erős hatalomkoncentrációt.
A kormánypárt részéről a befolyás megtartása abban csúcsosodhat ki, hogy közvetlenül a tavaszi választás előtt a Fidesz valamelyik jó embere lesz az államfő. Márki-Zay ezzel szemben azt közölte, hogy eltávolítja tisztségükből az olyanokat, mint Polt. A felmérések az ellenzék előnyét mutatják, de ettől még sorra neveznek ki csókosokat a kulcspozíciókba, nem egyszer egészen 2030-ig. Ilyen a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Atomenergia Hivatal vezetője, valamint a médiahatóság új főnöke.
A főügyész posztja azért igen fontos, mert az ellenzéki pártok felelősségre kívánják vonni a regnáló politikai elitet a hatalmasnak érzett korrupció miatt. Magyarország a Transparency International vonatkozó listáján a sereghajtók közé került, Bulgáriával és Romániával egy sorban. Az aggályok miatt az EU milliárdos támogatásokat tart vissza.
Lehet, hogy Szlovákia államosítja az ország egyik legnagyobb áramszolgáltatóját, nehogy Orbán rátehesse a kezét. Az MVM is bejelentkezett ugyanis a Stredoslovenská Energetika kisebbségi részére, összesen 1,2 milliárd eurót kínál érte. Ez valószínűleg kenterbe veri a két rivális, az E.ON és a cseh CEZ ajánlatát. Ám a magyar siker azt jelentené, hogy Orbán Viktor beleszólhatna az energiaárakba a szomszédos ország jelentős részén.
Persze az adásvételhez kell a pozsonyi kormány engedélye, mert kulcsfontosságú cégről van szó. Mindenesetre a koalíciós partnerek afelé igyekeznek terelni a gazdasági minisztert, hogy vegyék nemzeti tulajdonba a társaságot. Sulik szerint azonban az állam rossz tulajdonos. Így privatizálni akarta a legnagyobb energia elosztót.
Egy varsói elemző úgy látja, hogy Lengyelországnak nagyon is kapóra jön a belorusz határon kialakult helyzet, mert úgy állíthatja be, hogy a nemzeti szuverenitást védelmezi, ugyanakkor elterelheti a figyelmet a sokasodó belső bajokról, így az abortusztilalom elleni tiltakozásokról. Meg arról, hogy egyre népszerűtlenebb. Piotr Buras, aki az Európai Külkapcsolati Tanács lengyel irodáját vezeti, kétségtelennek nevezi, hogy Lukasenko a válság súlyosbítására törekszik, mert nyomást akar gyakorolni a PiS-re, illetve az EU-ra.
Amit csinál, az szimpla bűncselekmény, hiszen az országba csábít egy csomó szerencsétlen menekültet, majd elveszi a pénzüket. Bosszút akar állni, amiért az unió támogatta a belorusz ellenzéket, de abban is bízik, hogy Brüsszel egy idő után feladja a szankciókat.
A lengyel vezetés úgy állítja be, mintha a szuverenitást érte volna támadás, ám nem kér a Bizottság által kínált segítségből. Meg kívánja mutatni, hogy nem szorul rá Európára, de nem is szeretné, ha újságírók vagy segélyszervezetek bukkannának fel a keleti határon, nem beszélve az EU-ról, hiszen ott sokszor olyasmi történik, ami jogellenes. Így az, hogy az érkezőket azonnal visszafordítják, a szokásos menedékeljárás lefolytatása nélkül.
Ugyanakkor nem érthető, hogy az unió miért nem lépett már eddig is közbe, hiszen megbüntethetné azokat az európai cégeket, amelyek közreműködnek a menekültek ideszállításában. De megtorló intézkedéseket hozhatna Minszk ellen is. Persze, hogy a konfliktus ilyen sokáig erjedt, abban van felelőssége a lengyel félnek is, mert csak most tárta fel, hogy mekkora is a gond. Ez összefügg a jogállami vitával.
Ugyanakkor szintén vétkes az EU, mert alábecsülte a problémát, de a migrációs politikai kapcsán általános bizonytalanság tapasztalható a szervezetnél. Eltűrte, hogy pl. Magyarország megszegje a közösségi jogot. Majd megint becsukta a szemét Belarusz kapcsán és átengedte a terepet a lengyeleknek. De közbe kell lépnie, mert a válság az egész földrészt érinti. A megoldás azonban nem lehet csak az, hogy lezárják a határokat és katonákat vezényelnek ki.
Paul Lendvai arra figyelmeztet, hogy Brüsszel a homokba dugja a fejét, miközben a Nyugat-Balkánon súlyos veszély fenyeget a bosznai szerbek vezetőjének politikai gyújtogatása folytán. Összeomolhat a béke, illetve szép lassan, észrevétlen tűzveszélyes válság alakulhat ki. Dodik már évek óta bujtogat, szerb és orosz asszisztálással. Most éppen kilátásba helyezte, hogy a Republika Srpska kivonul a köztársaság hadseregéből, illetve közigazgatásából. Egyben követeli, hogy számolják fel a Daytoni békemegállapodás végrehajtására ügyelő nemzetközi megbízott tisztségét.
Nem lehet tudni, hogy a politikus ismét csak blöfföl vagy tényleg önállóságot akar, esetleg készíti elő az országrész beolvadását Szerbiába. Mindenesetre ebben a vészterhes helyzetben tett igencsak jelzésértékű látogatást Banja Lukán Orbán Viktor. A magyar vezető már júniusban felértékelte Dodikot, amikor Budapesten hivatalosan fogadta. Majd az EU rendbontójaként azt sürgette, hogy az unió azonnal vegye fel Szerbiát, amelyet autoriter barátja, Vucsics irányít.
Von der Leyen súlyos hibát követett el, hogy a bővítésért felelős biztos tisztségét átengedte Orbán jobbkezének. A magyar miniszterelnök különben beavatkozik Észak-Macedóniában is, ahol Zaev kormányfő éppen lemondott, mert az EU nem tartotta szavát a felvételi tárgyalások megkezdése ügyében. Közben Budapesten „politikai menekültként” él és intrikál Gruevszki, Szarajevó korábbi erős embere, akit korrupció miatt odahaza jogerősen két évre ítéltek.
Két amerikai elemző szerint a kommunizmus bukásának öröksége, hogy Kelet-Európában ennyire kevesen oltatják be magukat a járvány ellen. A Pennsylvaniai Egyetem szakértői szerint hiába halnak meg újabban megint sokan a fertőzés következtében, a térség még mindig nem jutott túl azon, hogy a rendszerváltás után fokozatosan leépült a közbizalom a fennálló hatalom iránt.
Európa nyugati felén a polgárok háromnegyed már megkapta mind a két oltást, a románoknál ezzel szemben nem egészen 40 %, a bolgároknál alig 26 %, az ukránoknál és oroszoknál pedig még rosszabb a helyzet. Az ok egyrészt az, hogy a régiót elárasztja a dezinformáció, grasszálnak az összeesküvés elméletek.
De az is szerepet játszik benne, hogy a teszt elvégeztetése, illetve az igazolás beszerzése akár 150-300 dollárba is kerülhet, miközben nagyon sok hamis papír van forgalomban. Pletykák és tévinformációk keringenek persze nyugaton is, de az amerikaiak 70 %-a immár teljesen védett.
A kelet-európai elutasítás azonban leginkább azzal függ össze, hogy ezek az országok 1989 után sokszor csak igen lassan lábaltak ki a válságból, és a kormányok nem enyhítették a következményeket. Nem ritkán csak 17 év elteltével érték el a korábbi fejlettségi szintet, ami azután aláásta a bizalmat. Az emberek úgy érzik, hogy azok, ott fent magukra hagyják őket, ez ma is tetten érhető. Amire csak ráerősítenek a többi közt az orosz dezinformációs kampányok, amelyek célja, hogy a közvéleményt az EU és a Nyugat ellen hangolják.
