ÁSZ;közpénz;

- Keserű öröm

Hans-Georg Gadamer német filozófus nem csak azt mondhatja el magáról, hogy a teljes 20. századot végigélte, hiszen 102 esztendő adatott meg a számára, hanem azt is, hogy olyan alapigazságokat mondott ki, mint hogy „az ünneplés csak annak jelent valamit, aki részt vesz benne.” Korlátozó jelleggel ráillik ez a gadameri megállapítás az Állami Számvevőszéknek arra a – szokásuk szerint nem sajtónyilvános, amúgy az alaptörvény elfogadásának 10. évfordulója alkalmából szervezett – konferenciájára is, amelynek középpontjában a közpénzügyek álltak. Ugyanis jószerével csak a kormányzat és a mindennapi tevékenységét hűségesen támogató intézmények érezhetik úgy, hogy a köz pénzével való ténykedés akár csak a legcsekélyebb örömködésre is okot adhatna.

Természetesen ez a sikerre orientált mentalitás aligha okozhatott bárkinek is meglepetést, hiszen Domokos László elnök tavalyi, az Országgyűlés plénumán tartott beszámolójában egyértelműen ki is mondta, hogy a Számvevőszék feladata nem a hibakeresés vagy az elmarasztalás, hanem a közpénzügyek jó irányba való terelése, „a pozitív változások elindítása.” Erről ugyan a politikai pártoknak egészen más a véleménye, hiszen a 2010-es évek közepén-végén sorra büntették meg őket arra hivatkozva, hogy a költségvetési támogatásukat nem kellő gondossággal használták fel, például – a számvevők véleménye szerint – túlságosan drágán béreltek irodákat a maguk számára. Az ellenzéki pártok sorát sújtó, a működésüket csaknem ellehetetlenítő elmarasztalások érdekes módon a Fideszt nem érintették. S bár kétségtelenül reagálhattak az észrevételekre, de jogállamokban egyedülálló módon – „hála” a közpénzügyek alakulását kiemelten kezelő alaptörvénynek – fellebbezésre a megbírságoltaknak nem volt módjuk.

A törvényesség, átláthatóság, célszerűség, eredményesség, a közélet tisztaságának elve a bizonyítékokon alapuló ellenőrzési tapasztalatok „tudásmegosztásán keresztül” érvényesül. Azonban a tudásnak ez a megosztása korántsem mondható mindig a legtökéletesebbnek. A konferencia vezérszónoklatát celebráló nemzeti banki elnöki tanácsadó, tekintélyes számvevőszéki múlttal a háta mögött, nem csekély magabiztossággal kifejtette, hogy az adósságráta és a közpénzügyek gondos kezelése párban járnak egymással. Állítása szerint az elmúlt években a GDP 80-ról 65 százalékára csökkent az adósság, s az Orbán-kormányok időszaka alatt végig mérséklődő pályán volt. Ezzel szemben az igazság az, hogy 2020-ban negyedszázados, vagyis a 2008-2009-es gazdasági világválságon is túlmutató csúcsot döntött.

Az idei kilátások sem mondhatóak biztatónak, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Domokos László augusztusban ezt írta: a magyar helyreállítási terv uniós jóváhagyása akár jövőre is átcsúszhat, de a benne foglalt beruházások mielőbbi elindítása és költségvetési megelőlegezése indokolt, azonban a csökkenő adósságráta, azaz az államdósságszabály biztonságos teljesítése érdekében mást érdemes későbbre halasztani vagy feltételekhez kötni. Az Örömódába egy kis józanság is belejátszott?