Joe Biden nem aprózta el. Szerinte, ha majd 50 év múlva visszatekintenek erre a pillanatra, azt fogják mondani, ekkor döntötte el Amerika, hogy megnyeri a XXI. század gazdasági versenyét Kína ellen. Az elnök korábban is úgy vélte, infrastruktúra-fejlesztési tervére szüksége van az Egyesült Államoknak, ha be akarja bizonyítani, hogy a demokratikus berendezkedés versenyképes a kínai típusú tekintélyelvű hatalommal szemben. Ami azt illeti, Hszi Csing-pinnek aligha kellett volna annyit idegeskednie és telefonálgatnia, hogy pártja elfogadja beruházási javaslatait, mint Bidennek. Az elnök hónapok óta igyekezett kompromisszumot teremteni előbb a demokraták és a republikánusok, majd a Demokrata Párt mérsékelt és progresszív szárnya között. A péntek éjféli, 228:206 arányú szavazáson tizenhárom mérsékelt jobboldali képviselő támogatta a tervet, amire szükség is volt, mert hat „haladó” viszont ellene voksolt. Utóbbiak elvi kérdést csináltak abból, hogy csak a másik, még nagyobb szociális csomaggal együtt hajlandók behúzni az „igent” – ez utóbbi viszont majd csak egy hét múlva kerül a napirendre.
A most elfogadott törvény tíz év alatt 1200 milliárd dollárt irányoz elő utak, hidak, kikötők és repülőterek felújítására, széles sávú internetre, illetve környezetvédelmi fejlesztésekre. Az eredetileg 2250 milliárdosnak indult csomag még megnyirbáltan is csak a XIX. századi vasútépítéshez vagy az 1950-es évek autópálya-projektjéhez hasonlítható, amelyek hosszú korszakokra megszabták a fejlődés irányát. A valóban új pénz azonban csak 550 milliárd, a többi már eddig is létező programok idesorolásából jön össze. Az elnök abban reménykedik, hogy a döntés jótékony hatása már két-három hónap múlva jelentkezik, amikor megtörténnek az első kapavágások.
Ami a politikai hatást illeti, az már így is elkésett: a szavazók kedden Virginiában és New Jersey-ben is büntették a túl sokáig totojázó Demokrata Pártot. A képviselőház baloldalán nagy tapssal, hosszan ünnepelt sikerhez voksaikkal hozzájáruló mérsékelt konzervatívok ellen azonnal támadás indult a radikális jobboldalon, ahol árulóknak, csak nevükben republikánusoknak, a Demokrata Párt álruhás tagjainak nevezték a tizenhármakat és megfogadták, hogy jövőre megbuktatják őket az előválasztásokon.
Ez nem sok jót ígér az infrastruktúra-törvénynél másfélszer nagyobb és legalább kétszer annyira vitatott szociális csomag sorsát illetően. Utóbbit még a szenátusnak is jóvá kell hagynia, ahol a kiélezett erőviszonyok miatt minden egyes demokrata párti voksra szükség lenne és nem lehet republikánus segítségre számítani.
