Reális esély látszik arra, hogy rövid időn belül megoldódik a szudáni válság: a múlt hétfőn puccsot végrehajtó hadsereg hajlandónak mutatkozik a civilekkel való hatalommegosztás helyreállítására. Egyelőre azonban nem lehet eldönteni, hogy a fokozódó nemzetközi nyomás és a demokratikus átmenetért rendíthetetlenül küzdő szudániak tüntetései érték-e el hatásukat, vagy esetleg szemfényvesztésről van szó.
A fegyveres erők főparancsnoka, Abdel-Fattah al-Burhan tábornok egyértelműen arra törekszik, hogy kompromisszumkésznek tüntesse fel magát. A junta vezetője csütörtökön például telefonon egyetértéséről biztosította a civil kormányzás mielőbbi visszaállítását sürgető Antony Blinken amerikai külügyminisztert. A washingtoni fődiplomata felszólítására sem bocsáttatott szabadon minden politikai foglyot, ám gesztusértékű, hogy elrendelte a megbuktatott kormány négy, őrizetben lévő miniszterének kiengedését.
Szintén bizakodásra adhat okot, hogy a Reuters értesülései szerint jól haladnak a tárgyalások a hadsereg vezetői és a puccsal eltávolított átmeneti miniszterelnök, a házi őrizetben lévő Abdalla Hamdok között. Volker Perthes, az ENSZ szudáni különmegbízottja a hírügynökségnek elmondta: azon dolgoznak, hogy felek napokon belül megegyezzenek, még mielőtt álláspontjaik eltávolodnának egymástól.
Ha valóban egy áttörés küszöbén állunk, akkor abban komoly szerepe van az Egyesült Államoknak, amely már a puccs másnapján felfüggesztette a Szudánnak szánt 700 millió dolláros segélyalapot. Vélhetően ugyancsak Washington közbenjárásának köszönhető, hogy szerdán az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia csatlakozott a civilek hatalomba való visszaengedését követelő országok kórusához. A két Öböl menti állam kiállása azért nyom sokat a latban, mert a szudáni junta potenciális szövetségekként tekinthetett rájuk a katonai diktatúra kiépítésében.
A Wall Street Journal csütörtöki írása azonban kétségeket ébreszt Burhan tábornok szándékait illetően. Az amerikai újság szerint a főparancsnok a puccsot megelőző napon arról győzködte Jeffrey Feltmant, a térségéért felelős amerikai fődiplomatát, hogy nem készülnek hatalomátvételre, majd titkos tárgyalásokra Egyiptomba utazott, hogy megszerezze a szomszédos ország támogatását az államcsínyhez. A lap úgy tudja, hogy a kairói rezsim kifejezetten proponálta Hamdok eltávolítását, mert nem tetszett nekik, hogy a politikus távolságot tart Izraeltől, és nem elég kritikus az egyiptomi vízgazdálkodást veszélyeztető, a Nílust felduzzasztó Nagy Etiópiai Reneszánsz Gáttal (GERD) kapcsolatban. Ha Egyiptomnak még mindig fenntartásai vannak Hamdokkal szemben, az a szudáni krízis megoldását is megnehezíti – a Nyugat ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy az ő vezetésével álljon fel az új civil kormány is.
