"Kiviláglik a helyzet egész, majdhogynem kétségbeejtő nehézsége, reménykedni csupán hosszú távon lehet." (Thomas Mann: Naplók, 1942. január 28.)
Az, hogy Thomas Mann így látta a helyzetet 1942-ben, nem meglepő, de szégyenünk, hogy 2021-ben e szavak hazánkra is illenek. Cikkem már kész volt, amikor október 23-án meghallgattam Orbán Viktort és Márki-Zay Pétert. Első reakcióként törölni akartam a fenti idézetet és bevezető mondatomat. Orbán egy fásult funkci benyomását keltette, ahogy nyomta a paneleket, míg kihívója reménykeltő beszédet tartott. De aztán felidéztem amit egy idős hölgy mondott, akit a békemenetben kérdeztek Márki-Zayról: "Ki tudnám nyírni!" (Nem lepne meg, ha kereszténynek képzelné magát. És – nem túlzás! – rémisztő, hogy itt tartunk; nemhogy esély nincs a párbeszédre, de ilyen gyilkos a hangulat. Érdemes megnézni a Telex egész riportját, mert jó képet ad Orbán bázisáról.) És felidéztem, milyen bosszút indított Orbán 2006-ban a kormány ellen – a hazug narratíva azóta megy a kormánymédiában nap mint nap, és közpénzen egy propagandafilmet is csináltak. E film kapcsán egy másik idős nő "patás ördögnek" nevezte Gyurcsány Ferencet.
2002-es bukása óta Orbán kísérleti nyúlként kezeli a magyarokat. Állandóan teszteli (közpénzből) propagandaszövegei hatékonyságát – érvek hiányában címkéz (Soros, Gyurcsány, Brüsszel), pont úgy mint a kommunisták –, támogatói tűrőképességét: hol és mikor kell valamit adnia, hogy ne fogyjon tábora. Tudva például, hogy szavazói nagy része oltásellenes, átpasszolta a felelősséget a munkaadókra.
A békemenet harmadnapján összefutottam egy falumbelivel, aki alig tudott lehajolni elejtett bevásárlólistájáért. Segítettem, ő pedig sorolta bajait, "de", mondta, kihúzva magát, "azért elmentünk a békemenetre!" Nehezen jár, mire megkérdeztem, miért tette ki magát a hosszú gyaloglásnak. "Valahogyan ki kellet fejezni mennyire hálásak vagyunk, az a pénz most nagyon jól fog jönni", mondta Orbán bejelentésére utalva. Nem vitatkoztam, látszott, hogy büszke és nem akar senki adósa lenni. De ez feudalizmus.
Bolt, rendelő, kórházi váró, piac – alig hallok valamit az érdemi vitákról, annál többet a személyeskedésekről. Mert az közérthető? Nem végzek közvélemény-kutatást, csak fülelek. E korlátolt tapasztalatom, hogy a Fidesz-KDNP összezáró, monolit egyhangúsága sokaknak elfogadható. Ahogy egy idős férfi mondta a piacon: "A fene se tudja követni ezeket a vitákat". Egyrészt, felületes az érdeklődés, de ebben is az iskolázottság hiánya a vétkes. Inkább érzelmi vonzódás vezeti, ki hova ikszel. Egy hölgy nem szavazott az előválasztáson, mert tartott attól, hogy látja a fideszes szomszédja, aki a néhány méterre álló Stop Karácsony! Stop Gyurcsány! pavilonnál várt aláírókat. "Nem kell, hogy lássa, hogy ebben részt veszek", mondta ismerősének, "de sajnálom, mert Jakabra szavaztam volna." Beszélgetésükből kiderült, hogy számára azért szimpatikus Jakab Péter, mert korán elhunyt unokatestvérére emlékezteti.
A vidékiek amúgy is hátrányban vannak a médiahelyzetnek köszönhetően, amióta egy hírhamisítót tett Orbán az MTVA élére. De Elliot Aronson és Carol Tavris "Történtek hibák... (de nem én tehetek róluk)" című könyve is fontos szempontokat ad a megértéshez, hogy mennyire fontosak az érzelmi kötődések - a tények vesztére.
Meglepett, amikor Szakonyi Péter azt mondta az ATV műsorában az előválasztás első fordulója és Karácsony Gergely visszalépése után, hogy az egész egy szappanopera. Aztán olvastam, hogy Mráz Ágoston Sámuel már áprilisban állította, hogy az előválasztás a Barátok közt "politikai különkiadása" lesz. Igazuk lenne?! Egy kedves barátom külföldi tanulmányúton volt és hazaérkezve érdeklődött a történtek felől, épp a második forduló finisében. "Röviden: káosz", mondtam, de bővebb választ adva hirtelen ráeszméltem, hogy pont az ellenzéki zűrzavar adta a legjobb választ az előbbi kérdésemre - ezt biztosan nem akarhatták az előválasztás rendezői és szereplői.
Zavarodottság mindkét oldalon látható volt. Mit csináljanak Márki-Zay személyével? A Fidelitas kirakta fotóját egy Ceaușescu-portré mellé, "baloldali ikertornyok" felirattal. Két ember hasonlíthat fizikailag, míg teljesen eltérnek a lényeget illetően – a szellemiség a döntő. Így viszont Orbán Viktornak kellett volna a plakáton szerepelni a Conducătorral, mindkettejük falubéli focistadionjával a háttérben.
A retorikai túlzások gyakran zavaró hatásúak – bármelyik oldalon. Jó lenne, ha az ellenzék tagjai – persze ne ugyanazt mondják minden kérdésről, mint a Fidesz papagájai – vigyáznának, hogy mondandójuk logikája konzekvens legyen. Egyetértenek, hogy Orbán egy Keresztapa figura. Viszont Jakab Péter figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy a "börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória”. Az Al Capone figuráknak nincsenek ilyen aggályaik.
"Nem csak Karácsony Gergelyt árulják el ezzel, hanem a hazánkat. És nem tudom, hogy kit mivel vesznek rá, de sokan panaszkodnak, hogy folyamatos nyomás alá vannak helyezve, és kényszerítik őket mindenféle módszerekkel, arra, hogy álljanak ki Dobrev Klára mellett, miközben ők is pontosan tudják, hogy ezzel Orbán Viktort tartják hatalomban”, fogalmazott Márki-Zay. Lehangoló volt ezt hallani épp tőle, mert emlékeztet a régi kommunista szövegekre. Például 1948-ban a Társadalmi Szemlében Lukács György nekiment Kerényi Károlynak: "Senki se állítja Kerényiről, hogy egyénileg a fasizmus, vagy akárcsak a politikai reakció híve lett volna, de szándék ide, szándék oda – a mitológia atmoszférája már egyszer a fasizmus ideológiai előkészítésének atmoszférája volt.” Ezt a több évszázados szubjektíve kontra objektíve témát a kommunisták vitték a politikába. Remélem nem adtam tippet a Fidesz propagandistáinak és sietve teszem hozzá, hogy Márki-Zay bocsánatot kért kijelentéséért – ami sem a kommunistákra, sem a Fideszre nem jellemző.
Amikor egy jelölt megjelenik valahol, hívei és az érdeklődők mennek meghallgatni. Érthető, ha a politikusok egyoldalú képet kapnak a lakossági véleményekről. Egyre gyakrabban mondják ellenzéki politikusok, hogy elég lesz megnyerni a 2022-es választásokat, majd ők elsöprik a kétharmados törvényeket. Értem, sőt, egyetértek az erre vonatkozó kritikákkal. De hallom az ellenzéki vox populit is: "csak sikerüljön végre megszabadulni Orbántól!" Nem mennék bele egy polgárháború esélyeinek latolgatásába – már maga az, hogy ez a beszédtéma, figyelmeztető jel. Röviden: nem a kormány és nem az ellenzék van bajban, hanem mi mindannyian: jobb, bal, és a politikát lesajnálók egyaránt. Ijesztő, mennyire kettészakadt az ország.
"Istenem, de örülök, hogy a karácsony meg van mentve!" mondta egy nő a boltban, és egy pillanatra azt hittem, hogy nagy k-val gondolja, és valami új fordulat történt az előválasztási adok-kapokban. De nem, csak Orbán voksvásárlásáról volt szó. A két nyugdíjas – érthetően – örült, hogy valamit tudnak unokáiknak venni.
Orbán szerint "a vidéki levegő hazafivá tesz. Itt még él, itt még tősgyökeres az a magyar észjárás, testtartás, habitus, amely megmaradásunk alapját képezi a jövőben." (Tokaj-Hegyalja Egyetem megnyitója) Hízelgésből jeles! El is ment a kesztölci kocsmába – Kövér László szerint "a bor bölcsességet ad" – bejelenteni, mennyi pénzt fog osztogatni, meg hogy mennyire küzd, hogy a teljes 13. havi nyugdíjat kivigye a postás a választások előtt. Küzd?! Sic volo, sic iubeo – ha így akarom, vedd parancsnak –, Orbán kormányában és pártjában ez így megy.
Kapcsolgattam a csatornák között jobbra-balra – pontosabban: ATV, aztán jobbra és még jobbra. Orbán állandóan a nemzeti szuverenitásra hivatkozik. Korruptak vagyunk - na és? Mit pofázik bele Brüsszel? És valóban, a szavazóknak csak kisebb részét zavarja, ha egyáltalán értik. A beharangozott 80 ezer forint bezzeg közérthető. A másfél milliárd forint közpénz, amit Orbán adott az elmúlt években embereinek, hogy befolyásolják az amerikai politikusokat, egy absztrakt szám. Amint a The New York Times írta október 4-i cikkében és a Népszava is tudósított róla, "a cél az, hogy jobb kép alakuljon ki a miniszterelnökről, aki konzervatív vezérként jelenik meg a nemzetközi arénában, illetve hogy ellensúlyozzák a hírét, mármint hogy egy tekintélyelvű nacionalistáról van szó, aki Oroszországhoz és Kínához dörgölőzik." És ne felejtsük a sok milliárdot amit honi rokonainak és barátainak juttatott az elmúlt évek során.
Záróban, köszönet Szentes Ágota és Szurday Kinga Szép Szó-beli cikkeiért és az írásaikban említett többi tanulmányért, a sorozatért, amelyet Rózsa Péter György és Szentpéteri Nagy Richard jegyez az Élet és Irodalomban, illetve Vörös Imre és Sajó András írásaiért e témában. Mi lesz itt? Mi lesz velünk?
A rendelőben két fideszes – szavaikból egyértelmű volt – beszélgetett a választás utáni tervekről. Az nem volt világos, hogy milyen szinten vannak beavatva, vagy csak saját elképzelésüket fejtették ki, például az önkormányzatok lenullázásáról. De az már régen egyértelmű, hogy Orbán a központosítás híve. A következő hat hónap nehéz lesz, de ha netán az ellenzék nyer, drámai évek jönnek. Lehet, hogy nem is azonnal; Orbán kivárhatja, míg az új kormány beleroppan az óriási költségvetési hiányba, a törlesztési kötelezettségekbe, az ígéreteibe (főleg az egészségügy és az oktatás terén), a nemzetközi egyezményekbe (Fudan, Paks 2, stb.), és bezuhan a támogatottsága. Viszont ha Orbán nyer, azt fogja hinni, hogy nagyjából bármit megtehet.
Esténként tovább olvasom Mann naplóját: "Ideges, nyomott hangulatú, gondterhelt, kedélytelen, aggodalmaskodó és borúlátó vagyok." (1942. február 8.) Magamról se tudnék pontosabb képet adni, gondoltam - de elszégyelltem magam. Hol tartunk 1942 iszonyatos eseményeihez képest? Nem magam miatt, hanem a fiatalokért drukkolok. Rendezzük végre hazánk dolgait, hogy koncentrálni tudjunk a klímaválságra való felkészülésre.
