Versenyképességünk - minden kormányzati fogadkozás ellenére - csak nem akaródzik megjavulni. Az Magyar Nemzeti Bank (MNB) stábja az utóbbi években, amolyan önkéntes felajánlásként a kormány helyett magára vállalta, hogy rendre megvizsgálja a Magyarországon zajló gazdasági folyamatok hosszú távú hatásait, és ennek nyomán a legfrissebb jelentésükben kénytelenek voltak megállapítani, hogy jóformán semmi sem változott.
Az Európai Unió 27 tagországának versenyképességi rangsorában továbbra is a szerény 18. helyet foglaljuk el. Csekély vigasz, hogy ez még így is meghaladja visegrádi versenytársaink átlagát.
Alapvető igazság: nem elegendő növekedni, egyes esztendőkben akár kimagasló mértékben is, a fenntartható fejlődés záloga - a többi között - az eredményes küzdelem az infláció ellen, összhangban a beruházási és a megtakarítási döntések egyensúlyával. Mégpedig úgy, hogy megfelelő hozamot is hozzanak. Ebből a szempontból furcsa ellentmondás, hogy míg a kormány - a körülményektől magát mit sem zavartatva - a versenysportok számára a stadionok garmadáját építteti meg, ráadásul többnyire az előrekalkulált beruházási költségeket jelentős mértékben meghaladó áron, addig ezzel egyidejűleg a gazdasági versenyképességünket rontja, fékezi.
Ugyanakkor csak találgathatjuk, mi lehet a tényleges oka annak, hogy a jegybanki szakértők jelentése a "2020. évi adatokra épül, azonban számos mutató esetében csak korábbi adatok állnak rendelkezésre, így esetükben nem jelenik meg a koronavírus-járvány hatása." Vajon melyek lehetnek azok a fránya gazdasági adatok, amelyeknek a begyűjtésére másfél esztendő sem volt elegendő? A hiányérzet azért is indokolt, mert a NER lépten-nyomon azzal dicsekszik - legutóbb a miniszterelnöknek a valamennyi nyugdíjas számára elpostázott, a novemberi járadékkorrekciót beharangozó levelében -, hogy a magyar gazdaság dicséretes módon válságállónak bizonyult a járvány negatív hatásainak kivédésekor.
Vajon Orbán Viktor esetleg olyan alapadatokról tud, amelyek még az MNB előtt sem ismertek? Vagy - tisztesség ne essék szólván- a kormányfő csak blöffölt? Ennél valószínűbb: nem egy srófra jár az agyuk, ugyanis a jegybank azért megjegyezte, hogy "a koronavírus-járvány rávilágított (...) számos területen a további erőfeszítések és fejlesztések szükségességére, különösen az egészségügy, a digitalizáció és az innováció esetében."
És amiről még kevesebb szó esik, pedig a versenyképesség egyik meghatározó eleme, hogy a "hazai bankrendszer eszközarányos működési költségei továbbra is kimagaslóak az Európai Unióban, ezért a lakossági hitelek kamatfelárai nemzetközi összevetésben magasak." Más szóval, még a járvány okozta - igaz, nálunk csak részleges - sokk negatív hatása sem volt elég ok arra, hogy ne legyünk továbbra is kontinens legdrágább pénzintézeteinek hazája. Nem véletlen, hogy a jegybank szokásos, ezúttal Szentgyörgyi Alberttől származó mottójával ismételten feladja a kormánynak a leckét: "Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki nem gondolt."