Sokadszorra is ösztönözhetik Orbán Viktort a járványügyi szakemberek bizonyos szigorítások bevezetésére, szavaik egyelőre süket fülekre találnak. Az akkurátus kontaktkutatás vagy a beltéri maszkviselés kötelezettségének radikális kiterjesztése épp olyan fontos lenne a halálos ragály elleni küzdelemben, akárcsak néhány gondosan titkolt adat megosztása a társadalommal.
A magyar kormányfő azonban szemmel láthatóan nem mérte még fel, önös politikai érdekeinek vajon a hazánkban is dühöngő pandémia mielőbbi megfékezése, vagy éppen ellenkezőleg: elhúzódása felel-e meg. Ez utóbbi mellett szól a koronavírus-járvány ürügyén bevezetett rendkívüli jogrend, mely a hatalommal való visszaélést Orbán számára fölöttébb kényelmessé teszi, hiszen erre hivatkozva minden alkotmányos korlátot kikerülve fosztogathat, illetve móresre taníthatja a tavalyelőtt ellenzékivé lett önkormányzatokat. Nota bene: a veszélyhelyzet időszakában számos olyan vitatható kormányzati intézkedés történt, amelynek az égvilágon semmi köze sincs a járvány elleni harchoz! Igencsak praktikusnak bizonyult a rendeleti kormányzás lehetősége például az állami egyetemek kormánybarát alapítványoknak való átjátszásakor vagy a gödi helyhatóság kifosztásakor.
Más megfontolások is szerepet játszanak miniszterelnökünk hezitálásában. Még szeptemberben nyilatkozott úgy Orbán a Kossuth rádióban, hogy nem rendelheti el a kötelező oltást, mert „ezt a magyar ember gyomra nem veszi be”. A kormányfő tisztában van vele, hogy a szélsőjobb világszerte rátelepedett az oltásellenes mozgalmakra, abszurd módon éppen a jobboldali radikálisok által támadott szabadságjogainkat emlegetve. Az Európai Néppártból kiakolbólított Orbán Viktor haragítsa most magára az oltás kötelezővé tételével reménybeli szövetségeseit, akik mostanában körüludvarolják őt Giorgia Melonitól Marine Le Penig?
A képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében azonban ott vannak az ügyetlen járványkezelés lehetséges következményei. Autokrata barátainak sorsa intő például szolgálhat Orbán számára. Donald Trump eleinte a vírus létét is olyan magabiztosan vonta kétségbe, akár a klímaváltozás tényét. Vírustagadó hívei között számosan hisznek hagymázas összeesküvés-elméletekben, a népszerűséget hajszoló populista exelnök pedig az ő kegyeiket kereste. Adminisztrációjának ostoba és felelőtlen magatartása sok ezer amerikai állampolgár életébe került, illetve hozzájárult Trump bukásához. Jair Bolsonaro hasonló utat járt be. A „trópusi Trumpnak” becézett brazil államfő tüntetően nem viselt maszkot tömegrendezvényein, illetve nyíltan biztatta hazájának állampolgárait az egészségügyi óvintézkedések megszegésére. A járvány áldozatainak száma oly magas lett mostanra Brazíliában, hogy az ottani sajtó egy része már Bolsonaro büntetőjogi felelősségét emlegeti.
Orbán Viktor tehát egyelőre kivár; társadalmunknak viszont csöppet se mindegy, a kormányfő hány magyart áldoz fel vélt vagy valós politikai érdekeinek oltárán. A habozó Orbán helyett a valóban kompetens járványügyi szakemberekre hallgassunk, ha meg akarjuk fékezni a ragályt!