„Az emberek mérgesek és bizonytalanok” – Joe Biden ezzel magyarázta a Demokrata Párt keddi választási kudarcát, a több mint egy évtizede a liberálisok felé billenő Virginia elvesztését. Az elnök a múlt héten üres kézzel indult Európába, mert pártjának mérsékelt és progresszív szárnyai nem tudtak megállapodni a tíz évre szóló infrastruktúra fejlesztési és szociális csomagokról. A rossz választási hírekre hazatérő Biden szerdán azt mondta, tudja, hogy az emberek cselekvést várnak, ezért nyomást fog gyakorolni sajátjaira a jelenlegi állapotukban összesen csaknem háromezer milliárd dolláros tervek elfogadása érdekében. Azzal vigasztalta magát és szavazóit, hogy bár az embereket a járványtól, az iskolák helyzetétől és a munkanélküliségtől kezdve a benzin áráig sok minden aggasztja, a csomagok elfogadása után mindenki látni fogja a gondok enyhülését.
Az elnöknek vannak erős szövetségesei, akik ugyanezt akarják. Nancy Pelosi házelnök például csöndben, amíg a sajtó a Glasgow-i klímacsúcsra és Virginiára figyelt, visszacsempészte a szociális csomagba az egyszer már kihúzott négy hetes szülési-, beteg- és ápolási szabadságot. Mára az Egyesült Államok az egyetlen fejlett ország, ahol nincs ilyen és bevezetése rendkívül népszerű lépés lenne. A családok zöme aligha fogadja el Lauren Boebert republikánus képviselőnő érvét, miszerint ha ő a saját kisteherautója első ülésén szülte meg négy gyereke egyikét, akkor másnak se jár fizetett szabadság. A felvetés európai ésszel nehezen érthető, de Amerikában nagy hagyománya van a nehézségekkel egyedül megbirkózó kisember mítoszának. Bidennek és a Demokrata Pártnak mindenesetre csak használna, ha a figyelem a párton belüli csatározás helyett újra a jobb- és baloldal közötti különbségre irányulna.
A keddi választási eredmény amúgy nem végzetes kudarc a Demokrata Pártnak. A történelmi tendencia alapján várható volt, hogy a választók büntetni fogják az elnök pártját, a II. világháború óta ez egy-két kivételtől eltekintve rendre így történt. Most inkább csak ennek mértéke okozott meglepetést, de a helyzet bizonyos értelemben most is rendkívüli, mert a járvány elhúzódó gazdasági károkat is okoz, például a termelési láncok szakadozását, magas energiaárakat és ami Amerikában különösen fájdalmas, drága benzint. Biden kiemelte, hogy még ilyen körülmények között is példátlanul sokan szavaztak Virginiában a demokrata párti kormányzójelöltre, vagyis az elképzelései továbbra is vonzók, csak most már ideje lenne megvalósítani azokat. Erre a baloldal a november 25-i Hálaadás napjáig adott magának időt – később az év végi ünnepek, majd a kezdődő választási kampány miatt már nehéz lesz bármit elfogadtatni
A keddi eredmények abból a szempontból is érdekesek, hogy a Republikánus Párt látszólag megtalálta a megoldást a Trump-jelenség kezelésére. Virginiában egyszerre sikerült megőrizni a vidéki, fehér, továbbra is a volt elnök bűvöletében élő szavazók aktivitását és visszanyerni a jómódú elővárosokban lakó, iskolás korú gyerekeket nevelő, középosztálybeli nők egy részét, akik pedig éppen Trump miatt fordultak el a konzervatívoktól. A recept viszonylag egyszerű: hízelegni kell Trumpnak, de nem szabad belebonyolódni a 2020-as elnökválasztási eredményeket megkérdőjelező összeesküvés-elméletekbe.
A jobboldal a jelek szerint megpróbál alkalmazkodni a társadalmi folyamatokhoz. Erre utal, hogy a rabszolgaság őshazájában, Virginiában, ahol a polgárháború idején a déli Konföderáció fővárosa volt, most egy republikánus színekben induló fekete asszonyt választottak alkormányzónak, a főügyész pedig egy kubai gyökerekkel rendelkező, spanyol anyanyelvű politikus lett. A demográfiai és kulturális változások további jeleként a liberális New York City története során másodszor választott fekete polgármestert. Eric Adams korábban rendőrfőnök volt, az ő sikere a Demokrata Párt mérsékelt szárnyának erősödését jelzi. Buffalóban a demokrata párti előválasztás progresszív győztesével szemben elindult és győzött az eddigi, mérsékelt polgármester. Ugyanez a tendencia figyelhető meg Minneapolisban, ahol a többség leszavazta a rendőrség pénzelvonással járó reformját, amiért pedig hevesen kampányoltak a progresszívok. Az utóbbiak sem maradtak azonban gyógyír nélkül: a tajvani felmenőkkel rendelkező Michelle Wu történelmet írt azzal, hogy Bostonban most először nem egy fehér férfi lesz a polgármester.
Mindez azt mutatja, hogy a kép nem fekete vagy fehér. Van rá remény, hogy az amerikai politika, ha nem is lesz már ugyanaz, mint Trump előtt volt, de a nagy ijedtség után jórészt visszatér a normalitáshoz.
