Más vezetőkhöz hasonlóan, eredetileg Nazsíb Mikáti libanoni miniszterelnök is azért utazott volna a glasgow-i klímacsúcsra (COP26), hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontosságát hangoztassa, és esetleg beiktasson néhány különtalálkozót, hogy elősegítse mély gazdasági válságba süllyedt hazája kilábalását. Múlt héten azonban váratlanul diplomáciai viszály robbant ki Libanon és az Öböl-menti államok között, aminek megoldása a kormányfő legfontosabb feladatává lépett elő. Mikáti megpróbálta kiengesztelni a megsértődött országokat, felkereste Glasgowban felállított pavilonjaikat, a COP26-on elmondott beszédében hízelgett Szaúd-Arábiának, méltatva a királyság klímavédelmi programját. Emelett külföldi vezetőkkel - köztük Emmanuel Macron francia elnökkel, Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel és Tamím bin Hamád Al Táni katari emírrel - tárgyalt, hogy közbenjárásukat kérje a nézeteltérések elsimításában.
Az Öböl-menti államoknál hivatalosan George Kordahi libanoni tájékoztatási miniszter egy újonnan előkerült, augusztusi nyilatkozata húzta ki a gyufát. Ebben az egykori tévésztár élesen bírálta a szaúdi vezetésű koalíció beavatkozását a jemeni konfliktusba: hiábavalónak nevezte a háborút, illetve agresszorként hivatkozott az arab szövetségesekre, akik a nemzetközileg elismert kormány oldalán harcolnak az Iránhoz kötődő húszi lázadók ellen. Habár a kormány nevében Mikáti elhatárolódott a kijelentésektől, Kordahi pedig azzal védekezett, hogy a kifogásolt mondatok még tárcavezetői kinevezése előtt hagyták el a száját, ez nem csökkentette a felháborodást. Szaúd-Arábia a libanoni nagykövet kiutasításával reagált, importtilalmat vezetett be az országból érkező árukra és hazarendelte saját diplomatáit Bejrútból. Az olajmonarchia példáját követve az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Kuvait szintén megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Libanonnal, Jemen visszahívta nagykövetét. Kordahi faux pas-ja azonban minden jel szerint csak ürügy volt, a viszály hátterében a szaúdi-iráni regionális vetélkedés áll.
Szaúd-Arábia mindig is kritikusan figyelte, hogy az Irán támogatását élvező, síita Hezbollah mekkora befolyással bír a libanoni belpolitikában. A rijádi vezetés nem is rejti véka alá, hogy valójában a több országban is terrorszervezetként nyilvántartott politikai-félkatonai mozgalom kormányzati szerepvállalását kifogásolják. Fejszál bin Farhan szaúdi külügyminiszter múlt szombaton a Reutersnek arról beszélt, hogy a libanoni elitnek “fel kell szabadítania” az országot a jelenlegi politikai rendszerből, ami biztosítja a Hezbollah dominanciáját és gyengíti az állami intézményeket. Libanoni kollégája, Abdallah Bou Habib kedden, szintén a hírügynökségnek adott interjújában azonban rámutatott: lehetetlen elvárásokat támasztanak feléjük, nem tudják lefejezni és “tálcán felkínálni” a síita pártot a szaúdiaknak. A probléma gyökere, hogy a jelenlegi parlamenti erőviszonyok elkerülhetetlenné teszik a mozgalomnak és annak szövetségeseinek bevonását a libanoni kormánykoalícióba. Az Öböl-menti államok viszont abban bízhatnak, hogy nyomásgyakorlásukkal képesek lesznek megrendíteni a Hezbollah-ot magába foglaló politikai blokk népszerűségét a jövő márciusban esedékes választásokra, különösen a keresztények körében.
A szaúdi játszma azonban korántsem kockázatmentes, hiszen tovább szíthatja Libanonban azt a pattanásig feszült belpolitikai helyzetet, ami az október 14-i, tűzharcba torkollott tüntetések nyomán alakult ki. A tiltakozásokat Hezbollah és a szintén síita Amal mozgalom szervezte, hogy az általuk politikai elfogultsággal vádolt Tarek Bitar bíró leváltását követeljék a tavaly augusztusi bejrúti kikötői robbanás ügyében folytatott vizsgálat éléről. A bejrúti Igazságügyi Palotánál összegyűlt tömegre orvlövészek nyitottak tüzet, a felfegyverkezett demonstrálók pedig viszonozták a lövéseket, az órákon át tartó összecsapásokban heten haltak meg, hat síita milicista és egy otthonában tartózkodó nő. Az 1990-ben lezárult véres polgárháborút idéző erőszak felkavarták a libanoni társadalmat, amiben szerepet játszott az is, hogy az utcai harcok helyszíne a síita muszlimok és a keresztények lakta negyedeket elválasztó egykori frontvonal volt. A közhangulatot tovább borzolta, hogy a síita Hezbollah a keresztény Libanoni Erőket (LF) gyanúsította meg a támadással, a katonai hírszerzés pedig meghallgatásra be is hívatta Szamír Geageát, az LF vezetőjét. A pártelnök múlt szerdán nem jelent meg a megadott időpontban, mert ő ezt az eljárást tartja politikailag motiváltnak. Habár a múlt havi lövöldözés óta némileg lenyugodtak a kedélyek, még mindig fennáll egy súlyosabb fegyveres konfliktus kitörésének veszélye - kiváltképp, ha Libanon teljesen a közel-keleti hatalmak “szkanderezésének” színterévé válik.
A fejlemények mindenesetre nem túl biztatóak a mindennapi megélhetésért küszködő libanoni átlagemberek számára. A Bitar bíró körüli vita miatt már hetek óta nem ült össze Mikáti kormánya, a kibontakozó diplomáciai konfliktus pedig tovább csökkenti az esélyt arra, hogy a kabinet végrehajtsa azokat a sürgető reformokat, melyeket a nemzetközi közösség elvár a Libanonnak felajánlott segélyek és hitelek ellenében.
