1. JELENET
Róbert egyedül áll a térben, a közönséghez beszél.
Róbert: Volt nekem elég bajom, nem foglalkoztam én politikával, fogalmam sem volt, hogy ki ő. Aznap volt egy tüntetés, mikor először találkoztam Polgár Júliával.
Kimegy.
2. JELENET
Budapest belvárosában egy Facebookon szerveződött mozgalom (Szabad Európa Mozgalom) néhány száz fős tömeg előtt tart politikai tüntetést. A felszólaló Polgár Juli (22).
A lénye bizalmat ébreszt a közönségben. Okos, meleg tekintete van, az előadásmódja határozott, de csöppet sem agresszív.
Juli: A mamám beteg. Legutóbb öt napja jártunk az ortopédián, és egy nagyon kedves, idős doktornő megállapította, hogy maminak csípőprotézis-műtétre kell mennie. Ezután leült a gép elé, és közölte, hogy ötvenhárom hét múlva van időpont a várólistán. Ötvenhárom hét, az pontosan egy héttel több, mint egy év. Ránéztem a magánklinikák honlapjára, ez a műtét egymillió-hétszázezer forintba kerül. Világos volt, hogy mi ezt nem tudjuk kifizetni. Kiléptünk a rendelőből, a telefonomon rossz szokásom szerint végignéztem a netes portálok aktuális cikkeit. A Szignál főoldalán jött velem szembe, hogy Borsos Zsolt belügyminiszer úr édesanyját megoperálták. A neve nem szerepelt semmilyen várólistán. A cikkben azt részletezik, hogy a nénit belügyminisztériumi szolgálati Audival vitték a kórházba, ott az autó tilosban állt meg, közvetlenül a bejárat előtt, azért, hogy mielőbb megkaphassa a beteg a szükséges ellátást. Sokat gondolkoztam ezek után azon, hogy én mit tennék, ha ilyen kiváltságos helyzetem lenne. Mert persze én is azt szeretném, hogy a nagymamám mielőbb meggyógyuljon. Végül megkérdeztem a mamát, hogy mit gondol. Azt mondta, hogy sosem volt egy tekintélytisztelő ember, sokszor ütközött másokkal, ha úgy érezte, igazságtalan egy eljárás. Viszont azt is megtanulta, hogy az emberi együttélés alapja az, ha normális szabályokat alkotunk. Ilyen a sorban állás egyszerű szabálya is. Arról szól, hogy érkezési sorrend van, aki hamarabb jött, előbb kerül sorra. Ő azt mondta, mindenképpen az a helyes, ha kivárja a sorát. Ha azt mondom, korrupció, általában mi jut eszünkbe róla? Nokiásdobozokból magánzsebekbe vándorló állami pénzek, lenyúlt EU-s támogatások, leosztott állami megrendelések. De a korrupció nem itt kezdődik. A korrupció ott kezdődik, amikor a belügyminiszter úr felveszi a telefont, hogy előre kérje édesanyja operációját a várólistán. Maminak sokszor hatalmas fájdalmai vannak. De kivárjuk az ötvenharmadik hetet, mert van egy országunk, ahol az egészségügy olyan állapotban van, hogy csak így képes működni. Mi hoztuk ilyen állapotba ezt az egészségügyet a megválasztott kormányainkkal, nekünk kell vállalnunk a felelősséget! De tétlennek nem kell lennünk! A belenyugvás a legnagyobb ellenségünk. A változásért igenis küzdhetünk! Most nektek, akik eljöttetek ide, az lesz a feladatotok, hogy vigyétek el a hírét annak, hogy vannak az országban, akik szeretnének normális közéletet és szeretnének változást. És vagyunk elegen! Vagyunk elegen, buzdítsuk, erősítsük egymást! Tavasszal választások lesznek, és rajtatok, rajtunk múlik, hogy kikényszerítjük-e a változást!
Gábor a mikrofonhoz lép.
Pásztor Gábor: Köszönjük szépen, Polgár Júlia harmadéves egyetemi hallgatót hallhattátok! Egy hét múlva ugyanitt Juli egy jóval nagyobb korrupciós ügyet fog ismertetni. Fogjátok még hallani más összefüggésben is a belügyminiszter úr nevét! Belügyminiszter úr, maga korrupt! Írjuk fel a nevét a többi politikus mellé a korrupció falára!
Juli a falhoz lép és felírja: Borsos Zsolt.
Pásztor Gábor: Gyertek el jövő héten is, hallassuk a hangunkat! Ti vagytok a jövő! Szolidaritás és transzparencia! Szabad Európát, Szabad Magyarországot!
3. JELENET
Nóra: Juli! Gyere ide! Megegyeztünk, hogy miről fog szólni a beszéded. Ahhoz kellett volna tartanod magad.
Juli: Gáborral beszéltem, és ő mondta, hogy nyugodtan mondjam, amit gondolok.
Nóra: Senki nem fogja hibáztatni a belügyminisztert azért, mert segít az anyjának. Ez egy hülyeség. Mindenkinek megvan a feladata, nekem az a feladatom, hogy megírjam, amit mondani kell, neked az a dolgod, hogy kiállj, és elmondd a szép arcoddal…
Leereszkedően megsimogatja Juli vállát.
Pásztor Gábor: Juli, fantasztikus voltál. Hatott az emberekre!
Juli: Jaj, ne viccelj, hozzád képest…
Pásztor Gábor: (Nórának) Ugye, milyen jó volt?
Nóra: Fog ez menni.
Pásztor Gábor: (Julinak) Mennünk kell, várnak az újságírók. (Nórának) Osszuk szét, én megyek a Szignálhoz, te meg a…
Nóra: (keresztbebeszél) A gecikhez.
Pásztor Gábor: …az Őrhelyhez. (Julinak) Szorítunk nagyon! Majd szóljál, hogy mi volt!
Nóra: (Julinak) Várunk este!
4. JELENET
Juli az autósiskola udvarán, kicseréli a cipőjét egy lapos talpúra a vezetéshez. Lehel, az oktatója belép, épp akkor, mikor a lány a cipőcserénél felé fordítja a fenekét. Lehel lopva lefotózza a telefonjával. Róbert érkezik.
Róbert: Na?
Lehel: Két perc.
Róbert vet egy pillantást Julira és kimegy a színről. Lehel Júliát bámulja. Juli odalép Lehelhez, és kezet nyújt.
Juli: Jó napot kívánok!
Lehel: Helló! Izgul?
Juli. Nem nagyon. Úgy érzem, felkészült vagyok.
Lehel: Személyit hozta?
Juli előveszi az igazolványát.
Juli: (Róbertre utalva) Kellene izgulnom? Szigorú?
Lehel papírokat tölt ki közben.
Lehel: Nem vészes. Meggyőzhető.
Lehel nyújtja a személyit, hogy visszaadja.
Lehel: Ennyi?
Juli: Lakcímkártya, személyi. Kell még valami?
Lehel: Ja, nem. Ha ön szerint ennyi elég…
Juli: Ez van az előírásban. Megnéztem. Tajkártyát adjak?
Lehel: Dehogy. Isten őrizzen!
Róbert odalép hozzájuk.
Róbert: Jó napot, Mravik Róbert!
Kezet nyújt.
Juli: Polgár Júlia.
Róbert: Készen áll? Kezdhetünk?
Juli: Igen. Készen állok.
Lehel: Kérem, tegye meg a szükséges előkészületeket.
Beülnek. Lehel az anyósülésre, Róbert hátra, Juli a vezetőülésre.Lehel nyújtja neki a tételeket. A lány egyet kihúz. Lehel hátraadja Róbertnek. Róbert keresi a pénzt az igazolványtokban, de hiába. Összenéz Lehellel, ráír valamit a vizsgalapra, majd visszaadja az igazolványt.
Róbert: Akkor sikeres vizsgát kívánok.
Juli beindítja az autót, elindulnak.
5. JELENET
A vizsga zajlik, Róbert hátulról figyeli, Juli hogyan vezet. Jegyzi a hibákat.
Róbert: Kérem, itt, ahol úgy látja, hogy alkalmas, parkoljon le.
Juli meglát egy üresnek tűnő helyet. Kisebb rutintalanságoktól eltekintve sikeresen beparkol.
Róbert: Menjünk tovább.
Egy kietlen, felüljáró alatti résznél járnak.
Róbert: Itt álljon meg, kérem.
Juli megáll. A hely nagyon nyomasztó.
Róbert: Állítsa le a motort, kérem.
Juli szót fogad. Némán ülnek.
Róbert: Lehel, ülj át a volánhoz, kérlek!
Lehel kiszáll. Vár. Lassan, hátulról kerüli meg az autót.
Juli: Mondana valamit?
Róbert: Záróvonal érintése a bal hátsó kerékkel. Tilos helyen parkolás.
Juli. Megbuktam, vagy mi van?
Róbert: Igen. Elméletileg maga megbukott. De még semmit sem írtam a vizsgalapra.
Róbert nézi a lányt. Az nem szól, látszik, hogy majd felrobban az idegességtől. Lehel elővesz egy szemcseppet, lassan letekeri a kupakját, majd csöppent a szemébe.
Juli: Hát, akkor írjon. Írja oda, hogy megbuktam.
Lehel most lép a vezetőoldali ajtóhoz. Az ablakhoz hajol.
Róbert: (Lehelnek) Szerinted tudunk találni más megoldást?
Lehel: Szerintem tudunk találni más megoldást.
Róbert: Mi szeretnénk, hogy levizsgázzon, Júlia. Ha esetleg most nem úgy készült, holnap beugorhat, addig meg félretesszük a papírjait.
Juli gondolkozik.
Juli: Mennyivel kellene beugranom?
Lehel: Kétszer harmincezer forinttal.
Juli: És akkor megvan a forgalmi vizsgám?
Róbert: Akkor eltekintünk a hibáitól, és megkapja a jogosítványt.
Juli: Bocsánat… kiszállnék…
Lehel arrébb lép, Juli kiszáll. Juli emeli a telefonját, elindít rajta egy hangfelvételt. Az előbbi beszélgetés hallatszik. Világos, hogy kétszer harmincezer forintot kértek, azért, hogy átengedjék a vizsgán.
Juli: Feljelentem magukat!
Róbert: Oké, maga nyert.
Kezében vannak a papírok.
Róbert: Látja, most beleírom, hogy a vizsgát sikeresen teljesítette. Írd alá!
Lehelnek adja, aki már írja is a rá vonatkozó helyen.
Juli: Mindegy, mit ír, feljelentem magukat. Ez a demokráciáról meg a jogállamról szól.
Lehel: Nézze, készen is van. Levizsgázott, gratulálok.
Juli: Nem értik, miről beszélek? Feljelentem magukat, itt a bizonyíték.
Róbert: Hagyja már ezt a keménykedést, hát le akar vizsgázni, nem?
Juli: Nem keménykedem, ez bűncselekmény.
Róbert ekkor egy hirtelen mozdulattal megpróbálja Juli kezéből kitépni a telefont. A nő azonban erősen megmarkolja. Lehel hátulról kikapja a nő kezéből. Juli megpróbálja Leheltől visszaszerezni, harcol a telefonért.
Róbert: (a közönségnek) És ekkor Lehel kicsavarta Júlia kezéből a telefont, és leütötte vele.
Lehel elveszti az önuralmát, és a telefonnal fejbe veri a nőt, aki összeesik.
Róbert: Jézusom! Te normális vagy?
Lehel: Nyisd ki a csomagtartót! Nyisd már ki a csomagtartót!
Róbert kis hezitálás után kinyitja. Lehel beteszi a lányt.
6. JELENET
Az autóban ülnek. Lehel vezet, az ájult Juli hátul zötykölődik a csomagtérben. Róbert szemében ijedtség, minden eddigi magabiztossága elszállt. Lehelen semmi nyoma a feldúltságnak. Némán ülnek egy ideig.
Róbert: Már ott volt a telefon a kezedben. Mi a faszért verted fejbe?
Lehel: Megkarmolt. Engem egy nő ne karmolásszon.
A darabot szeptemberben mutatták be a Jurányi Házban, a szerző rendezésében.
