Pesszimista hangulatban kezdődött az ENSZ glasgow-i klímacsúcsa (COP26), miután a G20-as csoport római talákozóján a legnagyobb gazdasággal rendelkező államok a házigazda Olaszország minden igyekezete ellenére sem tettek igazán ambiciózus ígéreteket. Az éghajlatváltozás következményeinek leginkább kitett fejlődő országok vezetői Glasgowban ezt az érintettek fejére olvasták. “Akár le is bombázhatnák szigeteinket ahelyett, hogy csak szenvedést okoznak nekünk” - mondta ifjabb Surange Whipps, a csendes-óceáni Palau elnöke, akinek hazáját a tengerszint-emelkedése miatt eltűnés fenyegeti. “Elsüllyedünk és az egyetlen reményünk az a mentőöv, amelyet Önök tartanak a kezükben” - üzente a G20 vezetőinek. A kedélyeket kedden előremutató bejelentések javították: a különböző országok kötelezettségvállalásokat tette arra, hogy 2030-ig megállítják az erdőpusztításokat, sőt erdőtelepítések révén visszafordítják a folyamatot; valamint drasztikusan csökkentik metán-kibocsátásukat.
Az erdőirtásokkal szembeni fellépésre több mint 100 ország kötelezte el magát, ami Boris Johnson brit miniszterelnök olvasatában “példa nélküli vállalásokat” jelent. Csakhogy a bennfentesek számára ismerősen csengő ígéretekről van szó. Egy hasonló deklaráció már született 2014-ben a new york-i ENSZ Közgyűléssel párhuzamosan megrendezett klímacsúcson, az aláírók akkor az erdőirtások 2030-ig történő leállítását és egy Indiánál nagyobb terület újra erdősítését vállalták. Ami valóban áttörést jelent, az az, hogy a glasgow-i nyilatkozathoz az összes fontosabb ország csatlakozott, beleértve a new yorkiból kimaradó Brazíliát és Oroszországot, valamint Kínát. Ezek az államok rendelkeznek a Föld első, második és ötödik legnagyobb erdőterületével. Szintén lényeges különbség, hogy az aláírók létrehoznak egy közpénzből és magántőkéből álló 19 milliárd dolláros pénzalapot a célok megvalósítására. A Reutersnek nyilatkozó környezetvédők szerint azonban ennél több forrásra, a meglévő jogszabályok szigorítására és a kötelezettségvállalások teljesítésének átlátható ellenőrzésére van szükség, máskülönben a terv kudarcra van ítélve.
A metánkibocsátásra vonatkozó vállalások sem számítanak teljes újnak, az Európai Unió és az Egyesült Államok már szeptemberben meghirdette az erre irányuló kezdeményezést. A COP26-on viszont bejelentették: már mintegy 100 ország ígérte meg, hogy 2030-ig 30 százalékkal csökkenti a légkörbe engedett metán mennyiségét. Az öt legnagyobb kibocsátó közül azonban mindössze kettő, Amerika és Brazília kötelezte el magát, Indiát, Kínát és Oroszországot egyelőre nem sikerült megnyerni. Holott a Joe Biden amerikai elnök által ismertetett tervek alapján egyáltalán nincs szükség bonyolult vagy költséges erőfeszítésekre: Washington elsősorban az energiahordozók kitermelésénél és szállításánál történő gázszivárgások megakadályozásával kívánja teljesíteni a célokat. Ursula von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a COP26-on hangsúlyozta: a metánkibocsátás mérséklése rövidtávon az egyik leghatékonyabb módszer a klímaváltozás visszafogására, hiszen olyan gázról van szó, mely arányosan nyolcvanszor akkora mértékben járul hozzá az üvegházhatáshoz, mint a szén-dioxid. Becslések szerint a metánkibocsátás számottevő csökkentésével 2040-ig akár 0,3 Celsius-fokkal is csillapítható a globális felmelegedés mértéke, ami életben tarthatja azokat a reményeket, hogy 1,5 fok alatt maradhat az átlaghőmérséklet növekedése.
