Az év végi brit összesítésben a texasi Jim Reeves két szentimentális countrydala, az I Love You Because és az I Won't Forget You állt az élen 1964-ben Nagy-Britanniában, pedig a beat hazájában abban az esztendőben született az A Hard Day's Night (Beatles), a Needles And Pins (Searchers), az I'm into Something Good (Herman's Hermits), a Glad All Over (Dave Clark Five), az A World Without Love (Peter & Gordon), a You Really Got Me (Kinks), a House of the Rising Sun (Animals), a Little Red Rooster (Rolling Stones).
Azaz a gitáros csörömpölés idején is volt fül a szentimentális tánczenére, ezért is arathatott a Cherbourgi esernyők című film muzsikája, mindenekelőtt a Je ne pourrai jamais vivre sans toi (Nem tudok élni nélküled), angolul az I Will Wait for You (Várok rád). A slágert Michel Legrand írta, aki több mint kétszáz mozi- és tévéfilmhez komponált zenét. Olyan alkotásokon hagyta ott a kézjegyét, mint a Thomas Crown-ügy (ebben hangzott fel 1968-ban a The Windmills of Your Mind), a Kamaszkorom legszebb nyara, A három testőr 1973-as változata, melyben Michael York adta D'Artagnant, Richard Chamberlain Aramist, Charlton Heston Richelieu-t, Raquel Welch Constance Bonacieux-t, Faye Dunaway Milady Wintert, vagy az 1983-ban bemutatott Yentl, Barbra Streisand forgatókönyvével, rendezésében és főszereplésével.
A cannes-i nagydíjas Cherbourgi esernyőket 1965. február 24-én, a francia filmnapok keretében mutatták be Magyarországon, a pesti körúti Vörös Csillag filmszínházban. A nézők, akik az esemény keretében a Vörös Csillagon kívül a budai Május 1. moziban is láthatták – a többi közt – az Egy szobalány naplóját, a Riói embereket, a Hajrá, franciák!-at, nem sejtették, hogy Catherine Deneuve „álarcában” Danielle Licari énekli a a legnépszerűbb paraplés melódiát.
A hazai kritika viszont nem hagyott kétséget. „Michel Legrand zenéje önmagában nem sokat ér. A színek önmagukban nem nagyon szépek. A film cselekménye érzelmes. Gondolatai laposak. A színészek játéka sem különösebben szenzációs. Félreértés ne essék: nem rossz a muzsika, nem csúnyák a színek, a cselekményvezetés elegáns, és a színészek játéka is színvonalas. Csak külön-külön nem állná meg egyik sem a helyét. Így, együtt azonban a zene kiegészíti a cselekményt, a szín a gondolatokat, és ahol a muzsika nem túl igényes, ott besegít a színészek játéka. Valami új összművészet keveredett ki ebből a mixtúrából. S ez a zenés film lényege.”
A leghíresebb számot feldolgozta – sokak mellett – Louis Armstrong, Cher, Petula Clark, Bobby Darin, Connie Francis, Engelbert Hunperdinck, Frank Sinatra, Andy Williams. Valamint – alighanem akaratlanul – az Apostol. Ez az együttes 1975 februárjában a Nehéz a boldogságtól búcsút venni, egy évvel később pedig a Homokvár, légvár, kártyavár című táncdallal andalított a mindkétszer a székesfehérvári Vörösmarty Színházban rendezett Made in Hungary elnevezésű zenés seregszemlén. A Homokvár-melódia négyből három sora módfelett hasonlít az I Will Wait for You refrénjére, így enyhe kifejezés, hogy Németh Zoltán szerzeménye bizonyos reminiszcenciát ébresztett.
Ennél durvábban írt a Wanted című rockújság 1998-ban – válogatásalbumuk megjelenése apropóján – az Apostol képzett és rugalmas muzsikusairól: „Eléggé hamar belátták, a dzsesszrockkal nem igazán lehet népszerűséget aratni széles e hazában, ráálltak hát a slágergyártásra, és hogy ez mennyire jól sikerült, bizonyítják olyan kiradírozhatatlan dalok, mint a Nehéz a boldogságtól búcsút venni, a Homokvár, légvár, kártyavár és még jó néhány veretes merénylet.” Németh Zoltán így reagált: „Erre csak azt tudom mondani, hogy nyalják ki nyugodtan... Amikor mi progresszív zenét játszottunk, akkor egy rohadt sor nem jelent meg rólunk. Bezzeg, amikor váltottunk, azonnal nekünk estek.”
Senkinek nem akarok neki esni, de nem csodálkoznék, ha valaki valamikor így dúdolt volna vagy dudorászna magában: „Megtörténhet, hogyha egyszer slágerszámot készítek, / (a) híres Legrand művész úrtól mentem át az ötletet, / s hogyha bárki törne rám, hát más is megcsinálta már, / utólag már sopánkodni kár.”
