A történet olyan, mint a Tanú magyar narancsa: kicsi, savanyú, de a miénk. Másként: ez volna a magyar Pegasus. Lehallgatás, hungarikum módra. Pici botrány, nagyjából egy napig élhet, aztán megy a süllyesztőbe - ahova való.
Mert igen: lehetséges, hogy a Fidesz összegyűjtette valakivel Márki-Zay gyenge pontjait, néhány napja azt is tudjuk, hogy a párt és a kormány önálló tudományággá fejlesztette az ellenség-menedzselést, amelynek része lehet egy ilyen összeállítás is. Egy olyan „tanulmány”, amely a publikus adatokat gyűjti egybe, és kiemeli közülük azokat, ahol a „célszemély” gyenge pontjai találhatóak. Nem kell tudni, hogy ki tette ezt, ki adta a feladatot; az előbbi lényegtelen, az utóbbi meg könnyen kitalálható. De le is tagadható, ugyanakkor be is vallható. Semmi baj nem lenne, még csak súlyos következményekkel sem járna, ha a kormánypárt holnap bejelentené: igen, ők készítették az MZP dossziét. És akkor mi van?
Mennyi ennél sokkal cifrább, valóban bűncselekménynek számító lejárató akcióval találkozhattunk eddig, és még hánnyal fogunk! Ha a Fidesz, vagy valamennyi párt csak ennyit tenne, esküszöm, sokkal nyugodtabb országban élnénk. Ha pusztán ilyen összeállítások kerülnének napvilágra, vagy csak ilyenekkel operálnának, nem pedig álhírekkel, kitalált történetekkel, valódi lehallgatásokkal. De tudjuk: ez csak romantikus álmainkban létezik, és ami az elkövetkező fél évben ránk vár, az egyáltalán nem lesz egy romantikus történet, sosem szelídül mesélhető, társasági sztorivá. Igazi áldozatok lesznek, valódi aljasságok és hazugságok. Nagyjából olyanok, mint Kövér László rendőr áldozatot vizionáló szavai, vagy Kálomista mozifilmnek álcázott bűncselekménye.
Egy MZP-szerű dossziét minden nap elviselnék, ha megígérnék: ennél durvább dolgokra nem kell számítanunk. De ilyet senki nem ígér.