Általában véve nincs gondunk a hadgyakorlatokkal. Mi is folyton tartunk ilyeneket – mondta John Kirby, a Pentagon szóvivője, de Japánban nem fogadták ilyen nyugodtan azt, ami az elmúlt hetekben az ország körüli vizeken történt. Az orosz és a kínai haditengerészet első közös manővere során ugyanis a két hatalom öt-öt hajójából álló alkalmi flotta átkelt a Honsú és Hokkaido szigetek közötti Cugaru-folyosón, keletről végighalad szinte az egész ország mentén, majd a déli Oszumi-szoroson át visszatért a Kelet-kínai tengerre, ahol újra kettévált és haza indult. A rombolók, fregattok és kisebb kísérőhajók végig a nemzetközi vizeken maradtak, betartották a tengerjogi előírásokat, de korábban nem volt rá példa, hogy az orosz vagy a kínai haditengerészet igénybe vegye a legszűkebb pontján alig 20 kilométer széles Cugaru-folyosót vagy az Oszumi-szorost.
A „civilben” amúgy nyugalmazott ellentengernagy Kirby Washingtonban csillapítani próbálta az indulatokat, Japánban azonnal kiújult a régi vita arról, nem lenne-e szükség jóval nagyobb, az ország gazdasági erejének és veszélyeztetettségének megfelelő méretű hadiflottára és hadseregre. Szenátusi meghallgatásán az USA leendő pekingi nagykövete, Nicholas Burns beismerte, egy-két évtizeddel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy Oroszország és Kína között lehetséges a stratégiai együttműködés, de mostanra ez a helyzet, s ezért, az Egyesült Államoknak is mélyítenie kell az együttműködést szövetségeseivel. A távol-keleti összefüggésben ez elsősorban nyilván Japánt, Dél-Koreát és Ausztráliát jelenti.
A közös hadgyakorlat a kínaiak szerint az átfogó stratégiai partnerségről szólt, az orosz védelmi tárca közleménye azonban nem kertelt, hanem a „zászlók megmutatásával” magyarázta a flottafelvonulást. Az amerikai haditengerészet kutatóintézetének Kína-szakértője, Peter Dutton is úgy vélte, hogy a manőver alig leplezett jelzés az Egyesült Államoknak és Japánnak. A szorosokon való átkelés, bár nem sértette a tengerjogot, katonai értelemben szükségtelen volt, csak arra szolgált, hogy még egyértelműbb legyen az üzenet.
Amerikai és japán stratégák továbbra is bizonytalanok annak megítélésében, mennyire lesz tartós az orosz-kínai katonai együttműködés. A két ország között nincs formális szövetség és Burns szerint Moszkva jobban tenné, ha óvatosan kezelné Pekinget, mert a hatalmas, de szinte lakatlan orosz Távol-Kelettől délre 3-400 millió kínai él, s hosszú távon Kína dominálhat a térségben. Kína nukleáris rakétákat állomásoztat az ország nyugati, Oroszország európai területéhez legközelebb lévő térségében és nemrégiben a jelenlegi elhárító rendszerekkel aligha kivédhető hiperszónikus rakétát is kipróbált. Mások úgy vélik, hogy Kína egyelőre – amíg „lerendezi” ügyeit a Kelet-kínai-tengeren és szinte hidegháborúban áll az Egyesült Államokkal - érdekelt az Oroszországgal fenntartott jó viszonyban, ám ez nem lesz mindig így, ami súlyos gondokat okozhat az orosz vezetők Vlagyimir Putyin utáni nemzedékének. Az orosz Távol-keleti Szövetségi Egyetem szakértője, Artyom Lukin azonban nem aggódik, hogy a belátható jövőben bármi kikezdhetné a két ország partnerségét, elvégre közös ellenségük van, az Egyesült Államok.
