A Fidesz ifjúsági szervezetének kommunikációért felelős emberei alaposan kitesznek magukért az utóbbi időben. Legalábbis abban a tekintetben, hogy egyre meglepőbb akciókat szerveznek. Mert hisz ki ne emlékezne még a nyári fűkaszás esetre, amikor pár fidelitasos igazságosztó lekaszált egy fővárosi méhlegelőt és belevágott a fákba, csak mert valaki úgy vélte, hogy ez a legtökéletesebb módja megmutatni, milyen alkalmatlan Karácsony Gergely. Aztán jött a Jakab Péter Jobbik-elnöknek letámadásszerűen, zacskóban átnyújtott műanyagcsomagolású parizer, aminek a fele hiányzott.
„Baloldali ikertornyok. Kommentár nélkül” – ezzel a szöveggel osztotta meg minden eddiginél ízléstelenebb bejegyzését pár napja a Fidesz ifjúsági szervezete a Facebookon. Ebben a derék ifjak Márki-Zay Péter és az 1989-ben kivégzett Nicolae Ceaușescu vélelmezett hasonlóságára mutattak rá. Az üzenet komoly karriert futott be a magyar sajtóban, az átlagos olvasóknál azonban nem a várt hatást érte el.
Nem véletlenül. A posztot látva a román diktátorról nem a frizurája, hanem a nyomor jutott az emberek eszébe. Nekem pedig – bár fidelitasos kortársaimhoz hasonlóan én sem éltem még Ceaușescu idején - volt osztálytársam román édesapja, aki a nyolcvanas évek elején, tizenévesen szökött át Magyarországra. Onnan, ahol éppen akkor az ikertorony egyik fele több millió embert kényszerített szegénységbe. Onnan, ahol Mircea édesanyja – amikor a fiú előadta neki szökési tervét – elkeseredetten csak annyit tudott mondani, menj fiam! És ez csak egy példa a sok közül. Mint ahogyan vélhetően az országvezetésbe beleöregedni óhajtó, önmagát kereszténynek valló, a fiatalok figyelmére pályázó Fidelitas baklövései közül sem az utolsó. Csak remélhetjük, hogy legközelebb nem a megnyomorított emberekbe rúgnak majd bele. Mert bár a történelmi tudás pótolható, a jóízlés aligha.