Venczel Vera angyali tekintete hamar berobbant a filmvászonra. Még főiskolásként és később is egymás után kapta a nagy főszerepeket. A Kárpáthy Zoltán, az Egy szerelem három éjszakája, a Tanulmány a nőkről és az Egri csillagok megannyi már kultikussá lett mozgókép, amelyekben megcsodálhattuk természetes nőiségét, egyszerűségében is izgató mosolyát, tiszta lényét.
A Vígszínházba Várkonyi Zoltán szerződtette és a színpadon is főszerepek, fontos feladatok várták. Hűséges volt mindenhol, a színházban is. Még szakmailag ínséges időkben sem hagyta el szeretett teátrumát. A Vígben szerencsére mások mellett újra felfedezte őt Zsótér Sándor és az általa rendezett előadásokban bizonyíthatta erős színpadi jelenlétét. Fontos volt számára a Vörös oroszlán, Szepes Mária regényének monodráma változata, amelyben másfél órán át egyedül állt a színpadon. Más produkciókban egy-egy jelenetben, néhány mondattal is képes volt megjegyezhető maradni. Kollégái nagyon szerették, kíváncsi, nyitott maradt végig, akkor is amikor már a betegséggel, amiről nem beszélt, küzdött.
Néhány napja még díjazta őt a Magyar Művészeti Akadémia, ő pedig úgy döntött, az égiekhez szerződik, többek közt Pap Vera és Börcsök Enikő társaságába. Úgy látszik, ott is szükség van Venczel Vera barázdált arca mögött is megbújó, angyali tekintetére.
