Az ember mindig tanul valamit, hogy ezzel a buta közhellyel kezdjem ezt az írást. De tényleg; nem véletlen, hogy Néző László vagy ötszáz újság főnöke (Mediaworks); nem igazán az a feladata, hogy irányt mutasson és innovatív módon álljon hozzá a politikai fejleményekhez. Ennek bizonyságaként most például a következőket tudta mondani a Sajtóklub című műsorban: „A kormány vagy a Fidesz kommunikációja gyakorlatilag nem foglalkozott eddig Márki-Zayjal. Márpedig tudjuk azt, hogy milyen, ha elkezd egy normális, jól szervezett párt ellenségmenedzseléssel foglalkozni. Az azért tud hatni. Ott van Karácsony Gergely példája”.
Hallottam már válságmenedzselésről, meg menedzselésről úgy általában, de ellenségmenedzselésről még nem. Mi tagadás, frappáns kis kifejezés; el is tudom képzelni, hogy mit takar, de oly nagy képzelőerő nem is kell hozzá, a „szerző” maga is hivatkozik az eddigi gyakorlatra („ott van Karácsony Gergely példája”…) . Mindenesetre jó tudni, hogy mire készül a kormánysajtó.
Én persze azt hittem, hogy ez a válságmenedzselés már abban a pillanatban elkezdődött, amikor kiderült, hogy Márki-Zay Péter lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, de tévedtem. Lám, lám, ez a normális, jól szervezett párt (copyright by Néző) még nem adta ki a jelszót, az ellenzék vezetője egyelőre nyugodtan kinyithatja a jobboldali lapokat, ott még nem jön vele szembe a valóság. A Fidesz pártközpontja - a jelek szerint - még hagyja szabadon futni Márki-Zayt, hogy aztán ráindítsa annak az ötszáz lapnak - meg amilyen erőket még amit mozgósítani tud - az embereit. Feltehetően már most sokan dolgoznak a különböző álhíreken és múltfeltáró „tények” felkutatásán, amelyekkel majd akkor fogunk találkozni, ha Orbán Viktor ráüti a pecsétet. Amúgy: üdvözlöm ezt a pártsajtó működését megvilágító vallomást. Sejtettük eddig is, hogy ez ott valahogy így működik, de most már tudjuk is. Mint ahogy azt is, hogy mindezt ellenségmenedzselésnek hívják.
Ja, és azt is, hogy tényleg ellenségként kezelnek bennünket.