Ezt mostan, itten
Kálmán C. Gyuri halálának hírére
Gyuri, ezt mostan Neked írom, itten,
levélféle, vagy vers, nem is tudom,
majd eldöntöd, mi is a műfaja.
Gyuri, a Stadt kávézó, ahogyan szoktuk,
csak ne cigizz annyit, ha kérhetem,
és a kávéd is, igazán lehetne gyengébb.
Nem aggódom, Gyuri, nincs erről szó,
zavar a füst, tudod, a szívem, te is tudod,
és különben is, vigyázz már kicsit magadra.
A helyzet az, Gyuri, hogy még kellene írnod,
ha csak úgy lelépsz, nagyon Nélküled vagyunk,
szükségünk van arra, hogy itt legyél, velünk.
Látod-e, Gyuri, kopogom itten, mostan,
versféle mindez vagy levél, nem is tudom,
megszomorítasz azzal, hogy nem vagy.
Sírni volna jó, Gyuri, csupáncsak sírni,
a Stadt kávézó asztalára lehajtom fejem,
ott, Budakeszin, miközben arra várok,
hogy lássalak megint.
