– Dacból tettem ki, liberális-pukkasztás volt a célom.
Dr. Pallós Zoltán nevetve mondta ezt, amikor elköszöntünk egymástól. A feleségével Pécsett élő nyugdíjas orvoshoz azért csengettem be, hogy megkérdezzem, miét tűzte ki a magyar zászlót családi házukra. A 76 esztendős férfi arról beszélt, hogy zászlónk számára a nemzetet jelképezi, a közös múltat, nyelvet, történelmet, szokásokat, s ennek vállalását szeretné kifejezni. Hozzátette: bár tennék ki sokkal többen! Mert az intézményeken kint van a piros-fehér-zöld lobogó, na, meg a jeles napokon a társasházakon is, de az nem a nemzeti öntudatról vall, hanem az ünnepnek szól.
A hetvehelyi származású férfi Sárkeresztúron, majd a Péccsel szomszédos Kővágószőlősön dolgozott háziorvosként. Feleségével egy fiút és egy lányt neveltek fel, s a házaspárnak hat unokája van. 1985-ben építették kétszintes házukat. Pallós a Fideszhez kötődik, és megviselte a párt 2002-es veresége. Orbán hatására alapítója és vezetője lett egy polgári körnek Kővágószőlősön, és kitette a zászlót háza utcai homlokzatára. És azóta ott van. Amúgy a férfinek nincsenek magyaros rítusai, ha csak azt nem vesszük annak, hogy a fiatal korában rockbandában basszusgitározó Pallós Zoltán a magyar könnyűzenei számokat szeret hallgatni. Bosszantja, hogy a rádióban túl sok az angol nóta, ezért letölti a netről a neki tetsző hazai zenéket, Balázs Fecót, Charlie-t, Tátrait, Pressert, s azokat hallgatja.
Az orvos szerint van abban merészség, hogy ma valaki Magyarországon kitesz egy zászlót, ő azonban emiatt sosem kapott megjegyzéseket. Járnak hozzá olyan barátok, akik liberálisok, de ők se humorizálnak ezen, tisztelik a házigazda világnézetét. Aki egyébként a liberalizmusról Orbán Viktorral egyezően vélekedik, szerinte is ez egy lejárt nézetrendszer, aminek erőltetése mögött a volt kommunisták nemzetközi ügyeskedései sejthetők. Ezen kicsit vitatkoztunk, megjegyeztem, hogy liberalizmus komoly érték, és anélkül talán ma sem lenne jogi egyenlőség, teljes körű választójog, női emancipáció, ő azonban mosolygott ezen. Búcsúzkodáskor elengedte a bevezetőben már említett poént a liberális-pukkasztásról, mert ugye, ha a liberálisok kedvelik a polgárpukkasztást, akkor ő miért ne pukkaszthatná ki a liberálisok lufiját?
Az elmúlt hetekben megálltam tucatnyi olyan magánháznál, ahol magyar zászló lengett, és megkérdeztem a porta gazdáját, mit üzen az állandóan kint lévő magyar trikolórral?
– Úgy éreztem, ki kell tennem – összegezte röviden tettének okát egy hetvenes éveit taposó, fiatalos mozgású férfi a Pécs melletti Kozármislenyben, s miközben ujjával ritmusosan a mellkasára bökött, így folytatta: – A szívem diktálta.
Többet erről nem is volt hajlandó mondani, a nevét se árulta el, azt viszont igen, hogy nyugdíjas katonatiszt, egykor az egerági lokátorosoknál szolgált, 30 éve lakik családjával Mislenyben, és a zászlót 20 éve tűzte ki. Azóta többször is cserélte, most is újszerű a garázsa oldalát díszítő zászló.
Másutt gyakran rojtosodó, napszítta színű már a zászló, egy-két év után megviseltté válik a vászon.
Szabolcs címeres zászlója is az. A 40 esztendős, keresztnevén bemutatkozó férfi a Somogy megyei Böhönyén, a templom melletti, kétszintes ház tulajdonosa. Amikor ráköszöntem, Szabolcs épp fát aprított az udvaron, az őszi napsütésben meztelen felsőtesttel fűrészelő, izmos férfi elmondta, hogy az építőiparban dolgozik, korábban hét évet lehúzott Németországban, Belgiumban, Hollandiában, nős, két gyereke van. A böhönyei házba 2019 augusztusában költözött a család, és Szabolcs egyből kitűzte a zászlót. A férfi itt mindjárt szóba hozta, hogy nem kedveli a romákat, mert szerinte nem dolgoznak, viszont sok köztük a bűnöző. Próbáltam megóvni őt ettől az általánosítástól, de legyintett, és mesélt néhány sztorit, amivel (elő)ítéletét gondolta igazolni. A zászló azt üzeni, hogy a házban nemzeti hitvallású magyarok laknak, nem pedig romák, hangsúlyozta Szabolcs. Illetve már csak egy magyar lakik itt, mert Szabolcs felesége pár napja elment a gyerekekkel, az asszony egy másik emberhez költözött.
A 2200 lelkes faluban senki sem tett megjegyzést a zászló okán, Szabolcs mégis bátorságnak érzi saját gesztusát. Sokaknak bánthatja a szemét, vélte a férfi, és biztos abban is, hogy a zászló miatt indult ellene eljárás, amikor egy betörőre riasztópisztolyt fogott. Végül felmentették, de szerinte, ha nincs a zászló, akkor eljárás sincs.
– A zászlót azért is tettem ki, mert aggódom a magyarság jövőjéért – mondta később.
– A mostani kormány azt állítja, hogy őrködik a magyarok sorsán – jegyeztem meg.
– Ez a kormány aligha – rázza fejét a férfi. – Ez csak ellopja a pénzt.
– Akkor nem is rájuk szavazott?
– Nem. De többé nem szavazok.
– Az aggódása az országért hitelesebb, ha szavaz…
– Semmi értelme. Úgy is elcsalják az eredményt. A legutóbbi választáson tizenhét órakor a Jobbik vezetett, de akkor bezárták a szavazóköröket, és tizennyolc órakor már Viktorunk állt nyerésre.
Igyekeztem meggyőzni, hogy ez egy konteó, de ő hajthatatlan volt:
– Megint ő fog nyerni... De bárki nyer, az ugyanúgy fog lopni, mint Viktorunk.
József – aki bemutatkozott, de vezetéknevét nem adta a cikkhez – a 800 lelkes Zalaszentlászlón él, és nemcsak a házára kitett zászlóval jelzi magyarságtudatát, hanem azzal is, hogy a kerítést, a kaput és a kerti partiknak árnyat nyújtó terasz faépítményét is piros-fehér-zöldre festette. A 42 éves férfinek is erős az ellenszenve a romák iránt, szerinte a romák alkalmatlanok a munkára és az együttélésre. Ellenérveim lepattantak róla. Az őstermelőként boldoguló József célja, hogy saját erőből és támogatásból telepítsen egy 100 hektáros gyümölcsöst. Ebből még semmi sincs meg, de József eltökélt:
– A nagyszüleim gazdálkodók voltak, 50 hektár földet műveltek, az ő példájukat követem. Az őseim között voltak nemesek is, a címerünket már meg is találtam. Büszke vagyok a múltamra és a magyarságomra.
A Somogy megyei Kelevíz szélén nagy méretű székelykapu áll a főút mentén, felzászlózva. A kapun át 16 hektáros birtokra jutunk, az ingatlanon egy család lakik és itt van az ő agrárvállalkozásuk központja. A családfőtől és cégvezetőtől, az 57 esztendős Vida Jánostól megtudom, hogy hat éve költöztek ide, és a férfi akkor tűzte ki a zászlót.
– Azért tettem ki, mert szeretem a hazámat – árulta el Vida János a saját üzenetét.
A férfi elmondta azt is, hogy ősei parasztok voltak, a Rákosi-rendszerben kulákká nyilvánították őket, majd Vidát és bátyját be akarták szervezni ügynöknek, de ők nem engedtek. Vida János ezért és másért is masszív támogatója a jelenlegi kormánynak.
– A zászló azt is üzeni, hogy „Magyarország nem eladó!” – mondta később.
Aztán arról beszélt, hogy az unió jó ugyan nekünk, de lehetne jobb is, mert a német gazdák több támogatást kapnak, mint a magyarok.
– Ráadásul amit kapunk támogatást, azt a fejlettebb országok vágják zsebre – folytatta gondolamenetét. – Mert a magyar gépgyárak nincsenek, így az uniós támogatásból csak nyugati gépeket tudunk venni, vagyis a gépekre kapott pénz az unió gazdag államait gazdagítja. Ők nem minket támogatnak, hanem önmagukat.
– Inkább ne is adjanak?
– De, adjanak, mert az azért kell a magyar gazdáknak.
Az is fáj a három gyermekes kelevízi vállalkozónak, hogy a gazdag államok elcsalják tőlünk a tehetséges fiatalokat:
– Ezért is mondom, hogy Magyarország eladó. A fiatalokat is megveszik.
– Ha az ön gyermekei kapnának 3-4 ezer eurós fizetést nyugaton, akkor nem mennének el?
– … Nem tudom… attól függ… de nem biztos… – válaszolta tépelődve.
A kérdezett zászlókitűzők közül többen nem válaszoltak, mondván: a zászlóhoz való viszonyuk magánügy. A kérdezettek utcabelijeit viszont arról faggattam, hogy nekik mi a véleményük a zászlót kitevő ismerősről.
– Az ő dolga – mondta egy középkorú férfi Szabolcsról, s ez a vélemény volt általános mindenfelé.
Egy Jánosként bemutatkozó kozármislenyi férfi megjegyezte, hogy ő is szívesen kitenné a házára a zászlót, csak hát akkor azt gondolnák, hogy ő is fideszes vagy valamelyik nacionalista mozgalomhoz kötődik. A negyvenes, családos férfi ekképp fogalmazott:
– A zászló is „megosztó” lett, úgy érzem, nekem nincs jogom kirakni, mert nem tartozom „közéjük”. Orbán egyszer azt mondta, hogy az ő szavazóik kiteszi a kokárdát. Addig szerettem a kokárdát, azóta nem.