Marék Veronika, Bartos Erika, Berg Judit, Dániel András, Vadadi Adrienn, Kertész Erzsi, Agócs Írisz, Pásztohy Panka, Tasnádi István, Baranyai (b) András, Szegedi Katalin. Néhány név a Pagony szerzőinek és illusztrátorainak sorából: mesélőké, akik az évek alatt megannyi gyerek és felnőtt számára lettek jó ismerősök, kedves barátok – akár a Pagony kiadó és gyerekkönyvesbolt hálózat, amely idén ünnepli huszadik születésnapját.
Három baráti házaspár – Kovács Eszter és Banyó Péter, Demény Eszter és Schlesinger Haim, Sárdi Dóra és Gáspár Máté – 2001-ben határozta el, hogy gyerekkönyves boltot és kiadót alapít, de többen lebeszélték őket, mivel kockázatosnak gondolták. Végül Budapest első gyerekkönyvesboltja a Pozsonyi Pagony lett, amelyet Békés Pál nyitott meg, s ahol sokáig az alapítók álltak a pultnál. Később fordultak a kiadás felé: 2002-ben Marék Veronika azzal sétált be a boltjukba, hogy nincs, aki kiadja a Boribon meséket, így lett a Pagony első könyve a Boribon születésnapja. Ezt követte Bartos Erika Bogyó és Babóca sorozata, és rövidesen – a Csimota Kiadóval karöltve – megjelent a Friss tinta! gyerekvers-antológia, ettől számítják ők a Pagonyt kiadónak. A következőkben a kiadásra fókuszáltak: 2011-ben száz könyvük volt, s ma már az ezret közelítik. Ám közben erősítették a kereskedelmet is, így már több mint tíz Pagony van országszerte, Budapesten a legnagyobb a Bartók Pagony, ahol kávézó és gyerek-szabadulószoba is várja a látogatókat. Emellett 2016-ban óta játékkiadóként is működnek, s megnyitották az első játékboltjukat, a Pagony Játékházát.
– Eleinte ösztönösen csináltuk, és pár éve határoztuk meg kimondott célként, hogy jó gyerekkönyveket szeretnénk piacra hozni és eladni, minél több helyen, minél több jó könyvet. Ez az a DNS, ami köré építjük a Pagony univerzumot – mesélte Sárdi Dóra. Egyúttal elárulta, tanácstalanok voltak a név kapcsán, és egy véletlen folytán az anyósától jött a Pagony név, ami azonnal megtetszett nekik, a Micimackóra való utalás miatt is. E mentén nevezték el aztán az ifjúsági könyvekkel foglalkozó Tilos az Á Kiadót is. – Az a jelmondatunk, hogy „nagyra tartjuk a kicsiket”, és ezt komolyan is gondoljuk. Minőségi gyerekkultúrában gondolkodunk, ami nem nézi le a gyerekeket. Azt gondoljuk, nincs különbség gyerek- és felnőttirodalom közt, jó szövegek és jó képek vannak – hangsúlyozta Kovács Eszter.
A kérdésre, miként tudták megőrizni függetlenségüket, elmondták, fel sem merült bennük más: hatuk közül négyen itt dolgoznak, ez is biztosítja, hogy olyan legyen a hely, amilyennek szeretnék. – Ez a mi gyerekünk, és az ember a gyereke kapcsán nem gondolkodik azon, hogy eladja, vagy számolgassa, mennyit ér. Időnként felvetődik, hogy meddig lehetünk függetlenek, de azt gondoljuk, azáltal, hogy önazonos az egész, talán fenntartható is – emelte ki Sárdi Dóra. Demény Eszter hozzátette, a függetlenséget a hálózat is biztosítja, ezáltal a kiadó könyveinek terjesztését is nagyrészt saját kézben tarthatják. Emellett szerinte az is a sikerük egyik titka, hogy a legelején eldöntötték, a cégben keletkező hasznot visszaforgatják és hosszú éveken át így is tettek. – Vagy szerencsések vagyunk, vagy ügyesek – jegyezték meg, mint többször a beszélgetés során.
Ám bárhogy is növekednek, az alapítók közti együttműködés töretlen, nincsenek nagy vitáik, amelyek megosztanák őket. Mindenkinek van saját területe, de egymás munkáját is nyomon követik, és egy ügyvezetőt is felvettek, Ürögdi Andrást, akivel közös csapatot alkotnak. – Hetvenen dolgozunk a Pagonyban, és többször kiderült már, hogy nehéz helyzetben összezárunk, így volt a járványidőszak, vagy a Meseország mindenkié könyv körül kialakult botrány idején is. Fontos a dinamikus gondolkodásunk: hamar alkalmazkodunk, és nincsenek berögzült szokásaink, amelyek gátolnának a megoldáskeresésben – hangsúlyozta Sárdi Dóra. A kérdésre, hogyan viszonyulnak a nemrég bevezetett, a könyvesboltokat érintő kirekesztő jogszabályhoz, úgy feleltek, amíg lehet, elegánsan próbálnak nem tudomást venni róla.
A gyerekek és a gyerekkönyvek piaca nagyot változott az elmúlt évtizedekben az alapítók szerint. – Szélesebb spektrumú témákról szólnak a könyvek, és szebbek is lettek, mivel a nyomdatechnika is ugrásszerűen változott – jegyezte meg Kovács Eszter, mire Sárdi Dóra hozzáfűzte: – Tudatosabban is foglalkoznak a szülők a gyerekekkel. Korábban például csak a szöveget nézték, a rajz másodlagos volt, mára a képi világ is fontos lett a szülőknek, ami a gyerekek számára legalább annyira fontos, mint a szöveg. Demény Eszter felidézte, az egyik első könyvük a Bilikönyv volt, ami a hetvenes években íródott, de itthon a kétezres évek elején is meglepő témát hozott elő. – Most már bármiről lehet írni, ami a gyerekekkel történik, normalizálódtak a könyvek – emelte ki. Ugyanakkor megjegyezték, bár van fejlődés, a szülők sokszor kevésébé fogékonyak a humorra, míg a gyerekek nyíltak és jó a humoruk. – Sokan zavarba jönnek, ha egy mesekönyvben szó van például válásról, és azt gondolják, ilyen szörnyűségekről ne beszéljünk, miközben az óvodában minden második gyerek szülei elváltak. Ez egy nehéz gát, de ha sikerül áttörni valakinél, ő utána keresi majd ezeket a könyveket.
Egy Pagonyba betérve, sokszínű kínálat és felszabadult légkör fogad, s a tulajdonosok célja is, hogy teret adjanak. Szeretnék, ha mindenki megtalálná, ami valóban neki szól, noha alapelvek és trendek mentén válogatnak a boltok és a kiadó esetében is. – Mindent kerülünk, ami lenézi és nem veszi komolyan a gyerekeket, ami le akar nyomni valamit a torkukon, ami didaktikus, egyféle, műanyag vagy rikító sárga – hangsúlyozta Kovács Eszter. – Olyan könyveket szeretnénk létrehozni és értékesíteni, amelyek a fantáziát segítik, s amelyekhez lehet fordulni, ha az ember bajban van, ha örül, vagy ha bizonytalan. Azt várjuk a könyvektől, hogy segítsenek a hétköznapokban, vagy adjanak absztrakt gondolkodásmódot, ami az életben is elengedhetetlen.
