Már az igencsak szórakoztató előjátékból kiderül, hogy itt bizony mást kapunk, mint amit megszokhattunk. A Leopoldot alakító Szegedi Dezső és a Nagymamát játszó Máhr Ági szellemesen ugratják egymást és saját magukat. Az elején még színészként ironizálnak azon, mi is következik, mibe is állnak majd itt bele. Egy újabb Mágnás Miska átiratról van szó, jelzik, és ennek a Székely Kriszta által rendezett operettnek a főszereplője nem is annyira Miska, mint inkább Marcsa.
Závada Péternek és Szabó-Székely Ármin dramaturgnak köszönhetően rengeteg szóleleménnyel teli, könnyed, játékos szöveg született. Nevetünk például a mötyin, ahogy itt a mindent behálózó korrupciót nevezik. Nevetünk azon, hogy itt a grófok porcelánrigókra lőnek és az egyik kedvenc foglalatosságuk a rókahajítás. A vadászati témákban különösen erős az áthallás napjaink Magyarországára. Az átirat nem csak játékos, hanem szabad is, ezzel pedig megmozdítja a szereplőket, kiszabadítja őket a klisékből, a közhelyes, felületes figurák szorításából, azzal, hogy az átírók továbbgondolják a motivációikat, a vágyaikat és a lehetőségeiket. Az operett slágerei is ily módon más akusztikát kapnak.
Ebben az előadásban a nők mozgatják az eseményeket. Az ő nézőpontjuk kerül előtérbe. Elsősorban Marcsáé, Czakó Julianna erőteljes alakításában, aki szinte vállára veszi az előadást és el is bírja ezt a terhet végig. Szintén fontos szerep jut a már említett Nagymamának, aki sok mindent megélt korábban, felvállaltan feminista, Marcsát is kitanítja a jogairól és lázadásra buzdítja. Máhr Ági annyi színnel, bölcsességgel, élettapasztalattal gazdagítva játssza ezt a figurát, hogy tényleg nagy öröm látni. A Rollát alakító Bordás Barbara remekül énekel, és elhisszük neki a női ingadozást. A férfiaknak itt főként a küzdés jut. Lajos András Miskája leginkább sodródik, amikor pedig egy pillanatra felkapaszkodik el is száll, hogy aztán jó nagyot essen vissza a földre. Harsányi Attila Baracsára hamar bélyeget nyomnak, szeretné ugyan irányítani az eseményeket, de mivel nem lép át az etikán, gyakorlatilag statiszta marad. Börcsök Olivér Pixije és Béres Bence Mixije szintén kilép valamennyire abból, ahogy megszoktuk őket az előző változatokban. A Korláthy házaspár Kincses Károly és Seres Ildikó lassan, de biztosan válnak elszenvedőivé saját vakságuknak.
A feminista himnusznak is tekinthető betét mellett akad még dramaturgiai újítás, mégpedig Marcsa nem grófnőként, hanem férfiszerepben, őrgrófként áll bosszút a gróffá avanzsált Miskán. A végén pedig a Nagymama cselszövése jóvoltából Korláthy gróf kisemmizetté válik és Csehovot megidézve azok is dolgozni akarnak, akik ezt eddig nem tették. Persze ez inkább a fantázia, a kortárs operettvilág birodalma, a valóság pedig a „mötyivel”, a tőkefelhalmozással és egymás megbélyegzésével, szúrós kaktuszokkal teli cudar világ, ami nem is annyira cintányéros.
Infó
Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor
Mágnás Miska
Szövegkönyv: Závada Péter
Rendező: Székely Kriszta
Miskolci Nemzeti Színház
