színház;gyerek;Drezda;

- Kultúrközpont az erőmű helyén

Hol gyár állott, most színházhalom várja az érdeklődőket Drezdában, a projekt sikeres, egy épületben lehet látni operettet, bábszínházat és gyermekszínházi előadásokat.

Nem volt sikertörténet a drezdai gyermekszínház indulása 1864-ben. A kor ismert színházigazgatójának, Josef Ferdinand Nessmüllernek a felesége, Agnes Nessmüller alapította meg az első német gyermekszínházat, amelynek előadásai iránt annyira gyér volt az érdeklődés, hogy két év elteltével véget ért ez a próbálkozás.

Közel nyolcvan évvel később, a második világháború után a szovjet megszállók kérésére alakult meg a gyermekszínház, amelynek nevéről szavazhattak a 6-14 éves gyerekek és ők a „Fiatal Generáció Színháza” (Theater der jungen Generation) mellett döntöttek, a név azóta sem változott. Kezdetben felnőtt darabokat is játszottak a gyermekszínház épületében, itt mutatták be először 1956-ben például az Anna Frank naplóját. Ebben az időben Rolf Büttner volt a színház igazgatója, aki küldetésének tekintette, hogy külföldön is megismertesse a gyermekszínházat, neki köszönhető, hogy az Emil és a detektíveket 1957-ben Prágában is eljátszhatták a német gyermekszínészek, ezt az előadást több fellépés követte más európai országokban is.

Tizenkilenc évvel később tűz következtében leégett a színpad és az NDK kormánya az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva nem adott pénzt a felújításra, ezért három évig mindig máshol voltak az előadások, ami sok feszültséget okozott a szülők és a színház vezetősége között. 1979-ben annyi pénzhez jutott a színház, hogy el lehetett kezdeni a felújítási munkálatokat, a félig helyrehozott épületben már ismét darabokat játszottak, hogy az ezekből származó bevételekből fedezni lehessen a további munkálatok költségeit.

Gunhild Lattmann vezetése alatt 1982-ben kapott először főállású színházpedagógust az intézmény, akitől profi színészetet tanulhattak a gyerekek. A következő vezető, Dietrich Kunze egyesítette a gyermekszínházat a bábszínházzal 1997-ben és új épületbe vitte a két társulatot.

A jelenlegi irányító, Felicitas Loewe 2008-ban vette át a vezetést, aki azzal szélesítette a kínálatot, hogy együttműködési megállapodást kötött külföldi gyermekszínházakkal, ennek keretében kölcsönösen fogadtak egymás országából vendég gyermekszínészeket egy-egy darabhoz, de a társulatok is elutaztak fellépni egymáshoz. Ezen kívül fiatal felnőtt színészeket is bevont a darabokba, melyek ennek köszönhetően sokkal színvonalasabbak lettek. A másik újítása volt, hogy a színházban elkezdtek játszani négy éven aluliaknak szóló darabokat is. A módosítások beváltak, a színház átlagos látogatottsága minden évben meghaladta a nyolcvan százalékot, a rekordot 2014-ben sikerült elérni 87 százalékkal.

Az ő ötlete volt a kulturális központ létrehozása is Drezdában a kihasználatlanul álló egykori erőmű helyén. Egy három előadóteremből álló komplexum épült a gyárterületen, ahol a gyermekszínház és bábszínház mellett az Operett Színház is helyet kapott 2016-ban.

A legnagyobb teremben 350, a másik kettőben 200, illetve 125 néző számára tudnak helyet biztosítani.

Cikkünk elkészítését a Budapesti Goethe Intézet támogatta.

Budapest legrégebbi épületében volt gyermekszínház isA főváros egyik legrégebbi, ma is működő épülete az 1260 óta létező Vörös Sün Ház a Budai Várnegyedben, amely az évszázadok alatt rengeteg feladatot ellátott, nagyon sok tulajdonosa volt, emlékezetes sztorikban sincs hiány a múltjából. Az épület előtt lelte halálát például 1686-ban Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa, Buda utolsó török kormányzója. Akadt olyan időszak, amikor csak itt működött vendégfogadó a Budai Várnegyedben, ez az épület adott otthont a 18. század egyetlen magyarországi gyermekszínházának, a Verner Színháznak, a társulatnak 6-14 éves tagjai voltak, akik vidéki fellépéseket is vállaltak. A két világháború között vöröslámpás házként működött, 1959-ben felújították és védett műemlékké nyilvánították.  
Magyar rendező sikere DrezdábanA múlt század végén, a 90-es években magyar rendező, Mrsán János is a német gyermekszínházban dolgozott, az ő instrukciói alapján vitték színpadra 1993-ban a West Side Storyt, ami akkora sikert aratott, hogy a négy legtöbbet játszott darab közé tartozott 1990 és 2000 között a színházban.    

A sztori ezerszer látott kliséhalmaz: a címszereplő a világ talán legjobb bérgyilkosa, ám mivel hiba kerül a gépezetbe – megfordul a fejében, hogy visszavonuljon –, az utolsó nagy, Japánban zajló munka előtt megfertőzik polóniummal.