Kálmán László 1976-ban az ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskolájában francia–orosz tagozaton érettségizett. Felsőfokú tanulmányait az ELTE bölcsészkarának spanyol nyelv és irodalom, valamint általános és alkalmazott nyelvészet szakán 1981-ben fejezte be. 1983-ban doktori, 1990-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Megannyi tudományos munka szerzője, témaválasztásuk kivételes – a számítógépes nyelvészeti kutatásoktól a beás leíró nyelvtanig ívelő – sokoldalúságra vall.
Igazán széles körű, a szakmai fórumokat szükségképp messze meghaladó ismertségét azonban a Klubrádió hetente jelentkező, roppant népszerű Szószátyár című műsorának köszönhette, melynek Nádasdy Ádámmal együtt egyik állandó műsorvezetője volt. Hangja ott van – és marad – sokunk fülében. E program karakteradó különlegessége főként abban rejlett, hogy készítői következetesen szembeszálltak mindenféle hagyományos nyelvművelői szereppel, a régről ismert pedánsan kioktató gesztusokkal, az igazság kizárólagosságának látszataival. S persze, ezzel a megengedő, a magyarul beszélők sokféleségében gondolkodó – ha tetszik: liberális – szemlélettel nevelték hallgatóikat korszerűen toleráns magatartásra. Magyarázataik természetesen szigorúan szakszerűek maradtak, imponálóan széles körű nyelvi-kulturális tájékozottságra épültek. (Kálmán László valóságos poliglott volt: tudott angolul, franciául, spanyolul, hollandul, németül és oroszul.) Problémakezelésük az adatok – a tények – feltétlen tiszteletére tanított. Világunkban, mely nem szűkölködik csalfa hazugságokban, olcsó szélhámoskodásokban, a tudás józanságára, értékére kiváltképp nagy szükség van.
Kálmán Lászlótól tehát mi sem állt távolabb valamiféle rideg purifikátori mentalitástól. Híven példázza ezt, hogy egy interjúban miként vélekedett a magyar nyelvben megjelenő idegen szavakról, a tradicionális nyelvművelők örök vesszőparipájáról: „nincs olyan ártalom, ami ma a magyart fenyegetné. Magyarországon nem a magyar nyelv van veszélyben (hanem például az oláh cigány és a beás), és végképp nem az idegen szavak használata miatt. Az angol nyelv is túlélte a normann hódítást, nem halt ki attól a számtalan francia szótól, ami belekerült. Ráadásul eleve nem a nyelv, hanem inkább a nyelvhasználat van valamilyen állapotban, veszélyben – például, ha egyre kisebb területre szorul vissza” (Nyelv és Tudomány). Egyik Qubit-cikkében is a sematikus-dogmatikus gondolkodás veszélyére figyelmeztet: „Tapasztalatom szerint az emberek javíthatatlanok. Például nem lehet őket lebeszélni arról, hogy szavak, kifejezések »jelentéséről«, tehát egyedül helyes használatáról vagy legalábbis a »szó szerinti jelentéséről« vitatkozzanak”..
Közéleti elkötelezettségéről a hazai közvélemény akkor győződhetett meg, amikor 2007-ben a Fidesz-KDNP úgynevezett „szociális népszavazásának” kérdéseihez ellenindítványt nyújtott be. Posztokban, cikkekben, interjúkban rendszeresen kifejtette véleményét a politikusok nyelvhasználata mögött rejlő nézetekről, a nyilatkozataikban föltáruló mentalitásról. Többször szólalt meg lapunkban is (például a miniszterelnök „libernyákozásáról”).
Szakszerűsége és toleranciája, finom iróniája és bátor helytállása nagyon hiányzik majd. Váratlan halála a magyar demokrácia valamennyi hívének súlyos vesztesége.
