Egyelőre biztonságban lesz az Egyesült Államok – és a világ – gazdasága, a szenátus megszavazta a hitelplafonnak az államcsőd elkerüléséhez szükséges megemelését. Az elmúlt fél évszázad alatt ez a 79. ilyen alkalom, a tőzsde és a sajtó mégis lélegzetét visszafojtva figyelte, sikerül-e megállapodni. Az amerikai állam fizetésképtelenné válása beláthatatlan hatással lenne a hazai és a globális gazdaságra, ezért már az is elképesztő, hogy a republikánusok egyáltalán idáig feszítették a húrt. A végén Mitch McConnell szenátusi frakcióvezető visszarettent a következményektől és az eljárási szabályoktól való eltéréssel lehetővé tette, hogy a Demokrata Párt szenátorai megszavazhassák a 480 milliárd dollárnyi új hitel felvételét. Ezért azonban pártja radikális szárnyától azonnal súlyos bírálatokat kapott.
A pártvonalak mentén, 50:48-ra végződött szavazás a Demokrata Pártban sem ment egyszerűen, bár Chuck Schumer frakcióvezető utólag a republikánusokat tette felelőssé, amiért a dolgok idáig fajultak. Őt azért kritizálják egyes párttársai, mert belement a konkrét összeg megnevezésébe, amit a republikánusok majd fel tudnak használni a jövő őszi választási kampányban.
Előbb azonban a mostaninál tartósabb megoldást kell találni a hitelplafon problémájára. Az államadósság már 29 billió (29 ezer milliárd) dollár felé közelít és a nemzeti össztermék 107 százalékának felel meg. Ez nem gond, amíg a dollár a világon a legelterjedtebb fizetőeszköz és az Egyesült Államok a hitelminősítők szerint a lehető legjobb, „AAA” besorolású adós. A mostani válság azonban mindkettőt veszélyezteti, ráadásul a probléma strukturális: a „kasszakulcs” a képviselőháznál van, ahol rendszerint kerülik a népszerűtlen adóemeléseket, miközben megszavazzák a költséges, ám a polgároknak kedves programokat. A Republikánus Párt elvben a „kis állam” és a költségvetési fegyelem híve – de csak ellenzékből. Utoljára a demokrata párti Bill Clinton elnöksége idején, a XX. század utolsó éveiben tettek komoly lépéseket a kiegyensúlyozott költségvetésért, míg George W. Bush vagy Donald Trump alatt ez a szempont feledésbe merült.
Biden és a Demokrata Párt most két, tíz éves távlatban egyenként is billiós nagyságrendű törvénycsomagot sürget, az egyiket az infrastruktúra fejlesztése, a másikat a szociális feszültségek enyhítése érdekében. Az ezek körüli ádáz harc nehezíti a hitelplafon hosszabb időre szóló vagy akár végleges eltörlését és a folyó költségvetési kiadások finanszírozását lehetővé tevő átmeneti törvény elfogadását. Mindkét esetben december 3. a következő határidő.
