Amióta a Disney filmstúdió megvásárolta a Star Wars-filmek jogait, a franchise sosem látott mértékben bővült. Tavaly decemberben ráadásul a Lucasfilm elnöke, Kathleen Kennedy bejelentette, a következő években még több sorozattal és nagyfilmmel örvendeztetik meg a rajongókat. Ebből látott most napvilágot a Star Wars: Visions című japán animációs antológia, melynek rendezői szabad kezet kaptak a mesélésben, így a kilenc epizódból álló sorozat olyan fordulatokat ígér, amiket a Star Wars világában még sosem láthattunk.
Már az első rész is meghökkentő: ebben egy magányos ronin – vagyis egy tanító nélküli szamuráj – érkezik egy erdő menti faluba, melynek lakóit éppen egy csapat rohamosztagos támadja meg. A film képi világa fura, egyrészt színes helyett fekete-fehér, a szereplők pedig tradicionális japán ruhákban tűnnek fel, így inkább érezzük azt, hogy egy Kurosawa-filmet nézünk, mintsem egy klasszikus Star Wars-történetet. Aztán persze előkerülnek a megszokott látványelemek, a lézerpuskák és -kardok, látunk droidokat is, meg egy magát Sith lordnak tituláló nőt, így hamar megérkezünk a jól ismert fantáziavilágba.
A Visions epizódjai azonban mások mint az eredeti filmek. A japán rendezők merészebben kezelik a Star Wars világát, olyat is megengednek maguknak, amit az amerikai társaik nem. Ez leginkább a lézerkardokon érződik, melyekből láthatunk többágú változatot, szamurájkard alakút, vagy olyat, amelyik változtatja a színét és a hosszát, annak megfelelően, hogy a tulajdonosa milyen erejű és beállítottságú – vagyis sith vagy jedi.
A leginkább azonban a történetek rendhagyók. A Tatuin Rapszódia nevű epizódban rockzenészeket kísérünk nyomon, akik megmentendő egy társukat, fellépnek annak fogvatartója, Jabba, a gengszter és egy aréna közönsége előtt. Az ikrek című részben egy testvérpár harca bontakozik ki egész konkrétan az űrben, két egymásba illesztett csillagrombolón. Aki pedig a klasszikus Star Wars-filmekből hiányolná az erős női karaktereket, az szinte minden epizódban talál egyet a sötét és a világos oldalról egyaránt.
A Visions nemcsak a történetekkel, de az animáció minőségével is lenyűgöz, ami epizódonként változik. Az egyik történet karcos rajzolású, a másik lágy vonalú, a harmadik pszichedelikus, a figurák pedig hol realisztikusan, hol karikaturisztikusan jelennek meg. A sorozat egyetlen gyenge pontja, hogy a szereplőkkel olykor nehéz azonosulni, a tizenháromtól huszonkét perces epizódok alatt erre vajmi kevés idő jut.
Van, amikor persze tizenhárom perc is elég a csodához. Az évad legjobb része a T0-B1 című kisfilm, mely egy Pinokkió-történetet mesél el. Ebben a Tobi, a kis robot arról álmodozik, hogy egy szép napon ő is jedi lovag lesz, az öreg alkotója, Mitaka professzor azonban figyelmezteti, ahhoz még fejlődnie kell, a galaxis amúgy is egy veszélyes hely. Tobi azonban menthetetlen, egy alkalommal be is kapcsolja a mester űrhajóját, mellyel jeleket küld az űrbe, minek hatására egy sith lord száll le a bolygóra, aki végez a professzorral. A kis robot magára marad, de hamarosan újra feltűnik a gonosz, így meg kell küzdenie vele, hogy megvédje a bolygót, és bosszút álljon a volt mesteréért. És noha Tobi teste csak fémvázból és csavarokból áll, ebben a harcban mégis vele van az Erő.