Szent Ágoston tanítása szerint „a jó cselekedetek kezdete a bűnök megvallása. Tegyétek az igazságot, és jöjjetek a fényre.” A katolikus egyház azonban bizonyos tekintetben mintha tartana a világosságtól, Ferenc pápa törekvései ellenére lassan halad a papok által a múltban elkövetett szexuális visszaélések feldolgozása, Olaszországban például még mindig nem született ilyen dokumentum. Franciaországban kedden tették közzé ezt a jelentést, de sokan azóta sem tértek magukhoz. A CIASE nevű bizottság megállapította, hogy 1950 óta 216 000 kiskorúval szemben követtek el szexuális visszaélést egyházi személyek. Ha hozzávesszük az egyházi intézményekben dolgozó laikusok (tanárok, felügyelők, ifjúsági mozgalmak vezetői stb.) által bántalmazott személyek számát, a szám 330 000-re nő.
Az iratköteg tetemes, 485 oldalas és 2000 oldalnyi melléklettel egészítették ki. A jelentést végző bizottság elnökét, Jean-Marc Sauvét nem lehet elfogultsággal vádolni, ő maga is hívő. A papok és apácák által elkövetett szexuális bűncselekmények a francia társadalomban elkövetett hasonló erőszak 4 százalékát teszi ki.
A számadatok a francia egyházi vezetést is megdöbbentették. A francia püspöki konferencia elnöke, Eric de Moulins-Beaufort a jelentés nyilvánosságra kerülése után „szégyenkezését” fejezte ki. Egyúttal bocsánatot kért a papi pedofília áldozataitól. A püspöki kar már tavasszal tett egy lépést a kárpótlás ügyében. Eszerint 2022-től „pénzügyi hozzájárulások” rendszerét vezetné be. Ezt a megoldást azonban nem támogatják egyöntetűen sem az áldozatok, sem a hívek, hiszen így részben utóbbiakkal fizettetnék meg a bűncselekményeket.
A főpapok a jelentés ismertetésekor kínos pillanatokat élhettek át. François Devaux, egy az áldozatokat képviselő egyesület társalapítója máris megadta az alaphangot, azzal, hogy az ülést e szavakkal nyitotta meg, a püspökök felé fordulva: „Önök szégyent hoztak emberiségünkre, lábbal tiporták az emberi élet és méltóság védelmének kötelezettségét, holott ez Istentől fakad és az egyház lényege”, s „az áldozatokat, akik lázadni mertek, megbüntették”. Egyúttal III. vatikáni zsinat megtartását követelte.
Újabb zsinatot aligha tartanak majd, és az is biztos, a pápa erőfeszítései önmagukban aligha elegendőek az őszinte lelkiismeretvizsgálathoz. Ferencet láthatóan megviselte a vizsgálat eredménye, fájdalmát fejezte ki a jelentés nyilvánosságra hozatala után.
Franciaországban évtizedeken át tusolták el ezeket az ügyeket, mert fontosabbnak tartották az egyház hírnevének megőrzését az áldozatok emberi méltóságánál. A közvélemény szemében az sem jelent felmentést, hogy a hetvenes évek óta jelentősen csökkent a szexuális visszaélések száma.
A CIASE két és fél évig vizsgálta az egyházi személyek által elkövetett bűncselekményeket. A szexuális visszaélést elkövetők száma a katolikus egyházon belül becslések szerint 2 900 és 3 200 közötti lehetett 1950 és 2020 között, de ez Sauvé szerint csak minimális becslés.
A bizottság 17 hónapon át vette fel a tanúvallomásokat. Hogy az áldozatok lelkén mennyire mély sebet ejthettek a visszaélések, jelzi, sokan csak akkor nyíltak meg a kérdezőknek, amikor megbizonyosodtak arról: nincs közük az egyházhoz. Összesen 6500 kapcsolatfelvétel történt az áldozatok és a hozzátartozóik részéről. Ezután 250 interjú készült velük. Számos irattárban is kutatást folytattak, az egyház, az igazságügyi- és belügyminisztérium, illetve különféle médiumok archívumaiban.
A bizottság 45 ajánlást fogalmazott meg. Az első és legfontosabb: az egyház nézzen szembe a múlttal. Át kellene továbbá alakítani nem csak a papok képzését, hanem a kánonjogot is, illetve másfajta felépítésre lenne szükség az egyházban. Létre kell hozni egy egyházmegyék felett álló független bíróságot, amely akkor is ítélkezni tudna az elkövető pap felett, ha a botrány miatt már áthelyezték egy másik püspökségre. Javaslatot tettek továbbá arra is, hogy az egyház évente tegyen jelentést a visszaélésekről. A bizottság az áldozatok méltó pénzügyi kárpótlását is követeli. Mivel elsősorban elévült bűncselekményekről van szó, s az esetek nagy részében már az elkövetők sem élnek, így szinte kizárható, hogy bárki jogi úton szerezzen érvényt igazának.
Az áldozatok egyesületeinek egy csoportja már szombaton petíciót kezdeményezett „Szexuális visszaélések: a katolikus egyháznak vállalnia kell a felelősségét” címmel, francia és angol nyelven. François Devaux szerint a cél egy „határokon átívelő mozgósítás”.