Úgy tűnik visszatalált a koncertélet a rendes medrébe, külföldi művészek is egymást követik a Müpa színpadán, nagyobb együttesek, igazi nagyzenekarok sem félnek útrakelni. Márpedig, ha valamiért érdemes és kell, olyan koncerthelyszíneket építeni, mint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, azok éppen az olyan művek, mint Mahleréi, és pont ezek szenvedték meg leginkább a megszorító intézkedéseket. Hatalmas a zenekar, ami a III. szimfóniához kell, sorolni lehet vég nélkül, milyen fúvós-, ütőshangszerből mennyit ír elő a zeneszerző, továbbá kell még női és gyermekkar is. Nem csoda: ezek hosszú és nagyon összetett - hat tételes - szerkezetű és kifejezésvilágú műhöz szükségesek. Ami végülis mindezzel együtt arról szól, amiről egy igazi alkotásnak szólnia kell: az ember helyéről az őt körülvevő világban és az ezzel kapcsolatos érzelmeiről; örömeiről, bánatáról, félelmeiről, megnyugvásáról.
Már a kezdet is e kettőségekről árulkodó: Pán ébredése, a Nyár bevonulása a programja az első tételnek. Mielőtt a lágyabb természetfestő hangzások megszólalnának, az a Pán jelenik meg, aki nem csak a pásztorok, mezők, fák istene, hanem aki a páni félelmet, pánikot is adta a világnak: ha déli álmából felébresztették, rettenetesen üvöltött, a nyájak szétszaladtak. Az első tétel félelemképére az utolsó ad békét hozó választ: Amit a szeretet mond nekem - mondja a szerzői program szavakban is. Szintén hosszú, de már lassú, lágy vonóshangzásokkal teli ez a tétel, és végül fényes rézfúvós hangzásokkal, reményt adóan záródik, és ezzel együtt a mű is. Kell jó zenekar és jó karmester a szimfóniához, különösen a jelentősen megnövelt rézfúvósgárádnak kell tudnia sokat nyújtani. A 121 éves Bécsi Szimfonikus Zenekar megfelelt a feladatnak, talán az elején a rettenet hangjainak a megjelenítésében nem ártott volna több súly, de így is erőteljesen, artikuláltan szóltak a mélyvonósok, mint ahogy szépen szóltak a hegedűk is. Szenzációsak voltak - a szó eredeti értelmében is - a rézfúvósok, volt mit játszaniuk, kiváló volt az első harsonás.
Természetesen jól helytállt a két hazai kórus, a Nemzeti Énekkar Nőikara, és Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara is. Sarah Conolly túl lebegős hangon kezdett, ez később nem volt feltűnő. Andrés Orozco-Estrada kolumbiai-osztrák karmester húszévesen 1997-ben tanulni érkezett Bécsbe, azóta gyakorlatilag ott él, 2018-ban kérték fel a Bécsi Szimfonikusok vezetőkarmesterévé, amely feladatot ez évtől látja el, várhatólag öt évig. Láthatólag tisztában volt a partitura minden hangjával, figyelmet fordított a részletekre, a kamarezenei finomságok és a grandiózus hangzások is kifejezően szólaltak meg a keze alatt. Inkább a lassabb tempók felé hajlott, de soha nem “állt le” az előadás, a feszültséget az utolsó tétel éteri hangzásainak megjelenítésekor is tartotta. A végén a közönségtől megérdemelten kaptak a szereplők hosszú tapsot.
Infó:
Mahler III. szimfónia
Sarah Connolly
Nemzeti Énekkar Nőikara, Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara
Bécsi Szimfonikus Zenekar, karmester Andrés Orozco-Estrada
2021. október 2., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
