Az elmúlt időszakban az alkotmány- és közjogi gondolkodás középpontjába került a 2022. évi választást követő alkotmányossági helyzetről való gondolkodás. Ennek előzménye Vörös Imre „Államcsínytevők?” című 2012-es elemzése, ez azonban akkor nem kapott kellő figyelmet sem a szakmában, sem a médiában. A témára való odafigyelést szintén Vörös Imrének, a Civil Bázis csoport felkérésére 2021. március 13-án tartott előadása, illetve az ez alapján kiadott állásfoglalás gyorsította fel. Ezt követően több szerző foglalkozott a kérdéskörrel, pl. Bárándy Péter, Lengyel László, Vörös Imre, Fleck Zoltán „Demokráciát és jogállamiságot!, vagy Fleck Zoltán „Demokráciát!” című cikke.
Azonban többen kételyeiket fejezték ki a javaslat, főleg időbeli megvalósíthatósága, illetve alkotmányossága tekintetében. E körben említést és némi reagálást igényelnek egyebek között Kis János „Az önkény alkotmányáról: Ha győz az ellenzék”; Arató András és Halmai Gábor „A magyar név megint szép lesz? Egy új alkotmány kidolgozásának lehetséges stratégiája” és Rózsa Péter György – Szentpéteri Nagy Richard „Az alkotmányozás útjai - Kiutak az Alaptörvényből” című írásai. E cikkek többnyire alkotmányelméleti, illetve társadalompolitikai megközelítésből foglalkoznak a témával. Én azonban – lévén nem elméleti, hanem gyakorlati közjogász – az egyes javaslatokat illető aggályokat egyrészt tételes jogi vonatkozásuk, másrészt a megvalósítás időbeli és technikai módja és azok következménye szempontjából szeretném elsősorban bemutatni, bár nem lehet elmenni bizonyos elméleti szempontok mellett sem.
A jogállamiságot azonnal helyreállítani akarók, az azonnali alkotmányozók egyik fő érve, hogy hiába győz az ellenzék egyszerű többséggel a 2022-es választásokon, jogilag gúzsba köti a jelenlegi önkényuralmi rendszer Alaptörvénye és kétharmados törvényeinek sokasága. Ha az új kormány a jogi folytonosság elvére helyezkedik, akkor nem tud érdemben kormányozni, vagyis tehetetlenül sodródik az előző rendszer keretei között. Ha azonban a parlament első ülésén a többség kinyilatkoztatja a több szempontból érvénytelen és igazságtalan Alaptörvény semmisségét, akkor mód és lehetőség nyílik az európai típusú, demokratikus jogállami rendszer megteremtésére.
A kételkedők a jogi folytonosság, a jogpozitivizmus elveit vallják. Ebből két lehetséges döntés születhet. Az egyik, hogy nincs mit tenni, úgy kell kormányozni, ahogy lehet. A másik, hogy kínnal és keservvel ki kell találni olyan változtatásokat, amelyek egyszerű többséggel is véghez vihetők. Ha jól értelmezem, Szentpéteri Nagy Richard álláspontja – arról, hogy miért nem szabad az alkotmányhoz nyúlni – oda vezet, hogy nincs mit tenni. A másik megoldás Kis Jánosé, illetve Arató Andrásé és Halmai Gáboré.
A nincs mit tenni álláspontjával nincs mit tenni. Ám az egyszerű többségű kormányzás mozgásterére vonatkozó javaslatokat érdemes jogi szempontból vizsgálni: megvalósíthatóak-e vagy sem? Amikor végigmegyünk Kis János javaslatain, szembesíteni szeretnénk a javaslókat a jogi valósággal.
Kis szerint az egyszerű többségű új kormány „meghatározhatja az Országgyűlés napirendjét”. Sajnos ez nem igaz, mivel a házszabály rendelkezéseinek keretei között teheti, melyről az Alaptörvény a következők szerint rendelkezik: "Az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott házszabályi rendelkezésekben állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét." "Az Országgyűlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezéseket sarkalatos törvény határozza meg." (Alaptv. 5. cikk (7)-(8) bek.). A házszabály bármilyen módosításához kétharmad szükséges.
Kis szerint az új kormány „leválthat egy sereg fideszes hivatalfőnököt, a NAV elnökétől a kormányhivatalok élére kinevezett kormánybiztosokig”. Ennek jogalapját minden hivatal esetén külön meg kell vizsgálni. Valójában a kormány szerkezetét újra kell szervezni, ezt az új szerkezeti modellt már a választások előtt a választókkal megismertetni, hogy az új kormány milyen minisztériumokat, kormányhivatalokat, milyen feladat-és hatáskörökkel szeretne.
Az új kormány Kis János szerint „feloszlathatja a TEK-et”. Ez nem lehetséges, mert a TEK működése a Rendőrségi törvénybe van beépítve (1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről, amely az Alaptv. 46. cikk (6) bekezdése alapján sarkalatos, kétharmados törvény). „Összevonhatja a temérdek titkosszolgálatot” – teszi hozzá Kis, de a nemzetbiztonsági szolgálatokat az Alaptv. 46. cikk (6) bek. alapján sarkalatos törvény szabályozza – „és nyomozó hatóságot”. Ez nem alkotmányossági, hanem büntetőeljárás-jogi, szakmai kérdés. Szakmailag szükséges megalapozni és megvitatni, hogy valóban célja és érdeke-e a jogállami rendszernek valamiféle egyetlen, hatalmas titkosszolgálat, illetve nyomozó hatóság.
„Helyreállíthatja a környezetvédelmi államtitkárságot” – ezt a javaslatot a kormányszerkezet kialakításakor indokolt figyelembe venni és célszerű minisztériumként létrehozni.
„Leállíthatja a közösségre nézve káros magánépítkezéseket” – Kisnek ez a sommás javaslata jogilag nehezen értelmezhető. Ha megfelel a jogi követelményeknek egy építkezés, nem lehet önkényesen leállítani.
„Törvényt hozhat a települési önkormányzatok hatásköreinek és a hozzájuk rendelt anyagi eszközöknek a visszaadásáról” - esetileg kell összevetni önkormányzati törvénnyel (Ötv.), hogy milyen hatáskör adható vissza, mert az Ötv. sarkalatos törvény (Alaptv. 31. cikk (3) bek.).
Nézzük azokat a javaslatokat, ahol nagyobb a mozgástér, amelyeket valóban egyszerűen véghez lehet vinni: „Az egészségügy rendbetételének első lépései között kivonhatja a kórházakat a rendőri-katonai irányítás alól”. Ez elvileg megszűnik a veszélyhelyzet megszűnésével. „Újjáépítheti a tisztiorvosi szolgálatot” - igen, meg is kell tennie.
„Megszüntetheti a Kliket, visszaadhatja az iskolákat az önkormányzatoknak, helyreállíthatja a tanszabadságot, a tankönyvválasztás szabadságát is beleértve” – ennek sincs kétharmados akadálya.
„A közmunkaprogramok kiváltása hosszabb távú feladat, de addig is, amíg fennmaradnak, a hozzáférést normatív és számonkérhető szabályokkal biztosíthatja. Igazságosabb adórendszert vezethet be” – ez is megvalósítható.
„Eltörölheti a rabszolgatörvényt, megszilárdíthatja a szakszervezeti jogokat” – így van, de meg kellene mondani, hogy milyen szakszervezeti jogok megszilárdításáról lenne szó.
„Visszatérhet a közérdekű adatok nyilvánosságának gyakorlatához, szigorúan eleget téve a kormány tájékoztatási kötelezettségének, ami ebben a pillanatban elsősorban a járványügyi ködösítéssel és hazudozással való szakítást, a valós információk gyors, pontos és megbízható közlését kell hogy jelentse. Feloldhatja temérdek közérdekű irat titkosságát, az ügynökaktáktól a magyar–orosz és a magyar–kínai kormányszerződésekig.” Igen, ezek is megtehető lépések. Egy részük a veszélyhelyzet lejártával elvileg meg fog szűnni. A nemzetközi szerződések ügye kényesebb kérdés, mert a másik félen is múlnak.
E javaslatok megvalósíthatósága tekintetében azonban – függetlenül attól, hogy sarkalatos törvényt érintenek vagy sem – nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Alaptörvény változatlanul hagyása esetén a Fidesz-frakció, a köztársasági elnök vagy az ombudsman az Alkotmánybírósághoz fog fordulni, amely változatlan összetételében a javaslatok többségét el fogja utasítani.
