A munkaügyi adatok a statisztikai számbavétel Achilles-sarkának számítanak, megbízhatóságukat mindmáig erős kételyek övezik. Csekély vigasz, hogy hasonló cipőben jár az Európai Unió számos országa, sőt az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) is. A gazdaság egyik legfontosabb mutatójának hiátusai természetesen nem ismeretlenek a statisztikusok előtt sem, nem véletlen, hogy gyakran változtatnak a módszertanon. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai szerint azonban sajnos az addigi csikorgó, de működő rendszer hátrányára.
Az kétségtelen tény, hogy az ILO kellő időben ismerte fel: a járvány okozta gazdasági sokk hatására világszerte megváltozott a munkaerőpiac, és az addig használt mutatók már egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy megfelelően tükrözzék a valóságos helyzetet; így a kilábalás esélyeinek felmérésére sem megfelelőek. Azonban sajnos nem kellő gondossággal nyúltak a korrekció eszközéhez. Érthető módon számukra a munkanélküliség hirtelen felfutása volt a legszembetűnőbb, és feltehetően ennek tudható be, hogy a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is: megszüntették a munkaerőpiaci tartalékok havi felmérését.
Ennek kedvezőtlen hatását most már megérzi a magyarországi munkaügyi statisztika is. A KSH legfrissebb, augusztusi munkaerőpiaci adataiból ugyanis az a következtetés vonható le, hogy a hazai gazdaság többé-kevésbé kiheverte a pandémia miatti kényszerű leállások negatív következményeit. A munkanélküliségi ráta - csekély hullámzásoktól eltekintve - 4 százalék körül alakul. A 4,7 millió fő körüli foglalkoztatotti létszám már csak csekély mértékben növelhető.
Az azonban már csalóka szám, hogy az idei nyár utolsó hónapjában 194 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat ugyanis 256 ezer álláskeresőről tudott, ami feltehetően közelebb jár a valósághoz. Már csak azért is, mert a munka nélkül átlagosan eltöltött idő 8,8 hónap volt, vagyis 264 nap, márpedig közismert, hogy az álláskeresési járadék, leánykori nevén munkanélküli segély folyósításának maximális idejét a NER 90 napban állapította meg, ez Európában az egyik legrövidebb. És ebből a 90-ből a még a tavaly hirtelen megugrott munkanélküliségi ráta hatására sem voltak hajlandóak engedni, figyelmen kívül hagyva a szakszervezetek javaslatait. A helyzetet ráadásul még sötétebbé teszi, hogy a munkanélküliek több mint egyharmada egy évnél hosszabb ideje szeretne elhelyezkedni. Az is elgondolkodtató, a munkanélküliek egyötöde még a 24. életévét sem töltötte be.
A lassacskán konszolidálódó magyar munkaerőpiac ismét abba a helyzetbe került, ahol 2020 tavaszán járt: a még bevethető képzett munkaerő tartalékállomány kimerült, az utánpótlás elfogyott, és demográfiai okokból a helyzet folyamatosan romlani is fog. Ez előrevetíti azt is, hogy az egyes munkahelyek közötti, egyre erősödő fluktuációval találkozhatunk majd, amelynek mozgatórugója elsősorban a felkínált magasabb bér lesz. Mindez a hónapok óta amúgy is meglódult infláció növekedésének irányába hat.