Robert Wilson Oidipusza után talán Silviu Purcărete Madách-adaptációját várták a legtöbben a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) meghívott produkciói közül. Mint ismert, a Berliner Ensemble a Színház-és Filmművészeti Egyetem körüli botrány miatt még korábban lemondta a szereplését a fesztiválon. Robert Wilson pedig levélben állt ki az Freeszfe Egyesület hallgatói mellett.
Purcărete nagyszabású Faustját láthattuk néhány éve Budapesten, szintén a MITEM-en, a mostani Eiffel Műhelyház területén játszották, az akkor még romos egykori gyárépület szolgált alkalmi helyszínül a világhírű rendező grandiózus alkotásának. Most Az ember tragédiáját a Nemzeti nagyszínpadán felépített díszletben, lelátószerű nézőtéren tekinthették meg a nézők. Purcăretét a Tragédia kapcsán a Sátán izgatta a legjobban.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásában lett Luciferből három is. Ádámból és Évából is több van, színenként más játssza őket, de mivel maszkot viselnek, arctalanok maradnak. Az összes szereplőn maszk van, így egyfajta személytelen masszaként kísérik, a meztelenségre utaló testszínű jelmezben az eseményeket. A fő díszletelem egy hosszú asztal, leginkább egy boncasztal jut az embernek az eszébe róla. Purcărete, aki személyesen is részt vett a fesztiválon, Visky András dramaturg segítségével Madách szövegétől inspirálva vezet végig a színeken. (A prágai szín kimaradt.)
Sötét, nyomasztó vízió az egész, amelyben a Sátán a legemberibb. Ő mozgatja a szálakat, amikor például Éva nem éri el az almát, így nem tudja leszakítani a fáról, megsegíti egy piros magassarkú cipővel, amely a bűn szimbólumaként többször is megjelenik az előadásban. Purcărete látomása néhol átlendül az opera irányába (Zeneszerző: Vasile Sirli). A prózai szöveget sem az mondja mikrofonba, aki játssza az adott szerepet, Sok az elidegenítő gesztus, mégis, a megjelenített színházi nyelv rendkívül egységes és hatásos. A rendező anatómiai színháznak nevezte ezt a nyelvet, az biztos, hogy a végére gyakorlatilag kiteríti a szereplőit.
Együtt a bűnnel
Értelemszerűen a bűn áll a középpontjában a Konstantin Bogomolov által jegyzett szentpétervári Bűn és bűnhődés című előadás középpontjában is. A produkció formája zavarba ejtő. Dosztojevszkij regényét ugyanis főként hosszú monológok formájában jeleníti meg a rendező, az ő értelmezésében még a dialógusok is inkább egymást követő egyszemélyes interpretációk. Az előadásban mindenkinek megvan a maga igazsága, ebben a redukált formában pedig különösen élessé válik Raszkolnyikov (Dmitrij Liszenkov) és Porfirij vizsgálóbíró (Alekszandr Novikov) párviadala.
A drámai gesztusok nélküli szenvtelen játékmód felerősíti a szellemi, filozófiai csörte tétjét. Felnagyítja a nézőpontok összecsapását. A csaknem négyórás előadás egy ideig sokakban feszengést kelt, aztán, ahogy telik az idő, úgy válik a befogadó egyre elfogadóbbá.
Ebben az előadásban nincs gyónás, megbocsátás, még bűnhődés sincs. Utalnak is rá, hogy a bűnösnek, ha úgy dönt, együtt kell élnie a vétkével, és talán ez a legnagyobb büntetés számára.
A produkció végén azonban Raszkolnyikov, miközben megismétli, hogy mit követett el, egyszerűen meghajol a közönség előtt. A bűnösök valóban köztünk élnek, sőt, olykor még celebbé is tesszük őket.
Zsigeri sztriptíz
Emma Dante nem először jegyez előadást a MITEM-en, járt már nálunk 2015-ben a Verso Medea című előadásával. A most látható Misericordia című produkció elsősorban a nők elleni erőszak és a fogyatékosság témakörére reflektál. A történet szerint három kiszolgáltatott, nyomorban élő nő örökbe fogad egy sérült fiút. A 2020-ban Milánóban létrejött előadás, amely a Sud Costa Occidentale társulatának bemutatója, több színházi formáció, többek között a milánói Piccolo Teatro koprodukciójában valósult meg.
Három színésznő – Italia Carroccio, Manuela Lo Sicco, Leonarda Saffia – és a sérült fút játszó táncos, Simone Zambelli óriási energiával játszanak. Nem is játszanak, inkább léteznek, igaziak az érzelmi kitöréseik, a tombolásaik és az elcsendesülésük, a megbékélésük is. Mint ahogy az az orgiába hajló sztriptíz is valódi, amikor a három nő – a prostituáltságra utalva – az élvezetet hajszolva lemeztelenedik.
Ez egyszerre torokszorító és felszabadító. Emma Dante erős kézjegyet hagy a fesztiválon, felkavarja a lelkünket és a lelkiismeretünket.
A szeretet tériszonya
Pilinszky János verseire, szövegire építkezik Mezei Kinga Éjidő című előadása, amely a szerbiai, magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhelyben jött létre. Ez az előadás is érinti a bűnt, de inkább a magány, a számvetés, az önvizsgálat, a remény, a szeretet és a kegyelem témaköreit veszi számba, Pilinszky erős hatású lírája segítségével. A költő sorait rendkívül szuggesztív képek kísérik. Mezei Kinga képes összművészetivé tenni az élményt.
A verseket kitágítja a kreatív, a líra szövegére érzékenyen asszociáló anyag és eszközhasználat, a homoktól, a csengőkön át a bábokig. Az Azt hiszem című vers sorai alatt a szerelmesek homokban birkóznak: „ Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok / azon, hogy élsz. / De láthatod, az istenek, / a por, meg az idő /mégis oly súlyos buckákat emel / közéd-közém, / hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és / kicsinyes aggodalma. (...) Azután / újra hiszem, hogy összetartozunk, / hogy kezemet kezedbe tettem.”
Egy trió a színpadi tér hátterében élőben játszik (Zeneszerző: Mezei Szilárd). A rendező a színlapon úgy fogalmaz, Ég és Föld között vagyunk valahol a félúton. És ha ide eljutunk, ebben a lebegő állapotban Pilinszky hitet és megtisztulást adó gondolatainak bűvkörében még mosolyogni is tudunk vívódásainkon, vérre menő, sokszor reménytelennek tűnő küzdelmeinken.
Infó:
Madách Imre: Az ember tragédiája
Csiky Gergely Állami Magyar Színház – Temesvár
Rendező: Silviu Purcărete
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Prijut Komedianta Színház – Szentpétervár
Rendező: Konsztantyin Bogomolov
Misericiordia
Sud Costa Occidentale társulata és több olaszországi színház koprodukciója
Író, rendező Emma Dante
Éjidő
Pilinszky János művei alapján
Regionális Kreatív Műhely – Magyarkanizsa
Rendező: Mezei Kinga
Samuel Beckett: Godot-ra várva
São João Nemzeti Színház – Porto
Rendező: Tompa Gábor
MITEM
