Múlt pénteken nyílt meg a Vatikáni Múzeumokban Szent Péter és Szent Pál Raffaello és Fra Bartolomeo által – Tisztelgés Róma patrónusai előtt című kiállítás, amely Róma védőszentjeinek két életnagyságú festményét mutatja be a hozzájuk tartozó vázlatokkal együtt. A két képet restaurálás után a nagyközönség utoljára 1984-ben, Raffaello születésének 500. évfordulóján láthatta, az alkotások VI. Pál pápaságától (1963–78) kezdve a turistáktól elzárt Apostoli-palota pápai audienciatermében voltak.
A mostani – korszerűbb diagnosztikai vizsgálatokat is magába foglaló – restaurálás csak megerősítette azt, amit eddig is tudtak a művészettörténészek: bár mindkét képet a firenzei dominikánus szerzetes, Fra Bartolomeo (Baccio della Porta) tervezte meg 1513-ban, az egyik festményt a barátja, Raffaello Sanzio fejezte be. Raffaello közreműködését a Szent Péter megfestésében több korábbi dokumentum is állítja, Giorgio Vasari 1550-es könyvében, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életében is említést tesz erről. A most megnyílt kiállításról napvilágot látott lapbeszámolók készpénznek veszik Vasari állítását, amely szerint Fra Bartolomeo alkotói válságba esett, ezért hagyta volna félbe a művét – úgymond sokkolta többek között a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójának látványa. Ha így is volt, a reneszánsz mester hamar túljutott a „válságon”: a firenzei Pitti-palotában őrzött, 1514-re datált pompás festménye Szent Márkról – amelyen szintén tetten érhető Michelangelo hatása – erősen párhuzamba állítható a Szent Péterrel és a Szent Pállal. De tény az is, hogy Fra Bartolomeo Szent Pétere hasonlatos a Raffaello által megfestett Stanza di Eliodoro falképén, a Szent Péter kiszabadításán látható apostolalakhoz.
A Szent Péter és a Szent Pál elkészülte után a San Silvestro al Quirinale templomba került, amely X. Leó pápaságától (1513–21) a XVI. század végéig Róma fontos vallási központja volt, majd a theatinusok rendje, végül XIV. pápa (1740–58) vásárolta meg. Mint a Vatican News cikkéből kiderül: a festmények restaurálásának költségeit most az amerikai-olasz filantropista, Anthony D’Urzo családja, valamint a Vatikáni Múzeumok New York-i művészetpártolói köre állta. A festmények vázlatai, kartonjai a firenzei Uffizi Galériából érkeztek a bemutatóra – a tárlat a Vatikáni Múzeumok és az Uffizi első közös kiállítása –, ezek restaurálását pedig az Uffizi magántámogatói fizették.
A kiállításhoz kapcsolódóan egy háromnapos – korábban a világjárvány miatt többször lemondott – konferenciát is szerveztek, amely az Il Messagero szerint Ferenc pápa útmutatásai alapján került végül az online térbe. Az olasz napilap szerint eredetileg a konferencia több tucatnyi vendéget fogadott volna, ám a vendéglátás tervezett magas költségeit kifogásolta, a világjárvány miatti gazdasági válság közepette felesleges pénzkidobásnak vélte a katolikus egyházfő. A konferencia apropója egyébként csak részben az, hogy a múlt évben emlékeztek meg Raffaello halálának 500. évfordulójáról – a Covid-19-járvány miatt tavaly több Raffaello-tárlatot korábban kellett bezárni, vagy meg sem nyílhatott –, alkalmat ad arra is, hogy bejelentsék: előkészítették az Apostoli Palota második emeleti loggiáján, folyosóján található Raffaello-freskók restaurálását. Kérdés, lesz-e rá vatikáni keret, ugyanis a Cortile della Pigna, a Toboz-udvar felújítása sem az eredeti tervek szerint alakult a lap szerint. Mindenesetre az Il Messagero (vonatkozó dokumentumok illusztrációjával) állítja: a tárlat eredeti alcíme az lett volna: Ferenc pápa tiszteleg Róma patrónusai előtt, ám az egyházfő kérte, a nevét vegyék ki a kiállítás címéből. A hivatalos verzió szerint a konferencia a pandémia miatt került online térbe. Annyi bizonyos: a Szent Péter- és Szent Pál-festményt a kiállítótérben egyszerre csak tíz ember tekintheti meg, október 1-től pedig védettségi igazolvány is kell ehhez.
