Ahol az ondó az úr, penész tenyész, végbelek nyílnak, az ifjú pár elhányja az éjszakát. Szex, erőszak, bizarr helyzetek és szóviccek, animália és anomália, meghágott fenekek, irodalmi áthágások, a normakontroll semmibevétele, fekete humor. Gulisió Tímea legújabb „szürreális, abszurd novelláskötete – ahogy a címnegyed is tájékoztat – kizárólag erős gyomrú felnőtteknek” ajánlott. Hogy vannak-e kockázatai és mellékhatásai, nyilván megtudható a háziorvosunktól vagy a kedvenc gyógyszerészünktől (nem dealer!), de az biztos, hogy a 82 „egyperces” szösszenet elolvasása azonnali és heveny kacagást vált ki, amit illik komolyan venni. A hullahasznosítást vagy a csigaszexet sem megvető elbeszélésgyűjtemény ez eddig még nem került könyv alakban a könyvesboltok polcaira, ám a Magyar Elektronikus Könyvtár digitális rekeszéből (https://mek.oszk.hu/22100/22155) bátran letölthető, a rekeszizom-húzódás garantált.
A szerző a mindennapok történéseit (akár a politikai eseménydúst) vagy éppen a mindennapok (digitális segédeszközeink önkényesen kiegészítette, elíró) szóhasználatait trollkodja szét (példának okáért mi minden kihozható a „szarja a pénzt” és „a pénznek nincs szaga” kombinációjából, vagy az arclemosó tejből, esetleg a „fejesleg”-ből!), émelyítő derültséget okozva – s közbe fittyet hány a társadalmi és (szép)irodalmi tabukra. Mondhatnánk, ki nem szarja le azokat. Nos, ő magasról tesz rájuk. És részletekbe menően. Tapicskol bennük – szétkeni… Végig a nyelvi kalandokról beszélek, a szövegformálásáról!
Ha a magát liberálisnak tartó ember az ultrakontrollált, ultra PC, „szoft- és mamipornó” Netflix-sorozatoktól már-már hajlamos lesz megtért konzervatívvá átlényegülni, felüdülésként hat a Gulisió-féle perverzitásdömping ezernyi árnyalatán felszabadultan nevetni – sokszor és főleg magunkon. Hogy mi mindent is rejtegetünk a szekrényünkben (legyen az csontváz vagy tüskés dildó, netán az előítéleteink)?! Kész horror! Meg urban fantasy. Társadalmi szatíra. Meg rongyosra nézett BDSM-videokazetták. Míg a Stephen King-könyvek az éjjeliszekrényen sorakoznak.
„Ez már itt a posztposztmodern, az értelmetlenség, a kiüresedettség kora. Az elme kijárta magasiskoláját. Az érzékeket már nem izgatja semmi. Belefásultak a szado-mazo korbáccsal érzéketlenné vert hátába. Tudják, hogy a pornóban semmi sem valódi, csupán a drogokkal felduzzasztott nemi szervek. Elég átszabatott puncit látott már a farkuk, a szájuk. Elég orkszexet és tündeszopást. Más kell! Valami, aminek szépségét eddig senki nem fedezte fel. Valami, ami már meg se hökkent. Túl van azon. Alpárisága, szabálytalansága emeli a magasztosság lényegtelenségébe. Ahol bármi megtörténhet.” Ugyan az idézett Bibircsók című novellában egy bal mellbimbót helyettesítő szőrös bibircsók felett lamentál a prosti-elbeszélő, majdhogynem ars poeticának is felfogható: a szövegtér, „ahol bármi megtörténhet” – az Emésztőrendszer-váltás írásai ilyenek. (Privatizálják az évszakokat, gumilibát születnek egy nővel, a Titanic című filmet házasítják egy orálautomatával, jótékony módon lecserélnek egy családot, mexikóiakat költöztetnek egy tengerimalacba stb. – és mindig mindenhol: szex, szex, szex…) De közel sem polgárpukkasztó szándékkal, vagy hogy könyvesboltok szivárványszínű függönnyel elkerített hátsó helyiségében nyálazhassuk végig pajzánul és lopva (ha kiadják)… a Justine, a Tizenegyezer vessző és „Sz. József tündöklése és ereszkedése” autobiográfia mellett. Bár ez utóbbi jelenleg és abszurd módon magától értetődő dicséret…
Pajzán és obszcén? Igen. Trágár? Szókimondó, az biztos. Abszurd? Örkényien. Fantáziadús? Nem kicsit. Szociálisan érzékeny? Fel(szem- és gyomor)-forgató módon. Társadalom- és irodalmiszemlélet-kritikus? Meglehetősen. Humoros, szórakoztató? Roppant mód. (Katapult Kortárs Alkotók, 2021. 151 o.)
