Büdös teljesen be van gerjedve. Idegesen csapkod a karjával, rohanás közben föl-fölugrik a levegőbe. Kiabál valamit azon a cincogó hangján, de nem értem, messze van. A kurva anyját, hogy megtalált! Zozó öklével dühösen a tenyerébe csap. Szétverem a pofáját, mondja. Az új Iron Maiden-es pólója van rajta, egész héten azt hordta, a suliban a szünetekben meg azt üvöltötte a csajoknak, hogy szix, szix, szix, the námber of the bíst. A tanárok nem szóltak rá. A pad támláján ül, én mellette, balról Karesz. Sanyi az új mászókán lóg, átfordulásokat csinál, abban nagyon jó, tornaversenyekre is viszik a suliból. Nem veszi észre, hogy Büdös jön, hogy mindjárt odaér hozzánk, a vizeletfoltos nadrágjában, az okádék szagával meg a hülyeségeivel.
A játszótér üres, csak mi vagyunk. Sötétedik, a lámpák sorra felbúgnak, sárgás fényt köhögnek az utcára, a panelek közti szűk térre árnyék borul. Nem tudjuk, hogy ez az utolsó nyarunk együtt. Itt és most, ennek a lakótelepi játszótérnek a padján csak azt tudjuk, hogy nem akarunk Büdössel foglalkozni, nem akarjuk, hogy velünk legyen.
Büdöst persze nem érdekeli, hogy mit akarunk. Ragad, mint a bogáncs, kétségbeesetten próbálkozik, hogy befogadjuk. Zihálva fékez a pad előtt. Előre görnyed, két kézzel a térdén támaszkodva fújtatva próbál megszólalni. Van egy… ott a…, lihegi. Szarszag van, mondja fintorogva Zozó. Büdös felnyög. Ne már, most mér? Beszart, már megint beszart, szarszagú, Zozó hosszan elnyújtja a magánhangzókat. Karesz ültében kinyújtja a lábát és a cipője orrával bökdösi Büdös mellkasát, Sanyi közben leugrik a mászókáról, mögé kerül, fenékbe rúgja, fejjel előre az ölembe bukik, ellököm magamtól. Baszd meg, hülye, üvöltök rá.
Megtántorodik, hátralép. Zokni van rajta meg szandál. A haja zsírosan fénylik, lehet, hogy tetves, fut át rajtam, elfintorodom. Büdös jobbra-balra forgatja a fejét, próbálja felmérni, mi van. Nem tudja eldönteni, csak szórakozunk vele vagy meg akarjuk verni. Nem szalad el, tapasztalatból tudja, utolérjük, inkább kivárja, mi lesz. Sanyi föllép a padra, leül Zozó mellé. Karesz hirtelen felpattan, mintha el akarná kapni, Büdös ijedten hátraugrik, karját felemeli, várja az ütést, de Karesz visszaül. Felröhögünk. Ezt hosszabb-rövidebb szünetekkel eljátsszuk vele mindannyian. Aztán ráununk, beszélgetni kezdünk, összefordulunk a padon, csendesen suttogva mormogunk, hogy ne halljon minket. Egy nő megy el a játszótér mellett. Ránk néz, a Kiss Évi anyja, ráköszönök, nem válaszol, elsiet.
Büdös nem tudja, mit csináljon, egyre idegesebb, mondani akar valamit, de ügyet sem vetünk rá. Végül nem bírja tovább. Van egy részeg a Pocokban, mondja. Rámeredünk. A Pocok mindig tele van részegekkel, Zozó a fejére csap. De ez nagyon részeg, a Marcsi kidobta. Akkor tényleg be lehet baszva, röhög Karesz. Elképzelem, ahogy Marcsi kidobja a részeget. Bementél a Pocokba, kérdezem. Tudod, hogy Marcsi nem engedi, hogy este bemenjünk, de odamentem egészen az ajtóig. Büdös közel jön hozzám. Állj hátrébb, elhányom magam! Engedelmesen hátralép.
Tele van pénzzel, láttam, mondja. Ha bebaszott, nem lehet pénze, mert elköltötte, legyint Sanyi. Büdös idegesen topog, hevesen rázza a fejét. Nem, Marcsi nem szolgálta ki. Mert annyira be volt rúgva. Odacsapta a pénzét a pultra, ott üvöltözött, de a Marcsi mondta neki, hogy tegye el a szaros pénzét, és utána meg kibaszta.
Te meg ott álltál az ajtóban, mi? Nem hiszek neki, látja rajtam. Elkezdi magyarázni, hogy a részeg ott üvöltözött az utcán, hogy neki van pénze és a Marcsi megbaszhatja, aztán meg lefeküdt a padra a kenyérbolt előtt.
Zozó legyint, hogy na és akkor mi van? Fekszik egy részeg a kenyérbolt előtt. Ki nem szarja le. De van pénze! Rángatjuk a vállunkat, hogy akkor most mégis mit kezdjünk vele. Markecoljuk meg, mondja Büdös. Ezt nem vártuk tőle.
Közelebb lép, a szaga már nem zavar. Magyarázza, hogy a fickónak a farzsebében van a pénztárcája, van benne egy ötezres, látta. Ötvenes fickó, olyan vasalt nadrágban, ezt úgy mondja, mintha jelentősége lenne, mintha nem lenne mindegy, hogy néz ki.
A közeli tízemeletesben ablak nyílik. Odanézek, a negyediken valaki rágyújt, a cigaretta felparázslik.
Ki csinálja meg, talán te, kérdi Zozó. Büdösön látszik, erre nem számított, velünk akarta megcsináltatni a balhét, ő meg kunyerált volna valamennyit a pénzből. Ha megcsinálod, beveszünk, mondja Karesz, ezen meglepődünk, de aztán leesik, hogy csak szívatja, Büdös úgysem meri megcsinálni, úgyhogy lelkesen bólogatunk, adjuk a lovat alá.
Büdös fintorogva jobbra-balra rángatja a fejét, előre-hátra toporog. De akkor enyém a pénz, mondja. Lótúrót! A lóvé közös, torkollja le Sanyi. De akkor falaztok, mer' különben nem! Apád faszát! Na, lódulj, veri hátba Zozó.
Elindulunk a Pocok felé, közrefogjuk, esélye sincs meglógni. Be van tojva. A kenyérbolt előtti pad üres. Tudtam, hogy szívatsz minket, Zozó nyakon vágja, a tenyere keményen csattan Büdös tarkóján. Körbevesszük. Itt volt, itt volt! Eskü! Vinnyogva próbál kitörni. Karesz menti meg, észrevesz egy biciklit toló alakot, ahogy befordul az ABC-nél, a sarkon.
Utánalódulunk. A boltot az ellenkező oldalról kerüljük, a tízemeletes felől, így szembekerülünk a biciklissel. Némán elmegyünk mellette, ő lesz a Büdös részege, az biztos, ha a bicikli nem lenne, járni sem tudna, a kormányra nehezedik, dülöngélve megy.
Szétválunk. Zozó és Karesz Büdössel fordul egyet a boltnál, mi Sanyival hátulról követjük a fickót. Mikor meglátjuk Zozóékat, felgyorsítunk, kétfelől megkerüljük a részeget. Tényleg szövetnadrág van rajta, olyan szürke, mint apámnak, azt nem látom, hogy mennyire van kivasalva. Elmegyünk Zozóék mellett, elszaladunk a kispiacig, ott megfordulunk, most mi megyünk szemből, Zozóék hátulról. Sanyival egymásra röhögünk. Egyre közelebb és közelebb kerülünk a fickóhoz. Elhagyjuk, húsz lépés, fordulunk. Elhagyjuk, tizenöt, fordulás. Elhagyjuk, tíz lépés, vissza. A részeg nem érti, mi van. Jó estét, köszön rá a következő körben Zozó. Jó estét, mondjuk kórusban Sanyival. Jó estét, visszhangozza Karesz. Jó estét, sipítja Büdös.
Körbevesszük a részeget, keringünk körülötte, tovább jó estétezve. A kurva anyátokat, kiabálja, forgolódik, próbál rést találni, nem engedjük. Fel akar szállni a biciklire, de a lába lecsúszik a pedálról, elveszti az egyensúlyát, elesik. A hátára fordul, megpróbál felállni, de a biciklitől nem tud, a keze beakad a vázba. Liheg. Megállunk, nem mozdulunk, nézzük a férfit, nem tudjuk, mit kellene csinálni.
Hujhuj, rikkantja Büdös, előreugrik, belerúg a férfi lábába. Karesz felröhög. Hujhuj, kiabálja újra Büdös, aztán megint hujhujozik, a karjával csápolva ugrál, az inge lifeg rajta, az alja kicsúszik a nadrágjából. A következő hujhujnál Zozó rúgja meg a férfit. Hasba. Zozón bakancs van, a bátyjától örökölte. Az orra kemény, acélbetétes. A részeg összegörnyed, öklendező hangot ad. Utána Karesz rúg. Comb. Azután én. Segg. Sanyi. Hát. Büdös. Fej. Megint Zozó. Büdös vinnyogó hujhujai adják a ritmust. Hujhuj, visítja, egyikünk a részeghez lép, lendít, rúg, visszalép. Hujhuj! Lép. Lendít. Rúg. Vissza. Hujhuj! A részeg összegömbölyödik, a kezével védi a fejét. Egy idő után Büdös már nem hujhujozik, némán rugdaljuk a részeget, csak a fújtatásunk és a férfi nyögései hallatszanak.
Autó jön, a fényszórója megvilágít bennünket, szétszaladunk. Büdössel a játszótér felé rohanunk. A pénztárca, zihálja. Mi van? Otthagytuk a pénztárcát, kiabálja. Hujhuj, üvöltöm neki vigyorogva.
