Alighogy aláírták a hosszú távú orosz-magyar gázszállítási megállapodást, Kijev heves tiltakozását fejezte ki és az Európai Bizottsághoz fordult az egyezség felülvizsgálatát kérve. A látványos kirohanásokból már-már sportot űző Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter erre hivatkozva tegnap bekérette az ukrán nagykövetet, mire viszonzásul az ukrán kormány is behívatta a magyar misszióvezetőt. Szűk két nap leforgása alatt drámaian megnőtt a feszültség hazánk és keleti szomszédunk között. Szijjártó Péter sajátos értelmezésében a vita mögött az áll, hogy Ukrajna meg akarja akadályozni a magyar gázellátást. Erről azonban szó sincs: az ukránok valójában saját aranytojást tojó tyúkjukat féltik - a csőhasználat után beszedett tranzitdíjat.
A hétfőn megkötött szerződés értelmében a magyar állami MVM tulajdonában lévő Magyar Földgázkereskedő idén október 1-től 15 évig évi 4,5 milliárd köbméter gázt kap az orosz állami Gazpromtól, amiből 3,5 milliárd köbméter Szerbia, egymilliárd pedig Ausztria felől érkezik; a mennyiség 10 év után módosítható.
A szerb-magyar gázkapcsolat az ütemezésnek megfelelően október 1-jén kereskedelmi üzembe áll - tájékoztatta lapunkat a hazai nagynyomású vezetékrendszert birtokló, Mol-tulajdonú FGSZ Földgázszállító Zrt. A próbaüzem 180 nap, ami már elindult és jelenleg is zajlik, de ennek során a kereskedelmi szállítások is megkezdhetők - tették hozzá. Egyes szakértők furcsállják, hogy a szerb-magyar szállításokhoz szükséges, 15 kilométeres, a határmenti Horgost Kiskundorozsmával összekötő vezetéken már a próbaüzem alatt is zajlanak "éles" szállítások. Ez az ütemezés legalábbis eltér a legutóbbi, szlovák-magyar vezeték kiépítése során alkalmazott megoldástól. Utóbbi során a próbaüzem 11 hónapig tartott és a kereskedelmi szállítások csak ezután indultak meg. (Igaz, Orbán Viktor a 2014-es választási hajrában, jóval a próbaüzem kezdete előtt már át is adta a rendszert.) Mindez legalábbis azt bizonyítja, hogy a szerb-magyar vezeték az utolsó pillanatban, mondhatni az orosz gázszállítások megindulása napjára készült el. Igaz, más szakértők szerint a vezetékszakasz viszonylag rövid, 15 kilométeres hossza nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé. Ráadásul, míg a szerb-magyar vezeték egy részét az oroszok azonnal megtöltik gázzal, a szlovák csőre nem hogy annak megépítése előtt, de hosszú évekig még azután sem mutatkozott érdemi piaci igény.
A feltűnő sietség kizárólag Moszkva érdeke. Az ukrán gázkapcsolat önmagában Magyarország teljes éves igényének kétszeresét képes biztosítani. Vagyis a szomszédainkkal kialakított minden további összeköttetés kizárólag a keleti útirány monopolhelyzetének letörését szolgálta. E szándék megalapozottságát alátámasztja, hogy más irányokból gyakorta tényleg olcsóbban kapjuk a szintúgy orosz - vagyis további áttételekkel odakerülő - fűtőanyagot. Ez viszont letörte az ukrán irányú orosz gáz árát is.
Mindazonáltal a sokrétű orosz-ukrán ellentét több évtizedes múltra tekint vissza. Ezt a Testvériség nevű, a 70-es évek óta üzemelő, Európa ellátását szolgáló orosz-ukrán vezeték 2006-os és 2009-es téli elzárásakor a magyar fogyasztók is megéreztek. Akármi is a vita háttere, az oroszok - a hosszú távon vélhetőleg szűkülő piac ellenére - dollártízmilliárdokat költöttek Ukrajnát elkerülő gázrendszerek kiépítésére. Magyarország ezt szinte minden lehetséges módon igyekezett segíteni. Így a 15 kilométer hosszú szerb-magyar vezeték nem nyilvános - mintegy 20 milliárd forintra becsült, az FGSZ által jórészt egy másik Mol-leányvállalatnak kifizetett - költségét a hatóság "beépítette a tarifába". Vagyis a magyar állam az orosz szándékok árát a hazai fogyasztókra terhelte. (Igaz, gázkapcsolataink hosszú távú orosz lefoglalása ellen a hazai hatóság részéről párját ritkító ellenállás tapasztalható. De inkább ez a kivétel.) Az FGSZ lapunknak adott korábbi nyilatkozata szerint az orosz gáz beérkezési pontjának változása semminemű ellátási fennakadást nem okoz, mert arra felkészültek, ami többletköltséggel sem járt. Szakértők szerint a mostantól "parlagon heverő" beregdaróci kapcsolat elvileg alkalmassá tehető ukrán irányú szállításokra. Persze kérdés, mit szólna ehhez Moszkva. - Marnitz István
Putyin dörzsölheti a tenyerét
Eddig az európai országokba irányuló orosz gáz nagyjából 40 százaléka haladt át Ukrajnán és az ukrán Naftogaz évente másfél-két milliárd dollárnyi tranzitdíjat számlázott ki az orosz Gazpromnak. A két állami energetikai cég 2019-ben kötött öt évre szóló szerződést, amely alapján 2024-ig minimum 7,1 milliárd dollár jár Ukrajnának, de az átáramló gáz mennyiségétől függően az összeg növekedhet. Már önmagában ez is elég indok az ukrán rosszallásra, ám ennél is nagyobb probléma, hogy az egyezség hatálya három év múlva lejár. Ukrajna eddig kvázi monopolhelyzetben volt az Oroszországot Európával összekötő gázvezetékeket illetően, ám a helyzet változni látszik. Az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezésével megépült a Balti-tengeren át Németországba vezető Északi Áramlat-2. Az orosz-török-bolgár-szerb útvonalon pedig működik a Déli-, Török- illetve Balkáni Áramlat néven is emlegetett vezeték, amelyből októbertől hazánkba, majd a tervek szerint egy magyarországi szakaszon keresztül Ausztriába is áramlani fog az orosz gáz. A Naftogaz emiatt sokkal gyengébb alkupozícióban lesz a Gazprommal való következő szerződéskötés előtt, különösen, ha más országok is Magyarország példáját követve hosszú távú, az ukrán vezetékhálózatot elkerülő gázüzleteket kötnek. Nemcsak a pénzről van szó, Kijev a kiszolgáltatottságtól is tarthat: a múltban többször előfordult, hogy Moszkva politikai okokból megszakította Ukrajna gázellátását - és ezt a jövőben még könnyebben megteheti, ha az országot teljesen elkerülik a más európai államokba szánt orosz gázszállítmányok.
Az ukrán külügyminisztérium szerint az orosz-magyar gázszerződéssel az Orbán-kormány gazdaságilag megalapozatlan, politikai indíttatású döntést hozott, amely Oroszországnak kedvez és rányomja a bélyegét az elmúlt időszakban javulásnak indult magyar-ukrán kapcsolatokra. A jószomszédi viszony azután romlott meg, hogy Ukrajna 2017-ben bevezette a kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok jogait durván korlátozó oktatási törvényt, majd 2019-ben, a szintén kisebbségellenes nyelvtörvény elfogadását követően újabb mélypontra jutott. A jogszabályokra hivatkozva az Orbán-kormány az elmúlt években következetesen akadályozta Kijev euro-atlanti integrációját. Idén januárban azonban Szijjártó Péter és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter találkozója után úgy tűnt, kimozdulhat a holtpontról a kétoldalú viszony. Ezt azonban a gázüzlet már önmagában kétségessé teszi, az enyhülés esélyeit pedig Szijjártó Péter cseppet sem diplomatikus nyilatkozata sem segíti elő. A magyar külügyminiszter a Facebookon azt üzente az ukrán kormánynak, semmi közük ahhoz, hogy Magyarország milyen megállapodásokat köt, inkább hálásak lehetnének az elmúlt időszakban kapott magyar segítségért és adományokért.
Habár a Szijjártó Péter által történelminek titulált gázszerződést az Orbán-kormány is ünnepli, igazán Vlagyimir Putyin orosz elnök dörzsölheti a tenyerét, hiszen két legyet ütött egy csapásra. Ukrajna kicsivel kiszolgáltatottabb lett azáltal, hogy az orosz gázszállítmányok a jövőben alternatív útvonalon fognak érkezni, ám még ennél is többet veszít a magyar-ukrán viszály felélénkülésével, hiszen így minden bizonnyal folytatódni fog az ország euró-atlanti integrációját akadályozó magyar aknamunka. - Rostoványi András
