Sötét öltönyös, fehér bőrű, heteró, keresztény, középosztályon jóval felüli férfiak állnak a Csúcson, és látványosan aggódnak a születésszámok miatt, holott a világ túlnépesedett, és réges-régen ki lehet tenni rá a „Megtelt” táblát. Csakhogy az említett férfiaknak csak a fehér-heteró-stb. gyermek az áldás, az összes többi áldatlan. Mint a körülményeik, amelybe beleszületnek, és amelyen a fehér-heteró-stb. férfiak akár változtathatnának is, de nem fognak, mert nem számít nekik. A velük együtt a Csúcsra hágó nőknek sem. Ők azok, akik a férfikórus mellett csöndeskén zümmögik a férfiak által megadott akkordokat. Önálló szólamuk nincsen, szólóban csak a férfikórus visszhangjai.
A Budapesten megrendezett Demográfiai Csúcs nemzetközi, széljobbos hímsoviniszta flottafelvonulása volt a magyar kormánynak és azoknak, akik nincsenek a hatalomban, viszont politikai szervezetként oda készülnek. Az ő kampányukat mi közpénzeltük. Ami azért is elgondolkodtató, mert a Csúcsra érkező széljobber, homofób és rasszista politikai vezetők más országokban nemhogy a csúcsra nem jutnának el, de még egy Bed and Breakfastig sem. Nálunk meg gátlástalanul lobogtathatják a „családvédelmet”, holott a nők, gyerekek és a melegek elleni intézkedések sorát vezetnék be.
Legfőbb ellenségük a gendertudomány, és nem véletlenül, mert ez mutat rá arra, hogy az erőszaknak neme van, és a családon belüli erőszak az a bűn, amit férfiak követnek el nők és gyerekek ellen. A miniszterelnökünk nem állja a „családon belüli erőszak” kifejezést, mert a család, az ugye nem lehet erőszakos. Vajon ott a Csúcson minek nevezhette azt az eljárást, amelyben őt az apja részesítette nevelési célzattal? Családon belüli micsodának? Hiába tagadják, a genderstudy rávilágít arra, hogy a férfiak által művelt erőszaknak éppen a férfiak többlethatalma ágyaz meg, és ezt patriarchátusnak hívják.
Ezt büszkén képviselhette is miniszterelnökünk ott a Csúcson, hiszen Magyarország patriarchális mintaország, ahol a férfiakat arra szocializálják, hogy ők a családfők, az ő anyagi helyzetük jobb, többet engedhetnek meg maguknak, mint a nők, akik ebben a társadalmi hierarchiában természetesen lejjebb foglalnak helyet, tehát nem fognak meglepődni, ha a férfiak időnként (gyakran) erőszakot alkalmaznak velük szemben. Hiszen a családtagjaik.
Ott a Csúcson a fehér-heteró-stb, férfiak csak a számukra legfontosabb szerepükben említették a nőket: gondoskodók és kiszolgálók, akik – hát édes istenem – néha önmegvalósításra törnek. Szép példája ennek a milliárdos Víg Özvegyasszony, aki az összes macho sztereotípiát készséggel szállította a Csúcs közönségének, bemutatva, hogy lehet valaki nőként politikailag és társadalmilag elhivatott, az öröklött milliárdjaiból pedig dúsgazdag. Nem zavart bele a férfikánonba.
A Csúcs férfijai kiálltak a családok és a gyermekek üldözése ellen, holott ők az üldözők. Ők azok, akik aljas politikai indokból nem hajlandók valódi vitákra a családok sokféleségéről, a családi modellek elfogadásáról és egyenrangúságáról.
A legjobban tennék, ha a Csúcson hagynák abba.