– Ki az a hülye, aki a szarvasbőgés csúcsidejére időzíti a vadászati kiállítást? – tette fel a kérdést egy másik vadász, mivel ilyenkor egy valamirevaló puskás inkább az erdőt járja. Ráadásul a kiállítás is nagyban ráerősít arra az amúgy igazságtalan sztereotípiára, hogy a vadászat csak úri passzió, az ezt űzők mind dúsgazdag trófeahalmozók.
Bár az Orbán-kabinet nagy vadászai, Kovács Zoltán államtitkár és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is komoly létszámot várt, a szombat délelőtti megnyitóra jobbára kormányközeli protokollvendégek voltak kíváncsiak. Közöttük is feltűnt Zaid Naffa tiszteletbeli jordániai konzul, aki ugyan korábban a TEK terrorátvilágításán megbukott, ám a jelek szerint továbbra is élvezi a kormány bizalmát. Odakint alig százan várakoztak arra, hogy megnyíljanak a kiállítás kapui. Olyan érdeklődővel alig találkoztunk, aki maszkot viselt. Az egyik biztonsági őr szerint ennek egyszerű oka van: nem kötelező hordani. Arra a megjegyzésünkre, hogy ettől még járvány van, vállat vont, majd közölte: neki erről nem szóltak „fentről”. Bár – mint mondja – amúgy sem fél, hiszen „sportos fajta.”
A Hungexpo bejárata előtt az ellenzék is akciózott: a párbeszédes Dorosz Dávid egy Semjén Zsoltot ábrázoló képet és egy nyomornegyedes molinót feszített fel a kerítésre. A feliraton az volt olvasható, hogy „Kevesek hobbija - Sokak nyomora - Te döntöd el, melyik a fontosabb!". Ezt azonban a világkiállítás biztonsági őrei hamar elkobozták, mivel magánterületen tilos demonstrálni.
A megnyitóra egyébként a sajtót nem engedték be, így csak kerítésen kívülről, foszlányaiban hallgathattuk Kovács Zoltán megnyitó beszédét. Kintről csak annyit lehetett látni, hogy az államtitkár stílszerűen egy vizsla társaságában szónokolt. Ezután szentmisével indult a műsor.
Belépve rögtön szembesülhettünk a 10 tonnányi szarvasagancsból formázott bőgő szarvasfej kapuval. Az alkotás bemutatta, hogy mire számíthatunk odabent: elénk tárulhatott a világ egy NER-es vadász szemével.
A kiállítás tematikája is nagyjából a terepre jobbára luxusdzsippel közlekedő vadászarisztokrácia prioritásait tükrözte: a legrészletesebb és szakmailag úgy-ahogy értékelhető bemutatója a vadászturisztikai részlegnek volt – igaz, a 70 ezer, hazai vadásznak csak töredékét érinti a semjéni dilemma, hogy az idén Botswanába, Mozambikba vagy Himalájába menjen-e vadászni.
A magyar vadgazdálkodás mindennapjairól, (ami a vadászati tevékenység nagyjából 90 százalékát teszi ki) a laikus látogató kevés információt kap, a nem szakmabeliben csak az a kép alakul ki, hogy a vadászat másról sem szól, mint egzotikus állatok kilövéséről és szobadíszletté átalakításáról.
A felületesség még inkább érezhető volt a főkiállításnál, ahol a szervezők valamiféle vadászati szentély szerepet képzeltek el: a félhomályban körben a „magyar kötődésű” vadak voltak láthatók. Közöttük ott szerepelt a bölény, amellyel Magyarországon maximum vadasparkban vagy állatkertben lehet találkozni, a szikaszarvas és a muflon is, melyek viszont nem őshonosak. A visszatelepült és vadászható aranysakál szintén látható volt, viszont az időközben szintén visszatelepült farkas és hiúz nem – igaz ezek szigorúan védettek. A medve is, ami szintén nem vadászható.
A Kovács Zoltán szerint a "fenntarthatóság nemzetközi jelentőségű rendezvényeként" is körbeírt kiállítás messze leggyengébb része volt éppen az, amely az „egy a természettel” részt lett volna hivatott bemutatni.
Az összes nemzeti park kapott egyenként egy-egy kis boxot, benne némi zöld műfűvel és néhány prospektussal. A Körös-Maros Nemzeti Parknál két természetvédelmi őr egy zavaros akvárium előtt üldögélt. Arra kérdésre, hogy mi lesz benne, csak vállvonogatással válaszoltak.
Ugyanígy jártunk a Duna-Ipoly Nemzeti Park standjánál is, itt egy tiszta, de üres akvárium fogadott. – Talán majd hétfőre lesz itt valami berendezés – mondták, hozzátéve: állítólag műfüvet is tesznek majd a beton járólapra. Azt is megsúgták: készültek volna nagyon is szívesen szakmai anyagokkal, ám nekik csak tegnap este szóltak, hogy jönniük kell ide.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Parknál egy néhány ezer literes akvárium jelenítette meg a magyar tengert, benne négy darab boldogtalan kis küszhal keringőzött. A Fertő-Hanság Nemzeti Parknál csak pár prospektust tudtak adni az érdeklődőknek. A falon olvasható ismertetőben ellenben utalás sincs arra, hogy speciel a nemzeti park jelenleg súlyos nemzetközi viták helyszíne, hiszen az Orbán-kormány a Fertőrákosi-öblöt turisztikai óriáscentrummá akarja varázsolni. Ugyanígy a Velencei-tavat bemutató standnál sem reklámozzák az azt sújtó aszályt és az ott lejátszódott súlyos ökológiai katasztrófát. A tavat egyébként egy másik akvárium személyesíti meg, amiben egyetlen, pár kilós pecsenyeharcsa úszkált.
- Na látod, ez a keszeg! - mutat az egyik látogató a (vélhetőleg a Természettudományi Múzeumból kikölcsönzött) műanyag pisztrángra. Mivel a hal mellett felirat nincs, így a társa rábólint.
Kérdésemre, hogy vadásznak-e vagy horgásznak-e, egyikük azt mondta: a főnökük itt melózott és rajta keresztül kaptak belépőt. Amúgy az egész kiállítás nagyon jó – folytatta –, csak a kaja szörnyű drága (egy főétel 3000 felett kezdődik). Viszont tetszett neki a sok kitömött állat, sose hitte volna, hogy Magyarországon van leopárd is – mutatott az egyik kitömött állatos terem felé. Ugyanis a magyar gímagancsok mellé zsúfolták az afrikai vadászzsákmányokat is.
