Július első napjaiban jelentette be Tessely Zoltán fideszes képviselő, a térségért felelős kormányfői biztos, hogy „heteken belül” megkezdődhet a vészesen leapadt Velencei-tó vízpótlása a kincsesbányai karsztvízbázisból. Hogy hogyan képzelik, és mennyire gondolják komolyan, azzal kapcsolatban sem ő, sem a szaktárcák nem válaszoltak (azóta sem) a kérdéseinkre, de a máig történtek azt bizonyítják, hogy csupán verbális intervencióról volt szó, valós szándék nélkül. Valamennyi plusz vízmennyiség végül csak a múlt szombaton, szeptember 18-án kezdett csordogálni a tóba, de nem egy távolabbi karsztforrásból, hanem az évtizedekkel ezelőtt kifejezetten vízpótlási céllal épített Zámolyi tározóból. Hogy ez mennyit ér, azt épp a vízmérce adatai jelzik: bár az egyetlen jelentősebb befolyó, a Császár-víz medrében valamennyivel több a víz, a Velencei-tó vízszintje egyelőre nem emelkedik.
Egyelőre az sem világos, miért csak most kezdték leengedni a tározót – a Velencei-tóban ugyanis közel két éve egyfolytában a minimális szabályozási szintnél (vagyis annál a pontnál, amikor elvben kötelezően be kellene avatkozni a vízügynek) kevesebb víz van. Helyben többféle lehetséges magyarázatot is hallottunk: a magasabb vízszint zavarta volna a tópart körbebetonozását, meg kellett várni, amíg véget ér a horgászati/öntözési főszezon (a Zámolyi, illetve a szintén a Császár-vízre fűzött Pátkai tározó is horgászvíz), a nyári melegben túlságosan algás volt a víz az egyébként is iszapos medrű tározóban, netán valamiféle ingatlanügylet van a háttérben, és valakik a tó környéki ingatlanállomány átmeneti leértékelődésére játszanak. Ebből egyedül az iszap biztos – a tóba ömlő „pótvíz” most erősen zavaros, tejeskávé színű. Jelen állapotában ugyanakkor sem a Zámolyi, sem a Pátkai tározó nem alkalmas arra, hogy a Velencei-tó problémáját megoldja: mindkettőt ki kellene kotorni, a medrüket friss (csapadék)vízzel feltölteni, de még a többszöri teljes leeresztésük árán is csak évek alatt lehetne pótolni a tóból hiányzó vízmennyiséget.
A még a múlt században kitalált koncepció, vagyis a tározókra épülő vízpótlási rendszer feljavítása – esetleg kiegészítve egy harmadik, a tó keleti medencéjét töltő tározó építésével – 10 és 20 milliárd forint közötti ráfordítást igényelne. Ha egy másik vízgyűjtőről, például a már említett karsztvízbázisból vagy esetleg a Duna felől hoznának vizet, arra 40 milliárdot kellene költeni. A kormány viszont ennyit nem ad, amint azt a Tessely-fele bejelentés körüli hallgatás is jelez. Másra viszont ad bőven: 43 milliárdot a tó északi partján felépítendő kajak-kenu akadémiára és sportközpontra. Ezzel kapcsolatban szintén többféle elmélet kering: hogy az ellenzéki Szeged hasonló profilú létesítményének kíván konkurenciát teremteni a kormány; hogy a (jelenleg szintén ellenzéki irányítású III. kerülethez tartozó) Hajógyári-szigeten természetvédelmi okokból meghiúsult sportberuházást hoznák a Velencei-tóra, vagy egyszerűen csak szeretnének a földrajzilag is az Orbán- és a Mészáros-családok hatósugarában elhelyezkedő területen sok betont és térkövet beépíteni. Tényleg sokat: az mfor.hu-n közölt adatok szerint 45 ezer négyzetméternyi térkövezett felülettel és többek között 235 autó befogadására alkalmas parkolóval (meg persze az ebből a vízpótlásnál sokkal gyorsabban kinyerhető profittal) kalkulálnak. Olyan embert viszont – bár sport- és kormányzati vonalon is próbáltunk érdeklődni – nem találtunk, aki névvel vállalná, hogy akár a Velencei-tónak, akár a magyar kajak-kenu sportnak erre a beruházásra van most a legnagyobb szüksége.
A tó ugyanis a kilátásokat tekintve egyre gyakrabban marad víz nélkül – elsőként ezzel kellene valamit kezdeni. A két említett tározót, a Pátkait és a Zámolyit annak idején záportározónak tervezték, kizárólag vízpótlási profillal. Ami azt jelenti, hogy ha sok a csapadék, a medrükben felgyűlik a víz, amikor pedig a Velencei-tó vízszintje alacsony, a tárolókat leeresztik. Időközben viszont elsőbbséget kapott a horgászati hasznosítás, amihez minél állandóbb vízszint és minél nagyobb víztükör kell. Ebből adódóan jelenleg a két tározó egész nyáron párologtat, a medrükben pedig felgyűlik az iszap. Ráadásul az elmúlt évtizedekben a Császár-víz mellett 12 különböző funkciójú másik tavat is építettek, az együttes vízfelületük – ahogyan arra egy szakember a Civilek a Velencei-tóért Facabook-csoportban felhívta a figyelmet - már a fele a Velencei-tóénak. Közben az öntözési hasznosítási igény is megnőtt – nem függetlenül a már az Orbán-kormány alatt lezajlott földprivatizációktól: több mint 500 hektárt öntöznének a Császár-vízből. Azaz egyre többen állnak sorba a vízért, és a Velencei-tó földrajzi értelemben is az utolsó a sorban.
-Amikor arról hallunk, hogy a klímaváltozás egyik következménye a vízért folytatott csatározás lesz, nem csak országok vagy népcsoportok közötti harcokra kell gondolni, hanem ilyen lokális érdekütközésekre is. A Velencei-tóban nem kizárólag azért alacsony a vízszint, mert kevés csapadék hullott, hanem azért is, mert nem áll elöl a politikai prioritások között – mondta ezzel kapcsolatban egy helyben élő nyugdíjas természetvédő, akivel a kilátásokról beszélgettünk. Szerinte a mindenkori kormány nem vállalhatja azt a presztízsveszteséget, hogy a tó (akár csak átmenetileg) eltűnik, ami beavatkozás nélkül könnyen előfordulhat, de amíg ebből a felismerésből politikai cselekvés és emelkedő vízszint lesz, jó esetben is eltelik néhány év. Ha csak az eső, mint a legutóbbi hasonló periódusban – meg nem könyörül a Velencei-tavon.
