Bár szeptember első két hetében az kancellárjelöltjének, Olaf Scholznak köszönhetően az SPD elhúzott a kereszténydemokrata uniópártoktól, mindez még nem jelenti azt, hogy a CDU/CSU csúcsjelöltje, Armin Laschet esélytelen lenne. Az utolsó két hétben ugynias az uniópártok megközelítették a szociáldemokratákat. Ez várható is volt. Szeptember második hetében a CDU/CSU elérte a 19-20 százalékos mélypontot, innen már csak felvelé vezetett az út. Másrészt olyan hevesen bírálták Scholzot, aki szövetségi pénzügyminiszterként állítólag nem lépett fel kellőképpen a pénzmosás ellen, hogy ez is hathatott sok választóra. Harmadrészt igen magas a bizonytalanok aránya, nemrég a 40 százalékot is elérte, a CDU/CSU-bol kiábrándult szavazók miatt. Ám ők a voksolás közeledtével mégis inkább az uniópártok neve mellé teszik az ikszet, rájuk hathat Armin Laschet azon riogatása, miszerint amennyiben az SPD alakítana kormányt, akkor baloldali koalíció alakulna, s beveszik a kabinetbe a NATO és az Európai Unió alapértékeit nem osztó Balpártot. Bár Scholz a kampányban nem mondott kategorikusan nemet az SPD, a Zöldek és a Balpárt koalíciójára a szociáldemokraták győzelme esetén, deklarálta azt: a párt ragaszkodik egyes alapértékekhez, s ezek közé tartozik ez a két témakör is. A baloldali pártoknak egyébként kevesebb utánpótlásuk van a bizonytalanok körében.
Akad még egy bizonytalansági tényező. Néhány hónapja három keletnémet tartományban is rendeztek választást, s a CDU végül sokkal jobban szerepelt az előzőleg jósoltnál. A kereszténydemokraták rossz közvélemény-kutatási adatait látva a pártnál éppen erre hivatkoztak, mondván, a voksoláson sokkal jobban fognak szerepelni.
S ha még nem lenne elég a kérdőjelekből... Sokan előre levélben adták le a szavazatukat, tehát még abban az időszakban, amikor az SPD a mostaninál is jobban állt és Scholzot sem érték ilyen heves támadások. Hogy mennyien, azt nem tudni, de egyes adatok alapján 40-50 százalék közöttire tehető azok aránya, akik már a voksolás napja előtt éltek szavazati jogukkal.
A CDU/CSU siralmas közvélemény-kutatási adatait látva Angela Merkel is bekapcsolódott a kampányba Armin Laschet mellett, kedden abban a stralsundi választókörzetben lépett fel az uniópártok kancellárjelöltjével, ahol ő maga mindig simán nyert a német újraegyesítés óta tartott voksolásokon. Bár annyira nem sikerült jól a fellépés, zuhogott az eső és sokan kifütyülték Laschetet.
A finisben az utóbbi időben sokat torzsalkodó CDU és a CSU is igyekezett összetartani, de kérdés, meddig tart ez a látszólagos szimbiózis. Ha az uniópártok nem nyernek, akkor fejek fognak hullani, s Armin Laschet helyzete tarthatatlanná válik a CDU élén is. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy a bűnbakkeresés már most megkezdődött. A CSU-t irányító Markus Söder bajor miniszterelnök deklarálta, a CDU/CSU csak akkor alakíthat kormányt, ha megelőzi az SPD-t. Alexander Dobrindthez, a CSU-frakcióvezetőjéhez hasonlóan Söder is figyelmeztette az uniópártokat, ne kezdjenek el már most azon gondolkodni, mi történik akkor, ha nem nyerik meg a voksolást. Vélhetően Volker Bouffierre, a CDU frakcióvezető-helyettesére utalt, aki azt mondta: „Természetesen a második helyen álló pártok is megpróbálhatnak kormányt alakítani.”
Biztosra vehető, hogy Söder a CDU/CSU esetleges veresége esetén Wolfgang Schäublét, a Bundestag-elnökét sem kíméli majd, hiszen Bouffier mellett nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Laschet, és nem Söder lett az uniópártok kancellárjelöltje. Schäuble azonban már előre elhárította magától a felelősséget, és a Tagesspiegel című lapban Angela Merkelt okolta az uniópártok rossz közvélemény-kutatási eredményeiért. Úgy vélte, 2018-ban a kancellári tisztségről is le kellett volna mondania, nem csak a CDU elnökségéről. Söder azonban keményen ellentmondott Schäublénak. Kifejtette, anélkül, hogy a parlamenti elnök nevét kiejtette volna a száján: a „mi lett volna, ha” kezdetű feltételezések nem helyénvalóak. „Most küzdenünk kell. És mindenkinek alaposan át kell gondolnia, hogy ő maga mivel járulhat hozzá a sikerhez.” Mint mondta, mivel Merkel minden rangsorban messze a legnépszerűbb politikus, ezért volt a CDU/CSU és Laschet számára nyújtott segítsége „minden alkalommal nyereség és nem az ellenkezője”. Söder úgy vélte, a vasárnapi eredmény szoros lesz „de minden lehetséges.” Az uniópártok tehát csak akkor maradnak a kormányban, ha nyernek. Ez esetben minden bizonnyal a Zöldekkel és az FDP-vel szövetkeznének.
Az SPD-nél győzelmet várnak, úgy vélik, olyan trendforduló nem történt az utóbbi két hétben, ami megfordította volna az erőviszonyokat. Valójában a baloldali koalícióra nincs nagy esély, a legutóbbi felmérések szerint nem lesz meg ehhez a kellő számú mandátum, de Scholz is a Zöldek mellett a Balpárt helyett inkább a szabaddemokrata FDP-t venné be a kabinetbe. Christian Lindner, a liberálisok elnöke korábban egyértelműsítette: ő a CDU/CSU-val akar kormányozni, azóta azonban valamelyest finomítva álláspontján már nem zárkózik el az SPD által irányított kormányban való részvételtől, de leszögezte: adóemeléseket nem hagy jóvá. A kampányban is ez volt az egyik legnagyobb vitatéma. Scholz ugyanis megadóztatná a legjobban keresőket.
A Zöldek történelmük legjobb eredményét érik el, mégis jobb eredményre számítottak annál, mint amit most jövendölnek számára. Annalena Baerbock kancellárjelölt kezdeti bukdácsolásait már feledtette a három tévévita során nyújtott meggyőző teljesítményével, de a voksolás közeledtével sok baloldali szavazó inkább úgy gondolkodik, hogy az esélyesebb SPD-re kell szavazni.
Ami a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) pártot illeti, 11 százalékra lehet jó, ez azonban elmaradna a párt várakozásaitól. Az utóbbi másfél év nem kedvezett a populistáknak. A menekültkérdés lekerült a napirendről, s a kormány viszonylag jól kezelte a koronavírus-válságot. Sokak körében visszatetszést keltett az is, hogy az AfD nyitott az összeesküvés-elméletet gyártók, az oltásellenesek felé.
A voksolás kiszámíthatatlan ugyan, de az biztos: akármilyen színezetű kormány alakuljon, a német belpolitikát, az irigylésre méltóan korrekt és nyugalmas közéletet nem fenyegeti veszély.
Kis eltérések az Európa-politikában
UNIÓ Az Európa-politika alig játszott szerepet a kampányban, ami némi aggodalmat keltett számos európai fővárosban. Tekintsük át ennek a legfontosabb elemeit.
Klímavédelem Az EU elképzelései szerint 2030-ig a korosanyag kibocsátást legalább 55 százalékkal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest. A német pártok választási programja összhangban is van ezzel a céllal, egyedül az AfD vitatja, hogy a globális felmelegedés emberi tevékenység következménye. A CDU/CSU, az SPD, a Zöldek, az FDP és a Balpárt is elkötelezett a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célok mellett. A Green Deal brüsszeli hívei azt remélik, hogy az Európa-párti Zöldek kormányzati szerepvállalása új lendületet adhat az éghajlatvédelemnek.
Menekültpolitika Az EU-nak nincs egységes menekültpolitikája, részint Magyarország ellenállása miatt. Ez aláássa Brüsszel külpolitikai cselekvőképességét. Az Európai Bizottság úgynevezett „migrációs paktuma” már majdnem egy éve vita tárgya. A zavaros helyzet a német választási programokban is tükröződik. A baloldal elutasítja az EU migrációs paktumát, mivel az túlságosan nehéz helyzetbe hozná a menekülteket, míg az AfD szerint az európai megoldások túl messzire mennek, és a migrációval kapcsolatos felelősséget vissza akarja adni a nemzeti kormányoknak. A CDU/CSU, az SPD és a Zöldek – eltérő hangsúlyokkal – európai megoldást remélnek.
Internetes cégek szabályozása Két uniós jogalkotási javaslat új szabályokat kíván megállapítani. A jogellenes tartalmakat könnyebben el lehet majd távolítani a netről. A kis internetes vállalatokat jobban megvédenék olyan internetes óriások ellen, mint a Google. A német pártok programja homályos. Egyedül a Zöldek szorgalmazzák, hogy az egyik ilyen jogi aktus – a digitális szolgáltatásokról szóló törvény – legyen ambiciózus és gyorsan végrehajtható. A szociáldemokraták a befolyásos internetes platformok megregulázását ígérik.
Stabilitási Paktum Nagy vita van e kérdésben. A CDU/CSU és az FDP a költségvetési előírások felpuhítása ellen foglal állást, és a jogsértések szigorúbb büntetését követeli. Az SPD ezzel szemben „fenntarthatósági paktummá” akarja átalakítani a szabályokat; a megszorító programok helyett a beruházásokat szorgalmazná. A Zöldek is el akarják kerülni a kemény megszorításokat. A Balpárt antidemokratikusnak és neoliberálisnak a paktumot. Az AfD az euró bevezetését is hibának tartja, és Németországnak az EU-ból való kilépését és egy új gazdasági közösség létrehozását szorgalmazza.
Helyreállítási alap Az Európai Bizottság adósságot is vállalt a tagállamok megsegítéséért. A CDU/CSU és az FDP azt hangsúlyozza, hogy ez nem ismétlődhet meg, az EU nem válhat adósságunióvá. Az FDP elutasítja az uniós adók bevezetését is. Az SPD és a Zöldek ezzel szemben azt szeretnék, hogy az EU tartósan tartsa fenn ezt a beruházási kasszát.
Külpolitika E tekintetben van a legkevesebb vita. Az AfD kivételével minden párt fel akarja gyorsítani a döntéshozatalt az EU-ban a külpolitikai kérdéseket illetően.
