Örkény István;Holdutazás;

- Hazai levegő

Heteken belül elindulhat a hivatalos jelentkezési procedúra a magyar űrhajósjelölteknek – ígérte még augusztusban a Népszavának a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM). Lassan egy éve már, hogy a KKM-nek külön űrkutatásért felelős miniszteri biztosa van, s a tárca az elmúlt időszakban számos űrkutatási megállapodást kötött, a múlt héten például Finnországgal. És ez nem vicc, amit onnan is lehet tudni, hogy maga Szijjártó Péter miniszter ezt nyilatkozta a szerződés aláírása után. Az MTI szerint azt mondta, hogy egy ilyen megegyezés Magyarország és Finnország között "néhány éve még a vicc kategóriájának számíthatott volna a felületes szemlélők számára".

Semmiképpen nem szeretnék felületes szemlélő lenni, el kell ismernem, hogy a valóság sokszor a képzelet előtt jár. Bár egy Örkény István nevű fickó évtizedekkel ezelőtt egy rövid tudósításában – amit ő egypercesnek nevezett – már arról számolt be, hogy Visszatért a Földre a magyar holdrakéta. Sőt, Örkény „a hivatalos jelentkezési procedúráról” is tudott, az egyik utast például ötvenezer jelentkezőből választották ki, annak ellenére, hogy magas vérnyomása és tériszonya volt:

„- Hogy történt ez?

- Több helyen dolgoztam fontos beosztásban, és mindenünnen a legmelegebb ajánlásokat terjesztették a bizottság elé.

- Idézzen egyet.

- A VII. kerületi Frühauf Adél Bábaképzőből, ahol utoljára dolgoztam, azt írta a személyzeti osztály: »Olyan képességekkel rendelkezik a bábaképzésben, melyek az űrutazásra is alkalmassá teszik.«

- Ön csakugyan rendkívül tehetséges lehet. Bizonyára már kora ifjúságában vágyott a Holdba repülni.

- Az igazat megvallva, ez a gondolat meg se fordult a fejemben.

- Hát mit szeretett csinálni?

- Kizárólag ürgét önteni.

- Ürgét? Milyen célból?

- Csak úgy. Szerettem az ürgelevest.

-

 Akkor hogy esett önre a választás?

- Azt nem tudom. Éppen a Rókus kórházban gyógykezelték súlyos gyomorfekélyemet, amikor egy tudósokból álló küldöttség lépett ágyamhoz: »Fogadja jókívánságainkat az elvtárs. Magát fogjuk fellőni a Holdba.« Hát mit lehet erre mondani?

- Ön mit mondott?

- Semmit, mert a gyomorszonda kilógott a számból. Csak integettem.”

Az egyperces tudósítás egy szenzációs felfedezésről is hírt ad, kiderül, hogy a Hold már lakott:

„- Eszerint élnek ott emberek?

- Élnek, mégpedig kellemes meglepetésemre magyar emberek, akik már jól alkalmazkodtak a nagy hőmérsékleti ingadozásokhoz és más helyi adottságokhoz. Megedződtek a hideg ellen, és persze hőállóak is, továbbá levegő híján – mert az a Holdon nincs – zacskóból vesznek lélegzetet, melyben még a hazulról hozott levegőt tartogatják.

- Milyen megható! És azonkívül, hogy magyarok, mivel foglalkoznak?

- Azonkívül, hogy magyarok, nem foglalkoznak semmivel, mert ez teljesen igénybe veszi az idejüket.”

Örkénnyel szólva: Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!