Mindegy, ki nyer, csak bukjon a Fidesz!
Az ajánlásgyűjtés első napján fogalmazta meg a rövid, tömör és velős választói igényt egy aláíró, nagyjából belőve, mit is várnak el az ellenzéki választók az előválasztástól. Mely a hivatalos verzió szerint arról szól: derüljön ki, hogy a 106 egyéni választókerületben ki a legalkalmasabb kiállni jövő tavasszal a kormánypártok jelöltjével szemben. A szombaton kezdődő és jövő vasárnapig tartó voksolást megelőző időszakban azonban kisült, valójában nem a választók, hanem a pártok döntenek - legalábbis a különféle megbeszélések, alkuk miatt jelentősen leszabályozott és behatárolt lett a választási lehetőség.
A kezdetekkor hangoztatott, az előválasztás szükségességét az ellenzéki oldal vérfrissítésével magyarázó szándék is tovatűnt sok helyen, a jelen állás szerint meglehetős ellenzéki sikerrel kecsegtető körzetekben jellemzően régi motorosokat indítottak a pártok, elpöckölve maguktól a megújulás szándékának még a látszatát is. Az igazi csatát, a billegő, de még inkább a kevés eséllyel kecsegtető körzeteket nagy ívben kerülik a bölények, meghagyva azokat az újaknak, a helyi pártszervezetekből érkező harmadik-negyedik vonalbeli politikusaiknak: tessék, itt a lehetőség. A tavasszal még körbeajnározott valódi civileket, akik hajlandóak lettek volna megmártózni a magyar politika pocsolyájában, pedig a kötelező frakcióválasztás elvárása révén már a tárgyalások első köreiben ejtették.
Ahogyan a kistelepülésen élő ellenzékiek nagy részét is. Az persze érthető, hogy a minimális beágyazottság miatt vidéken kevés az ellenzéki pártaktivista, olyannyira, hogy sok helyen még az előválasztási segítőket sem tudja kiállítani minden párt, nemhogy eljutni minden a szimpatizánshoz, ám jelentősen torzítja az előválasztást, hogy a két éve Budapesten, vagyis a milliós nagyvárosban bevált módszert húzták rá a vidékre is.
Ahol a potenciális szavazók egy részének az online voksolás elérhetetlen, s miközben a fővárosi tömegben a legóvatosabb voksoló is arctalan biztonságban érezheti magát, addig a kisváros központjában felállított sátorban személyesen leadott voks billoggal érhet fel. Így hiába mutat jól a miniszterelnök-jelöltek tévévitája, ha az ország nagyobb része érdemben nem lesz majd képes beleszólni a győztes kiválasztásába.
Arról nem is beszélve, hogy sokan tamáskodnak az ígéreten, miszerint a vesztesek majd mindenütt teljes mellszélességgel beállnak a nyertes mögé. Legalábbis nehéz elképzelni, hogy a zuglói, mátészalkai, kaposvári vagy éppen pécsi kardcsörtetés után a hoppon maradó jelölteket támogató pártok odaadó kampánnyal segítik a mindezidáig ellenségként kezelt ellenfelet. Borítékolható, hogy a sérelmek megmaradnak, ahogyan az is, hogy a kormánypártok ezerrel rájátszanak majd a szunnyadó ellentétekre, harmadik elemként beépítve az egész pályás letámadásba a propagandasajtó és a fizetett trollok mellé.
A NER tizenkettedik évében már csak ilyen a demokrácia gyümölcsöskertje. A szüretelő kosárba nem jut más, csak magyar narancs.