Félelmetes volt a szorgalma, a dolgozni tudása – mondta Esterházy Péterről Parti Nagy Lajos azon a háromnapos eseményen, melyen az öt éve elhunyt író életéről és életművéről emlékeztek meg kortársai. A Három Holló Kávéházban rendezett Esterházy-Dunafeszten ugyanis nemcsak EP műveinek jelentőségéről, de személyéről és kollégáihoz fűződő viszonyáról is szó esett.
A helyszín ráadásul szimbolikus volt: a 2017-ben újranyitott Három Holló Kávéház az eredeti Andrássy úti helyéről az Erzsébet híd melletti Piarista Rend épületébe költözött – itt végezte gimnáziumi tanulmányait Esterházy Péter is a hatvanas években. A szerző szellemét azonban nemcsak a hely, de azon belül egy kiállítás is megidézte, melyet a fia, Esterházy Marcell válogatott az Esterházy Péter Archívum fotóanyagából, és amelyet Bán Zsófia író nyitott meg, aki szövegében EP-idézeteket és -könyvcímeket „helyezett el”. Őt követte Wilhelm Droste német irodalomtörténész és Valuska László főszerkesztő, akik bemutatták a Könyves Magazin magyar- és a Drei Raben folyóirat német nyelvű Esterházy-számát. A megnyitón Nádas Péter nem tudott részt venni, azonban egy videóüzenetben felolvasta Esterházy Péter hatvanadik születésnapjára írt szövegét a Rokon lelkek című kötetéből.
A program nagy része már az életműre koncentrált. Egy német nyelvű beszélgetésen Angelika Klammer szerkesztő, a Was für ein Péter! (Micsoda egy Péter!) című könyv szerzője elmondta, Esterházy számos ponton kapcsolódott az osztrák irodalomhoz, kedvelt szerzői közé tartozott Peter Handke és Thomas Bernhard is. Lothar Müller német irodalomtörténész is úgy érezte, Esterházy hangja közel áll Handke stílusához, ami már az első, német nyelvre lefordított könyvén, az 1985-ös A szív segédigéi szövegén is érződött. – Esterházy művei Németországban azért népszerűek, mert eredeti a nyelvezetük, miközben úgy reflektálnak a történelemre, ahogy arra csak az irodalom képes – nyilatkozta Lother Müller a Népszavának, hozzátéve: a német közönség egy részét a szerző nyelvi játéka is megfogja.
A magyar szerzők az EP-életműhöz a honi irodalom felől közelítettek. A Kalligram Kiadó kerekasztal-beszélgetése a 2000-ben megjelent „Esterházy Péter 50 éves” című Kalligram-lapszám körül forgott, melyen Tóth Czifra Júlia szerkesztő az előadókat az életmű jelentőségéről kérdezte. Földényi F. László esztéta elmondta, Esterházy olvasása után az ember az egész magyar irodalmat átértékeli, és már Mikszáth, Kosztolányi és Ottlik műveiből is hiányol valamit. Szó esett a szövegek kritikájáról is, Takáts József irodalomtörténész szerint ahogy a kétezres évek elején megváltozott a prózaírás klímája, és beköszöntött a realista fordulat, úgy lett sokaknak zavaró EP végtelen könnyedsége és humora. A Litera irodalmi portál Előhívás című beszélgetésén Németh Gábor és Garaczi László az író személyes oldaláról is beszélt, kiemelve, noha Esterházy idővel népszerű lett, nem voltak sztárallűrjei, nagyon is emberközeli maradt.
A Magvető Kiadó beszélgetésén Szegő János szerkesztő Esterházy jelen recepciójáról kérdezett. Radnóti Sándor irodalomtörténész kiemelte: Esterházy más szerzőkhöz képest a halála után nem került „irodalmi purgatóriumba”, helyette elevenen él. Závada Pál és Parti Nagy Lajos is elmondta, hogy az EP-szövegek felszabadítóan hatottak az írásukra. Az ezredfordulón kiadott fő mű, a Harmonia caelestis kapcsán az előadók kiemelték Esterházy bátorságát, aki miután megtudta, hogy édesapja besúgó volt, megírta a családregény „folytatását”, a Javított kiadást. Parti Nagy szerint a szerző nem térhetett ki a kihívás elől: – A Javított kiadással Esterházy-nak újabb vonásai láttak napvilágot. Az olvasó számára kiderült, hogy ember van a textus mögött. Méghozzá nagyon is eleven ember.
