Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (Facebook-posztjában), hogy „Brüsszel megtámadta Lengyelországot!” Mint írta, „az Európai Bizottság durva támadást intézett Lengyelország ellen. Varsó jóhiszeműen és a lojális együttműködés jegyében jelezte, hogy az Európai Bíróság nyári döntésének megfelelve hatályon kívül szándékozik helyezni a lengyel Legfelső Bíróság Fegyelmi Tanácsának működésével kapcsolatban kifogásolt rendelkezést, azonban a Bizottság e lengyel ígéretet semmibe véve és a lengyel kormány elkötelezettséget alaptalanul kétségbe vonva máris kényszerítő bírság kiszabását kezdeményezte.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bíróság majdnem két hónappal ezelőtt hozott ítélete óta a lengyel kormány semmilyen konkrét intézkedést nem hozott, a Fegyelmi Tanács továbbra is működik, sőt új eljárásokat is indítottak. Ezért most a Bizottság tényleges lépéseket vár Varsótól. Amennyiben viszont a lengyel kormány erre továbbra sem hajlandó, akkor a Bizottság az Európai Bírósághoz fordul bírság kiszabása érdekében. Vagyis a „támadás” csak akkor indul, ha a lengyel kormány továbbra sem hajtja végre a kötelező ítéletet, és ha emiatt az Európai Bíróság ténylegesen kiszabja majd a bírságot. De akkor is csak a jog támad rá a jogtalanságra. Szörnyű világ, nem?
Azt állította Orbán Viktor (a lengyel államfővel, Andrej Dudával tartott budapesti találkozóján ugyanerről a kérdésről), hogy ez az eljárás felháborító, teljes mértékben elfogadhatatlan, és szétveri az Európai Unió egységét.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bíróság ítéleteit az unió tagállamainak kötelező betartaniuk, ha pedig ezt nem teszik, akkor pénzbüntetéssel kell szembenézniük. Ha tehát valami felháborító, elfogadhatatlan és szétveri az Európai Unió egységét, az éppenséggel egy tagország (illetve most már kettő) szembeszegülése a bírósági ítélettel. Csapataink harcban állnak. Fut Brüsszel felé von der Leyen, a gyáva, „seregének seregünk nyomába”. A végén meg letesszük a fegyvert.
Azt is állította a miniszterelnök (Ana Brnabic szerb miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján), hogy a magyarok 2015-ben úgy védték meg Németországot a migránsválságban, hogy közben „a németek állandóan hátba lőttek bennünket”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a németek nemhogy nem lőttek hátba bennünket, hanem megnyitották határaikat, és beengedték a Magyarországon összegyűlt menekülteket. Aztán pedig az Európai Unió védte meg Magyarországot is, amikor 2016 márciusában megállapodott Törökországgal, hogy ne engedje tovább a menekülteket Európába. Ha a mi hős végvári vitézünk elfelejtette volna…
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (egy lengyelországi fórumon), hogy az Európai Unióban nincs lehetőség valódi, kölcsönös tiszteleten alapuló demokratikus vitákra, mert azokat, akinek a véleménye eltér a fősodortól, a partvonalra szorítják és Európa-ellenesnek nevezik.
Ezzel szemben a tény az, hogy íme, egy példa arra, hogy van vita, csak ebben az európai vitában mások vannak többségben. Méghozzá kétharmadosban. Pech.