Kálmán Olga távozása óta az ATV-nek gondjai vannak az Egyenes Beszéddel. Inkább kisebbek, mint nagyobbak, mondhatnánk azt is, egészen aprók, hiszen a márka életben maradt, és nyugodtan megkockáztathatjuk, hogy ma is az ország legszínvonalasabb hírháttér műsora. De mégis... Nincs mese, Kálmán Olga az arca volt ennek az adásnak, médiaegyénisége teljesen összeforrt vele, amit tovább erősített, hogy néhány exkluzív közvetítés kivételével máshol nem is jelent meg a képernyőn. Ő el tudta hitetni, hogy a baloldali és szabadelvű értékek közéleti képviselete ellenére ez egy független műsor, amelyben személyén keresztül a polgárok, a „nép” faggatja a politikusokat, véleményformálókat, tisztességes tájékoztatást követelve magának. A végére kicsit belekényelmesedett, picit kezdte hatalmi tényezőnek érezni magát, de pótlása sok fejtörést okozhatott, ha nem is annyit, mint Messié a Barcelonánál. Hiszen a műsor valóságos védjegyévé vált az ATV-nek, nem lehetett elengedni.
A csatorna óriási szerencséje, hogy kéznél volt számára Rónai Egon. A magyar média egyik ritka Jolly Jokere, aki szinte bármilyen témában és műfajban minőséget tud produkálni. Művelt, intelligens, választékosan beszélő, karakteres megjelenésű, hanghordozású egyéniség, de nem narcisztikus sztárfigura. Érdeklődő, érzékeny polgári attitűdöt mutat fel, ideális beszélgetőpartner, aki szinte észrevétlenül tudja irányítani a társalgást. Ma már akár az ATV arcának is tekinthetjük. Nem jelentett számára problémát, hogy átlendítse az Egyenes Beszédet a kritikus ponton. Fegyelmezettségével, felkészültségével, emberközeli hangjával, közéleti elfogadottságával sikerült megőrizni a műsor rangját, népszerűségét.
Mivel azonban Rónai kulcsfigurája a csatornának, és számos más adást is vezet, nyilvánvaló volt, hogy „váltótársra” lesz szüksége az Egyenes Beszédben. És ennek megtalálása sok fejtörést és próbálkozást igényelt. Nem a felkért kollégák tudása, tehetsége okozott problémát, az ATV-nek erős csapata van. A kérdés ilyenkor az, ki illeszthető a legjobban Rónai mellé, kivel lehet megőrizni a legjobban a heti váltásban a műsor egységét. Hogy a néző ugyanazt kapja, és ne figyelje, mikor van Egon, és mikor a társa. Simon András kézenfekvő, biztos megoldásnak tűnt. Ritka rokonszenves, kulturált szerkesztő-műsorvezető, felkészültsége megkérdőjelezhetetlen. De talán épp amit szeretünk benne, akadályozza teljes kibontakozását. Nüanszokról van szó, de feltűnt, hogy Rónai joviális határozottságához képest neki valahogy megengedőbb a hangütése, békésebb beszélgetésekre törekszik, és ez befolyásolja meghívottai körét is. (Mennyit szenvedhet a Csattban az állandóan egymás szavába vágó vitapartnerektől, főleg a kormánypártiak szolgaszellemű agresszivitásától…) Krug Emíliát is örömmel fogadtuk kéthetente a műsorvezetői székben, de az ő diákosan nőies, huncut üdesége, legyintős vibrálása is más, sajátos irányba vitte az Egyenes Beszédet, Rónaival ők sem egészítették ki egymást. Ugyanakkor Simon és Krug harmonikus kettőst alkotva viszi váltásban A nap hírét, amelyben családiasabb a hangulat, könnyebb jókedvűnek, érzelmesnek, normálisnak lenni.
Idén aztán, némileg váratlanul, lehetőséget kapott az Egyenes Beszédben Szöllősi Györgyi, és úgy tűnik, sikerült megtalálni az ideális megoldást. Ugyan sokak számára a tapasztalt tévés alkalmazása akár az ATV konformista manőverezgetéseinek szimbóluma is lehet, hiszen a kezdőkör jobboldali feléről indult, a Duna TV után az újból hatalomra került Fidesz Magyar Televíziójának volt meghatározó munkatársa, majd jött a simicskás Hír TV. Két éve került az ATV-hez, a Startba. Inkább azt mondhatjuk, afféle profi futballista pálya: elfogadható és bírálható átigazolások sora. Ám kételyek ide, bizalmatlanság oda, Szöllősi remekül muzsikál az Egyenes Beszédben. Arca a hangjához illő érdességre van sminkelve: nő vagyok, tévés, a többi az én titkom. A „maszkban” könnyen tud személytelen határozottságból érzelmes feszültségbe, faggatóból meredő szemekbe váltani. Stílusa emlékeztet a korai Kálmán Olgáéra, az alany aligha tudja kiismerni reakcióit, dinamikáját. Ugyanakkor szenvedélyesen kapaszkodós, mintha belül folyamatosan biztatná magát: Tartsd magad, Gyöngyi, ne engedd el, gyerünk, jó lesz ez! Hogy miképpen illik mindez Rónai Egonhoz? A fegyelmezettség, a tárgyszerűség, a téma harcos kivesézésének szintjén. Szöllősi Györgyinek külön erénye, hogy igyekszik a szokásosnál tovább napirenden tartani egy kérdést. Ennek szemléletes példája volt a Pegasus-ügy, amelyet alanyaival nagyon sok szempontból közelített meg, újra és újra összegezve a begyűjtött és egyre bővülő információkat, így a néző bármikor bekapcsolódhatott a szálak követésébe, érzékelhette a dolog összetettségét. A műsorvezető pártállása pedig érdektelen, amíg a humánum, a demokratikus szellem oldalán áll. Márpedig ott áll. Akárhogy is, a Rónai-Szöllősi tandemmel az Egyenes Beszéd szintet ugorhat, megszabadulva a tehertől, hogy mindörökre kezdeti, hosszú sikeres szakasza legyen számára a viszonyítási pont.
