Rendhagyó vállalkozás, ha nem egy kutatás eredményeiről, hanem a kutatási folyamatról és a kutatói hálózat működéséről születik könyv, ám ez történt a rendszerváltás előtti évtizedekben virágkorát élő magyar reneszánszkutatás kapcsán. Az akkor zajló mozgalmas tudománytörténeti időszakot eleveníti fel ugyanis közel negyven mélyinterjú formájában Ács Pál és Székely Júlia A reneszánsz reneszánsza. Beszélgetések Klaniczay Tiborról és a reneszánszkutatásról című kötete. A nemrég megjelent kiadvány középpontjában Klaniczay Tibor és kutatóintézete áll: a nagy hatású irodalomtörténész zseniális szervezőkészséggel, szellemi vonzerővel, magas tudományos mércét képviselve országos, több száz fős, multidiszciplináris hálózatot hozott létre az 1970-es évektől kezdődően, amelynek tagjai napjainkban már önálló iskolákban dolgoznak.
Az irodalomtörténésszel együtt dolgozók és hozzá közel állók idézik fel a kötetben a korabeli történéseket, és értékelik, elemzik azokat, noha arra nincs egyetlen válasz, miért akkor és úgy robbanhatott ki az a számottevő tudományos érdeklődés, amely az országon átívelve sokakat egyesített. – A reneszánsz kor a szocializmus időszakában pozitív tendenciának tűnt fel: a középkor és a barokk sötétnek volt beállítva, míg a reneszánsz a szellemi szabadság, a nagy felfedezések miatt haladó irányzatnak számított. Ám Klaniczay Tibor azzal csavarta meg az akkor hivatalos nézőpontot, hogy a reneszánsz válságjelenségét, a manierizmust helyezte előtérbe. El lehet képzelni, hogy 1968-ban, a mozgalom indulásakor, a szocializmus válságát hirdető reformnemzedék körében milyen népszerű volt a gondolat, hogy a válságjelenségek már az olyan ideálisnak mondott korszakban is léteztek, mint a reneszánsz – beszélt lapunknak a lehetséges okokról a kötet egyik szerzője, Ács Pál irodalomtörténész. Megjegyezte, teljesen megmagyarázni ugyan nem lehet, miért ekkor alakult ki a kutatói közösség; bizonyára meghatározó volt Klaniczay személyisége, miként az is, hogy a hatvanas évek második felében félreállították, majd Párizsban lett vendégtanár, és onnan hazatérve ismét óriási erővel vetette bele magát a munkába.
Szintén egyesítő erő lehetett az irodalomtörténész szerint, hogy ha Klaniczay és a környezetében lévők másként is gondolkodtak bizonyos kérdésekről, egyaránt várakozással tekintettek a rendszerváltásra, remélve, hogy kinyílhatnak a lehetőségek, s megvalósulhat a hazai reneszánsz kultúra bekapcsolása az európaiba. – Noha zárt világban éltünk a hetvenes-nyolcvanas években, de naponta éreztük a szabadság közeledését. Ám a rendszerváltással más érkezett, sok tekintetben szabadabb időszak, bizonyos értelemben mégis az ellentéte rajzolódott ki a korábbiaknak. Az összefogás már nem volt napirenden, egymásnak estek a különböző irányultságú szellemi tényezők, Klaniczay-t is támadták, s kialakult a szekértábor rendszer, ami most van. Belülről esett szét a csoport: az addig összetartó erő részben a politikai helyzet, részben a viszonyok megváltozása, részben Klaniczay 1992-es halála miatt átalakult, és más kor jött – részletezte Ács Pál.
A könyv oral history, amely a múltról beszél, de a mának szól – emelte ki az irodalomtörténész. – Különleges helyzetet mesél el, egy országos kutatóhálózat működését, amely ma se egyetemen, se kutatóintézetben nem létezik. Abban a körben olyan értékeket, vezetési technikákat lehetett érvényesíteni, amelyek manapság elképzelhetetlenek. A kutatás szabadságának szent elvei voltak, míg a mai világban – ha csak az Akadémia elleni támadásokra gondolunk – ez nincs így, mindenki próbálja a saját beosztottjait lojalitás irányába terelni, kis, zárt csoportok vannak, és a nagyobb ívű összetartozástudat nem létezik – s nem is létezhet, más világban élünk. Érdekes történet ez – fűzte hozzá Ács Pál. A könyv a szerző szerint szűken nézve tudománytörténet, értelmiségtörténet, a szubkultúrák története, de közben csúcsértelmiségiek, ma is vezető kutatók portréit, történeteit átfogó kiadvány, amely a reneszánszkutatást ismerő akadémikusokon túl a kor társadalomtörténete iránt érdeklődők számára is izgalmas olvasmány lehet, s rámutathat, a saját lehetőségei szerint minden kor kihozhatja magából a maximumot.
Infó:
Ács Pál, Székely Júlia: A reneszánsz reneszánsza. Beszélgetések Klaniczay Tiborról és a reneszánszkutatásról.
Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2021.
