Nyelvtan
Számoknak lenni egy kockás füzetben.
Buszsávnak vasárnapokon.
Jelenetnek az éjszaka, amit elfelejtenek.
Így lenni: valami.
A sejtjeid algebrája.
A tekinteted jelzőlámpája.
A történeted hiányzó részei.
Így lenni: semmi.
Négyzetrács a papírlapon.
Festékszóró a járdaszigeten.
Objektív a műteremben.
Ez lenni csak.
Az idő elszámolása az utolsó
napok naplementéjében.
Egész egyszerűen:
egy élet ragozása.
Így teljes
Fénylő polip csápok között a vének városában.
Micsoda fények. Micsoda üvöltés. Üreges,
vizes cipőkben csúsztunk át a városon.
De nem láttam fáradást, de nem láttam halált.
Felébredt a régi késztetés. Hogy korvonala lesz
majd az életünknek. Alja. Meg teteje. Mint egy pikkely.
Ami szúr, de óvatosan ölel is. Így láttam magunkat
egy ősinek becézett bérház ajtajában.
De most inkább egy partszakasz. Legyen a melled
most a kilátás. Nem marad egészben a vágy. De így
lesznek karjaim majd fénylő csápok a combod között.
Régi késztetés. Ősi vágy. De nem látom a fáradást,
nem látok itt semmi halált.
Végül újra egy ágy. Újra az idő gerince. Amiben mi
vagyunk két nyúlvány között a csigolyatest ürege.
Micsoda üvöltés. A végéig ér. Régi késztetés. Ősi vágy.
Nem látom a halált. De nem látom a halált.
Aztán egy délelőtt.
Apróhalat forgatsz lisztbe
és eltűnnek a csigolyák.
Így teljes. Így teljes az ősi vágy.
Lassú exponálás
Aztán összeszedték a kosarakat.
A piac bezárt és én vagyok az utolsó,
aki sorban áll. Kezében, zacskóban: hagyma.
Sírni kéne, de kés sincs.
Ilyen lehet érintetlennek lenni.
Egyszerűen csak: hamisnak.
Aztán egy hajnal. Ahol látlak téged is.
Most legyen ez egy másik kép.
Ebben te vagy. Gyümölccsel megrakott kartonok
között: fekete hajad, nyári táj.
Nem hazudik. Mosolyog.
Ilyen lehet teljesnek lenni.
Egyszerűen csak: hamisnak.
De lehetne aztán: egy őszi délelőtt.
Amiről még egyikőnk se tud.
Legyen színekkel, vagy színek nélkül.
Legyenek madarak, ne legyenek madarak.
Legyen esővel, ne legyen esővel.
Legyen veled, legyen nélküled.
Álljunk egy bejáratnál. Kosarakat pakoljanak kosarakra.
Kezeinkben zacskó. Hátunkon bevásárlószatyor.
Életünkben egy másik.
Te hagymát veszel. Én mondjuk körtét.
Te érintetlen vagy. Én egészen teljes.
Neked örök hajnal. Nekem örök éjszaka.
Lassú exponálásban egymás tükörképei.
De most hagymát vágsz. Én körtét hámozok.
Lassan sírni kezdesz és én zsebkendőért kapkodok.
