Augusztus 2-án lépett hatályba az Európai Parlament és a Tanács 2019/1157 rendelete az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről. Ezzel egyidejűleg hatályosult Magyarországon a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény harmonizációs célú módosítása. Ez azonban nagyon nem felel meg az uniós szabályozásnak.
A magyar szabályozás az uniós joghoz való viszonyulása tekintetében számos kívánnivalót hagy maga után. A magyar törvényalkotó ezúttal sem tudta sikerrel venni ezt az akadályt, ami újabb igazolása annak, hogy milyen nagy bűn - sőt hiba - volt a törvények kodifikációját a hatalomnak felszámolni. Ez már a sokadik eset, amikor egy magyar törvény valamely alkotmányos vagy uniós szabálynak nem felel meg.
Az Unió rendeletében a 3. cikkely (4) bekezdése szerint a személyazonosító igazolvány előlapján az igazolványt kiállító tagállam kék négyszögben negatív nyomtatással készített, tizenkét sárga csillaggal körülvett kétbetűs országkódjának kell szerepelnie. Nem pedig az ország nevének.
Ezzel szemben a magyar jog egyáltalán nem rendelkezik az ország megjelöléséről semmilyen formában. Eszerint egyáltalán nem is lehetne az ország nevét feltüntetni a személyi okmányokon: e tekintetben kétségtelenül hiányos a törvény, de akkor is, jelenleg ez a hivatalos szabályozás - ezért minden olyan személyi okmány, amelyiken szerepel az ország neve, a magyar jog szerint törvénysértő. Ugyanakkor a kibocsátott okmányokra mégis azt írják rá, hogy Magyarország, nem pedig azt, hogy HU. Ez így viszont nem felel meg az uniós előírásoknak.
Az uniós rendelet 3. cikkely (5) bekezdése szerint ugyanakkor a személyazonosító igazolványoknak magukban kell foglalniuk egy kiemelten biztonságos adathordozót, amely tartalmazza a birtokos arcképmását és két ujjnyomatot, interoperábilis digitális formátumban.
Ezzel szemben a magyar jog csak a polgár ujjnyomatáról rendelkezik, nem pusztán kettőről, vagyis ennek alapján akár valamennyi ujjáról kérhet a hatóság nyomatot. Ez viszont már rabosítás. Eközben arról sem a magyar, sem az uniós jog nem rendelkezik, hogy melyik kettő ujj nyomata legyen a személyi okmányon, ezért azt az állampolgár szabadon döntheti el. Extrém módon akár a lábujjairól is adhat nyomatot, ezt semmi sem zárja ki. Mindenesetre a jelenlegi előírás alapján a hatóság nem határozhatja meg, hogy melyik két ujjának nyomatát adja az állampolgár. Ennek ellenére már tudomásom van róla, hogy mindennemű jogszabályi felhatalmazás hiányában is a hatóság eldöntötte: a hüvelykujjat rögzíti. Csakhogy az okmányt kiadó szerv ilyen döntési joggal nem rendelkezik.
Vagyis sem a hazai szabályozás, sem az ennek alapján kiállított személyi okmányok nem felelnek meg az uniós jognak, sem az ország azonosítása, sem az ujjnyomat tekintetében. Ezért ma Magyarországon senki sem rendelkezik olyan személyi okmánnyal, amely akár a magyar, akár az uniós jognak maradéktalanul és mindenben megfelelne.
Egyébként hogy a személyi okmány jogszerű, törvényes és alkotmányos legyen, már csak azért is kardinális kérdés, mert a választópolgár csak érvényes személyi okmánnyal szavazhat. Na ez de csak akkor lehet érvényes, ha egyben törvényes és alkotmányos is. Egészen abszurd helyzet, ami jelenleg a gyakorlatban fennáll: az állampolgárok személyi okmánya nem törvényes, nem alkotmányos, de érvényes. Ellenben, ha a személyi okmány nem jogszerű, akkor érvényes sem lehet.
Viszont egy nem jogszerű személyi okmány - megítélésem szerint - választáshoz, szavazáshoz sem alkalmas. Ebből az is következik, hogy a nem jogszerű személyi okmánnyal lebonyolított választás sem jogszerű. Tehát ez alapján megállapítható, hogy nem volt jogszerű sem a 2018-as, sem a 2014-es, de még a 2010-es választás sem. És a nem jogszerű választások alapján nem állhatott fel (és nem is állhat fel) legitim Országgyűlés, sem legitim kormány. Vagyis ez a jelenlegi hatalom ebből a megközelítésből nem legitim. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is: vajon mennyire lesz alkotmányos és legitim az ilyen szabályozások és személyi okmányok alapján a választás 2022-ben, ha azt a jelenlegi ellenzék nyeri meg? A válasz egyértelmű: az sem lesz jogszerű, így az ellenzék sem tud legitim kormányt felállítani. E tekintetben ugyanúgy támadható lesz, mint a jelenlegi.
Ez az igazi 22-es csapdája.