A semmi közepén zuhant le a repülőgép, a végeláthatatlan mongol sztyeppén, 1971. szeptember 13-án hajnali 3 óra körül. Túlélő nem volt, a fedélzeten tartózkodó nyolc férfi és egy nő szörnyethalt. Pekingi közlés szerint Kína második embere, Lin Piao marsall (a kommunista párt alelnöke, első miniszterelnök-helyettes, hadügyminiszter s a többi) utazott a gépen, bizalmasaival. Állítólag merényletet tervezett Mao Ce-tung ellen, de puccskísérlete meghiúsult; éppen a Szovjetunióba próbált szökni, amikor kifogyott az üzemanyag.
Nincs olyan pontja e hivatalos változatnak, amit utóbb meg ne kérdőjeleztek volna. Íme, néhány alternatív lehetőség. Lin félelmében menekült, mert kegyvesztett lett. Nem önszántából szállt fel, hanem pártfunkcionárius felesége és fia, a légierő tisztje kényszerítették rá. Gépét a kínai hadsereg lőtte le. A pilóta alacsonyan, szándékosan a radarok alatt repült, és elvétette a veszélyes manővert. Nem Szibéria felé tartottak, hanem nyugatnak. A marsall nem is volt a gépen, mert már előző este orvul meggyilkolták Mao rezidenciáján, ahová vacsorázni hívták. És így tovább.
Lin Piao (1907–71) már rejtélyes halála előtt is talányos figura volt. Tizenéves korától kommunista, tehetséges katonai vezető. A japán megszállók elleni harcok hőse, a polgárháborúban másfélmilliós sereg főparancsnoka a kulcsfontosságú mandzsúriai fronton. Testi sebesüléseiből felépült, a lelkiekből nem: álmatlanság és depresszió kínozta, gyógyszereken élt, morfiumban keresett enyhülést. Vissza akart vonulni, csak Mao személyes rábeszélésére vállalt politikai tisztséget.
Különösen ellentmondásos a kulturális forradalomban betöltött szerepe. Élen járt Mao istenítésében, a társadalom totális agymosásában és megnyomorításában. Kegyetlenül leszámolt sok régi elv- és harcostársával, másokat azonban menteni igyekezett. Véresszájú beszédeket mondott, ugyanakkor a háttérből óvatosan csillapította a tébolyult rombolást. Látványosan, mégsem túlbuzgón szolgált. Talán csak a túlélésre játszott, mialatt apránként a rettenetes rendszer második emberévé emelkedett.
Csakhogy egy paranoiás diktátor helyettesének lenni nem életbiztosítás. Ezt meg is tapasztalhatta, miután a hatalommániás Mao leendő utódjának jelölték (1969). Onnantól az elnök gyanakodva méregette, majd a bevett rituálé szerint megbírálta egyik közvetlen munkatársát; csupán idő kérdése volt, mikor lesz Lin marsall a soros. A végzetes repülés előtti utolsó órák eseményeiről nem tudunk biztosat. Tényleg megpróbálta-e magához ragadni a hatalmat, vagy csak fejvesztve menekült? Csapdába csalták volna?
Lin Piao még holtában is hasznára volt a főnökének: bűnbakként ő vitte el a balhét a kulturális forradalom úgynevezett túlkapásaiért. A mindenható Párt árulónak nyilvánította, ennek ürügyén ismét tisztogatás kezdődött, ezrével tartóztattak le kádereket, állítólagos cinkosait. „Amit tudok, mindent Maótól tanultam”, áradozott egyszer a tragikus sorsú katona. De hiába volt a Nagy Kormányos legjobb tanítványa, mestere eszén nem járt túl.