A Covid-utáni világpolitikai helyzetről interjú-kötetet adott ki idén Bogdan Góralczyk, a Varsói Egyetem Európai Tanulmányok Központjának professzora. A kutató odahaza elsősorban Kína és Délkelet-Ázsia szakértőjeként ismert, ugyanakkor jól ismeri Magyarországot, sok évig dolgozott Budapesten diplomataként, több könyve is megjelent magyar kérdésekről. Most azonban az hazájában zajló események kommentálására kértük, s elsőként azt a kérdést tettük föl, milyen érzés, hogy az ország jelentős részén, a Belarusszal határos területeken ismét szükségállapot van.
- A kormány a menekültek, migránsok megjelenésének ürügyén hirdetett rendkívüli helyzetet - magyarázta Góralczyk, aki szerint ezzel ismét két táborra szakadt az amúgy is hagyományosan megosztott lengyel társadalom. - Az ország egyik fele beengedné a menedéket kérőket. Ez az emberi jogok iránt erősen elkötelezett, liberális réteg. A másik tábor viszont egyetlen menekülőt sem engedne be. Ez az ún. nemzeti oldal, amely ugyanúgy lép fel a menekültkérdésben, ahogy Orbán Viktor teszi 2015 óta. Csak az a különbség, hogy a lengyel kormánynak ezt az álláspontját most az Európai Unió is támogatja. Bizarr helyzet, amikor EU-ellenes politikusok hivatkoznak erre a támogatásra. A lengyelek háromnegyede támogatja ezt az elzárkózó álláspontot, s nem ellenzik, hogy olyan menekültellenes kerítést építsenek, amilyet a magyar kormány. Mások viszont értelmetlennek tartják ezt az izgalmi állapotot, mert szerintük Lukasenko gyorsan kifogy a közel-keleti menekültekből, akiket a politikai nyomásgyakorlás eszközeként EU-s szomszédjai (Litvánia, Lettország, Lengyelország) felé terelhet, mivel Brüsszel nyomására az iraki kormány leállította a Bagdad-Minszk légihidat. A határhelyzet ürügyén a kormány a sajtószabadság korlátozására tesz kísérletet, kitiltotta a médiát az érintett északkelet-lengyelországi térségből. - Szerintem ez a legfontosabb üzenet: a kormány a rendkívüli helyzetben elsőre a szabad sajtó ellen lép fel. Két újságírót máris bíróság elé állítottak, mert tudósítani akartak az ottani állapotokról - figyelmeztet Bogdan Góralczyk.
Arra a felvetésre, miszerint a határhelyzet és a menekültáradattal való riogatás erősíti a jobboldali-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) Pártot, miközben Jaroslaw Kaczynski éppen elveszítette parlamenti többségét, a professzor azt felelte, hogy a kínálkozó helyzetet a kormány valóban kihasználta megítélésének javítására, de nem szabad elfelejtkezni a Tusk-tényező hatásáról a belpolitikai viszonyokra. A nyár nem csak meteorológiai értelemben volt forró – néhol a 40 Celsius fokot is elérte a hőmérséklet - de azzá tette politikailag, hogy Donald Tusk visszatért a lengyel politikai életbe, s nem csupán a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO), hanem az egész ellenzék vezetője lett. - Most az a kérdés, hogy miként lép Szymon Holownia, aki a Lengyelország 2050 mozgalom élén szintén pályázott az ellenzék vezéralakjának szerepére. A viszony ellentmondásos közöttük - elemezte a helyzetet Góralczyk.
- A 45 éves Holownia tévésként szerzett országos ismertséget, népszerű lett a fiatalok között, különösen azzal, hogy elutasította a PiS (a nacionalista-klerikálisok) és a PO (a liberális tábor) szembenállását – véli Góralczyk. Holownia alapvetően jobboldali, a katolikus világhoz közeli személyiség, aki sok baloldali és zöld programpontot is átvett és új, „harmadik esélyt” kínált a lengyel politikában. Viszont Donald Tusk az egyedüli világszerte ismert lengyel politikus., akinek a telefonhívását minden fontos helyen fogadják. Alkalmas arra, hogy képviselje az ország érdekeit, s ezt a választói tömegek is tudják. Az állami média, amely a PiS szócsöve, épp ezért támadja elkeseredetten Tuskot, azzal vádolják, hogy Németország kiszolgálója. A professzor mellékesen megjegyezte: Lengyelország és Magyarország számára is meghatározó, hogy a német választások nyomán milyen kormány alakul Berlinben. Ha az SPD és a Zöldek fognak kormányozni, akkor szerinte rossz világ jöhet az illiberális kormányokra.
Góralczyk szerint az lenne az optimális, ha a lengyel ellenzéki pártok a magyarokhoz hasonlóan közös platformot alakítanának a PiS leváltására. Most van erre van lehetőség, mert a PiS által vezetett koalíció meggyengült, elveszítette parlamenti többségét, miután menesztették kormányzati pozíciójából Jaroslaw Gowin konzervatív politikust, aki kivitte pártját a koalícióból. Viszont bennmaradt a kormányban Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter/legfőbb ügyész, aki ott a leghevesebb EU-ellenes álláspontot képviseli. Az ő növekvő befolyása gyakorlatilag gyengíti Kaczynski vezető szerepét, s fő akadálya a PiS stabilizációs tervének, a „lengyel New Deal-nek”. Ez ugyanis EU-s forrásokból indítaná újra a Covid-utáni gazdasági fejlődést, ezek a pénzek viszont egyelőre nem jönnek. Ziobro ellenzi, hogy Lengyelország alávesse magát az EU-s jogállami követelményeknek, a szorosabb integrációt, a közös EU-s adó kivetését, mondván, hogy az az unió föderációvá alakulásához vezet – foglalja össze a professzor.
- Izgalmas politikai őszre lehet számítani Lengyelországban, elképzelhetők a váratlan átrendeződések, akár az előrehozott választás is. A mai lengyel kormány nem olyan stabil, mint Orbáné, s meglepő eredmények születhetnek. Még érkezhet újra Budapestre varsói gyors is – emlékeztet a kilencvenes évek regionális politikai fordulataira Bogdan Góralczyk.
