Hiába állította Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég azt, hogy az utóbbi években jelentős előrelépések történtek magyar-román kapcsolatokban, a bukaresti kormány lapunknak adott tájékoztatása alapján egyáltalán nem közeledtek az álláspontok az egyik legjelentősebb vitás kérdésben: a határon túli magyar közösségnek szánt gazdaságfejlesztési támogatások ügyében.
A román kormány szemét ugyanis elsősorban a sokmilliárd forintos úgynevezett gazdaságfejlesztési programok szúrják. Már 2019 novemberében, Ludovic Orban vezette jobbközép kabinet hivatalba lépése után néhány héten belül üzente meg nyilvánosan, Románia Budapestre akkreditált nagykövete révén, hogy az Erdélyben bonyolított gazdaságfejlesztési programot diszkriminatívnak, átláthatatlannak, a román és az európai uniós joggal ellentétesnek tartja, ezen kérdések kétoldalú egyezményben történő szabályozását kéri. Miután Szijjártó Pétertől nem kaptunk választ megkeresésünkre, ezért a Népszava Bogdan Aurescu román külügyminisztertől kért tájékoztatást arra vonatkozóan: milyen stádiumban van a Bukarest által igényelt kormányközi megállapodás, mit is kér pontosan a román szaktárca, illetve milyen fennálló problémák késleltetik annak aláírását? A román diplomácia vezetője kérdésünkre közölte, hogy álláspontjuk szerint az úgynevezett “erdélyi gazdaságfejlesztési program” nyilvánvalóvá tette, hogy szükség lenne arra, hogy minden, magyar költségvetésből finanszírozott, Románia területén bonyolított támogatási program egy nemzetközi szerződés alapján történjék, a román és az uniós joggal összhangban. “A román fél a következő paraméterek tiszteletben tartását kéri: a román hatóságok bevonása az alapok szétosztásába és a felhasználás jogszerűségének ellenőrzésébe, átlátható, diszkriminációmentes hozzáférés, beleértve azt, hogy Románia egész területéről váljanak megpályázhatóvá ezek a források. 2020-ban a román-magyar külügyminiszteri találkozók keretében született meg a megállapodás arról, hogy a jelzett paraméterek mentén nemzetközi megállapodásban rögzítjük a program lebonyolításának feltételeit. Jelenleg a román fél a szükséges belső lépéseket teszi meg annak érdekében, hogy a román jogrend alapján elfogadja egy ilyen tárgyalás jóváhagyását”.
A diplomácia nyelvéről lefordítva – mindez azt jelenti, hogy a kormányközi megállapodás kapcsán egy helyben toporog a két ország. És minden bizonnyal nem véletlenül. Bukarest valójában azt kéri, hogy a határon túli magyarság gazdaságfejlesztési támogatása címén Erdélybe küldött milliárdok egész Románia területén, minden román állampolgár számára elérhetővé és megpályázhatóvá váljanak, a moldovai, dobrudzsai, olténiai és munténiai román gazdák számára ugyanúgy, mint a székelyföldiek számára. A kiírás nyilván eddig sem tartalmazott olyan kitételt, hogy csak magyar nemzetiségűek pályázhatnak ezekre a pénzekre, de a területi behatárolással sikerült korlátozni a pályázók számát és tulajdonképpen azok nemzetiségét is. Ha a magyar kormány elfogadja Bukarest feltételeit, az egyben azt is jelenti, hogy például a székelyföldi program keretében meghirdetett több mint 24 milliárd forintos támogatási keret egyből potenciálisan nem a mintegy egymillió lakosú két székely megyére, hanem a közel 20 milliós Romániára szól. A bukaresti feltételek elfogadása mindezen túlmenően igen nagy politikai kockázatot is magában rejt, túl magas labdát ad az ellenzéknek, amit választások közeledtével aligha engedhet meg magának a magyar kormányoldal. Feltételezhető, hogy inkább hagyja felfüggesztve erdélyi „zászlóshajó” programját, mintsem vállalja választások előtt e milliárdok elérhetővé tételét potenciálisan Románia minden lakója számára.
A román szaktárca honlapján elérhető közleményből ugyanakkor az is kiderült, hogy nem a gazdaságfejlesztési program az egyetlen „sérelem”, aminek orvoslását kéri Bukarest. Azt is sürgetik, hogy a magyar állam biztosítson „minőségi” oktatást a magyarországi román kisebbség számára, olyant, amely biztosítani tudja a kisebbség etnikai, nyelvi, kulturális, vallási identitásának megőrzését. Bogdan Aurescutól megkérdeztük, mit is kér konkrétan Bukarest e téren? A miniszter válaszában leszögezte: a román kormány megfelelő és előre tervezhető finanszírozást szorgalmaz a szükséges infrastrukturális beruházások, a román tanárok képzése illetve a román nyelvű oktatási anyagok kapcsán. Aurescu válaszában jelezte: mindenekelőtt azt várják el, hogy Magyarország fellépjen az úgynevezett etnobiznisz ellen (vagyis az ellen, amikor valakik anyagi vagy társadalmi érdekből vezérelten hamisan egy adott nemzetiséghez tartozónak vallják magukat). “E jelenség felszámolása már önmagában hozzájárulna az oktatás minőségének emeléséhez”, áll a román miniszter válaszában. (Hozzátesszük, e kérés nem új és nem csak az Orbán-kormányt célozza, Bukarest évtizedek óta etnobizniszként tekint a magyarországi kisebbségi önkormányzatiságra.)
A kétoldalú kapcsolatok befagyását jelzi az is, hogy az Orbán-kormány hivatalba lépése, 2010 óta megszűntek a korábban kelet-közép-európai megbékélési modellnek tekintett közös kormányülések, de az 1996-os magyar-román alapszerződésben előírt kisebbségi vegyesbizottság működése is leállt. Utóbbi fórum 2010-ig előírásszerűen működött, minden évben legalább egyszer ülésezett, és ha nem is sikerült a Jegyzőkönyvnek nevezett éves megállapodást aláírni, az egyeztetések folytatódtak, az ülések nem maradtak el. Az Orbán-kormány viszont idén április 28-án írta alá az első ilyen kisebbségügyi megállapodást Romániával. (Minden valószínűség szerint többek között Bogdan Aurescu sürgetésére, hiszen az utolsó, 2009-ben elfogadott Jegyzőkönyvet is Aurescu jegyezte a román fél részéről. Akkor külügyi államtitkárként ő volt a vegyesbizottság román társelnöke.) A román külügyminiszter lapunknak küldött válaszában kiemelte, „a 2011-ben indult, több mint egy évtizedes folyamat ezzel az aláírással lezárult. Ezzel megnyílt a lehetőség arra, hogy az alapszerződésben rögzített keretek között folytatódjon a dialógus a romániai magyar, illetve a magyarországi román kisebbség jogainak biztosításáról, védelméről. Románia ezt az alapszerződésben rögzített egyeztetési formát részesíti előnyben és elutasítja az egyoldalú megközelítéseket, mert azok nem tudnak tartós és hatékony megoldást biztosítani. A kisebbségi vegyesbizottság Jegyzőkönyvének aláírása egyben a Románia és Magyarország közötti kétoldalú párbeszéd természetes intézményi kereteihez való visszatérést is jelenti”, szögezte le Aurescu.
Lapít a magyar külügy
Tulajdonképpen csak a magyar-román külügyminiszteri találkozót követő bukaresti szaktárca közleményből derült ki 2020 májusában, hogy a román fél mindaddig nem engedélyezi az erdélyi gazdaságfejlesztési programok folytatását, míg azok feltételeiről és lebonyolításáról nem születik kormányközi megállapodás. A magyar kormányzat és a külügyminisztérium erről ugyan semmit sem közölt, de Kozma Mónika, az erdélyi gazdaságfejlesztési programot lebonyolító Pro Economica Alapítvány ügyvezetője az MTI-nek augusztus elején elmondta: az eddigi pályázataikat nem érinti a román kormány megállapodási kérelme, viszont a meghirdetésre váró partiumi gazdaságfejlesztési program csak akkor indulhat el, ha arról román-magyar kormányközi megállapodást írnak alá.
Mindennek dacára Szijjártó Péter igencsak pozitívan értékelte a magyar-román viszony alakulását augusztus 26-án a Budapestre látogató Kajrat Abdrahmanovval, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főmegbízottjával folytatott tárgyalásán. Az MTI tudósítása szerint a magyar külügyminiszter elismerte, hogy Szlovákiával és Romániával korábban voltak súlyos konfliktusok (kisebbségügyi kérdésekben), azonban elmondása szerint jelentős előrelépések történtek az utóbbi években. A Külgazdasági és Külügyminisztériumot azonban hiába kérdeztük, hogy melyek voltak ezek a súlyos konfliktusok és milyen konkrét előrelépések történtek az utóbbi években, közel két hét elteltével kérdésünkre még mindig nem kaptunk választ.
A budapesti kormányzat a szerbiai Vajdaságban 2016. januárjától indított 5 évre szóló 50 milliárd forintos fejlesztési program mintájára Erdélyben 2017-ben indította el először kísérleti jelleggel, 1,83 milliárdos kerettel a maros-mezőségi gazdaságfejlesztési programot. Következő évben meghirdették a több mint 24 milliárdos székelyföldi hasonló programot, majd 2019-ben bejelentették, hogy 2020-tól indul a partiumi - a romániai Szatmár, Bihar és Szilágy megyét célzó - program is. Ez azonban azóta is várat magára, az előzőekben sincs újabb kiírás, mert Bukarest a kormányközi megállapodás nélkül nem engedélyezi ezen programok bonyolítását Románia területén. A magyar külügytől megkérdeztük azt is, melyek az akadályai a vonatkozó kétoldalú egyezmény aláírásának, lesz-e egyáltalán ilyen megállapodás, de választ erre sem kaptunk.
Márpedig e fejlesztési programok fontosak az Orbán-kormány számára. Ezt jelzi az is, hogy 2019 májusában Orbán Viktor jelenlétében avatták fel el Közép-Kelet-Európa legmodernebb, magyar állami támogatással megvalósult takarmánykeverő üzemét a Maros megyei Kerelőszentpálon.
Arról viszont, hogy jelenleg leállt a program és Bukarest kétoldalú megállapodáshoz köti annak folytatását, mélyen hallgat a magyar külügy. Mint ahogy sok más államközi feszültségről és problémáról is.
