„Az adott közleményt (anyagot) olyan külföldi tömegkommunikációs eszköz készítette és/vagy terjeszti, amely külföldi ügynök feladatkörét tölti be, és/vagy olyan oroszországi jogi személy, amely külföldi ügynök feladatkörét tölti be.” Ez a figyelmeztetés néz szembe velünk az orosz online tévécsatorna, a Dozsgy nyitóoldalán, illetve minden egyes megnyitott anyagánál.
Lényegében a logó része, nagy, nyomtatott betűkkel, kétszer annyi helyet foglal el, mint a név és a menüsor. Első pillantásra a filmek előtti kötelező korhatár-meghatározásra emlékeztet – bár a Dozsgynál még ez is van: 18+ –, de csak első pillantásra. Ezek után nem meglepő, hogy a független, a fennálló hatalmat kritizáló orgánum anyagi támogatásunkat kéri, bár furcsán hat, hogy mindezt a külföldi ügynöki tevékenységét feltáró szöveg alatt teszi. Kis betűkkel, félénk bátorítással odabiggyesztve: „Biztonságos”. De hát a támogatói oldalon is ott a figyelmeztetés, amelyet alatta egy ellentétes előjelű szerkesztőségi szöveg igyekszik semlegesíteni. Vagy inkább megerősíteni?
Lendületben a billogvas
„Büszkék vagyunk rá, hogy a Dozsgy nem az államgépezet, egy korporáció vagy valamilyen oligarchikus képződmény része, és senki sem diktálhatja nekünk, hogy mire világítsunk rá, miről beszéljünk.” Vajon hányan adják meg ezek után a nevüket és email-címüket, még ha a csatorna ígérete szerint ezek az adatok sehol nem lesznek közzétéve. Eddig nagyjából 31 ezren mertek ilyesmit csinálni. A reklámbevételek csökkenésével viszont – más, hasonló helyzetbe került orgánumok tapasztalata alapján – mindenképpen számolni kell. Mert a cégek egy része úgy gondolja, lehet, hogy itt hirdetni is biztonságos, de biztos, ami biztos, jobb nem kapcsolatba kerülni egy külföldi ügynökkel.
Az egészben nem is az a felkavaró – mármint a kívülállók számára –, hogy a putyini rendszer egyre jobban megnehezíti egy független, „ellenzéki” szellemű, bár igen elszigetelt, önmagát döntően előfizetésekből és támogatásokból fenntartó médiacsatorna működését, hanem hogy ennek törvényes háttere van.
Az első lépést a Nonprofit szervezetekről szóló törvény 2012-es módosítása jelentette, amely – hatályát nem terjesztve ki az állami és vallási formációkra – külföldi ügynöknek minősítette azokat a szervezeteket, amelyek külföldi állami és egyéb forrásból (magánszemélyeket is beleértve) anyagi támogatást kapnak, és az alapító okiratukban megjelölt feladatok mellett részt vesznek az oroszországi politikai életben, részben idegen forrásaik érdekeit képviselve. Ilyen tevékenységnek minősül a részvétel azokban a politikai akciókban, amelyek hatást akarnak gyakorolni az állam döntéseire, illetve a közvélemény befolyásolása a fenti célok érdekében. Ezeket a szervezeteket állami nyilvántartásba kell venni, képviselőiknek pedig időről időre el kell számolniuk a külföldi források felhasználásáról. Nem volt kérdéses, hogy a törvény elsősorban civil szervezetek ellen irányult.
2017-ben két törvény módosítása egyrészt korlátozta a tömegkommunikációs csatornák politikai szerepvállalását (közleményeikkel nem segíthetik a fennálló rend ellen irányuló, szélsőséges rendezvényeket, illetve az országban nem kívánatos külföldi szervezetek tevékenységét – hogy e két gumifogalom mit jelent, az hatósági megítélés kérdése).
Továbbá a külföldi ügynök minősítést kiterjesztették a más országban bejegyzett tömegkommunikációs orgánumokra. Utóbbinak komoly jelentősége volt, hiszen több oroszországi fórum – többnyire sajtótermékek – külföldön székel működése megkönnyítése érdekében, illetve így a nagy nemzetközi orgánumok helyi szerkesztőségeit is meg lehet bélyegezni. Ez történt például a Szabadság Rádió helyi, regionális internetes portáljaival, valamint több jelentős, döntően Lettországban bejegyzett oknyomozó weboldallal, köztük a Meduzával, a Vazsnije isztorii-val és a The Insiderrel. (Utóbbi jelentős szerepet vállalt a Szkripal-gyilkosság, a donyeci Boeing-katasztrófa, illetve a Vlagyimir Kara-Murza és Alekszej Navalnij elleni merényletek hátterének feltárásában.)
Nem Moszkva leleménye
Az általában értetlenséget, felháborodást kiváltó jogi lépések értékelésénél nem árt szem előtt tartani néhány dolgot. Egyrészt, az „ügynök” szó használata a nem jogászok számára félreértésekre ad okot, hiszen itt valójában képviseletet és nem kémtevékenységet jelent. (Bár az asszociációt – fenyegető hatása miatt – jól ki tudja használni a propaganda.) Ám ennél is lényegesebb, hogy nem orosz, putyini találmányról van szó. Számos ország hozott rendelkezéseket a területén működő külföldi ügynökszervezetekről.
Élükön az Egyesült Államokkal. Itt 1938-ban fogadták el a Külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvényt (FARA). Alapvető célja állítólag az volt, hogy segítse a náci propagandahatások elleni küzdelmet. Későbbi módosításai inkább a külföldi érdekeket szolgáló politikai lobbizásra helyezték a hangsúlyt. Alkalmazása, a regisztrációs lista alakítása során a tevékenység volt meghatározó, és nem az, honnan érkezik hozzá anyagi forrás. A közelmúltig nem sok vizet zavart az amerikai közéletben, ritkán indukált nyomozati vagy bírósági eljárást, ám az egyre feszültebbé váló amerikai–orosz viszonynak köszönhetően ismét reflektorfénybe került: használták a 2016-os elnökválasztásba történt orosz beavatkozás vizsgálatánál. A hivatalos orosz álláspont szerint pedig éppen az váltotta ki a 2017-es törvénymódosítást, hogy az amerikaiak a FARA keretében külföldi ügynöknek minősítették az Egyesült Államokban külön szerkesztőséggel rendelkező, politikai propagandacélokat is szolgáló Russia Today orosz tévécsatornát.
Izraelben 2016-ban szavazta meg a parlament a civil szervezetek külföldi finanszírozásának „átláthatóságáról” szóló törvényt. Ennek értelmében mindazok a nem állami szervezetek, amelyek költségvetésük több mint 50 százalékát külföldi állami intézmények támogatásából biztosítják, minden okmányukban és médiafórumukon kötelesek jelezni, hogy működésükhöz Izraelen kívüli forrásokat használnak fel.
És hát, bár jó volna elfelejteni, ne feledjük, hogy az Orbán kormánynak köszönhetően 2017-től ez év májusáig mi is „büszkélkedhettünk” civiltörvénnyel. Kétségtelen erénye, hogy „ügynök” helyett a jóval barátságosabb „külföldről támogatott szervezetek” megjelölést használta, és izraeli társához hasonlóan, pontos meghatározással leszűkítette érvényességét azokra a – nem sporttal, vallási tevékenységgel, nemzetiségek képviseletével foglalkozó – polgári egyesületekre és alapítványokra, amelyeknek éves külföldi támogatása eléri a 7,2 millió forintot. Ugyanakkor éppen ez a behatárolás, illetve az anyagi támogatás meghatározó kritériuma teszi egyértelművé, hogy a törvény célja nem nemzetvédelmi, hanem belpolitikai: az ellenzéki szervezetek, mozgalmak megbélyegzése, tevékenységük megnehezítése, hiszen egy illiberális rendszerben ők azok, melyeket nem támogat az állam, és külföldi forrásokra is rászorulhatnak. Szerencsére az Európai Unió Bírósága nem volt elnéző, és döntése alapján a kormány idén visszavonta a törvényt.
Már bárki lehet
Nyilvánvaló persze, hogy az orosz vezetés is a radikálisan rezsimkritikus ellenzéki hangok és szervezetek lecsendesítésére, ellehetetlenítésére használja törvénymódosításait. Különösen a Navalnij-ügy óta, az idei választások fényében vált mindez világossá. Az eddig külföldi ügynöknek minősített 17 médiából 6 – köztük a fentebb említett Meduza, Vazsnije isztorii és a The Insider is – idén került nyilvántartásba. A Dozsgy csatorna két héttel ezelőtti „beiktatása” azért jelenthet aggasztó mérföldkövet a folyamatban, mert ez az első oroszországi székhelyű médiaorgánum a külföldi ügynökök sorában. A hivatalos indoklás arra hivatkozott, hogy a Dozsgy – részben orosz alapokon keresztül – külföldi forrásoktól, köztük az Európai Uniótól jutott támogatásokhoz, és rendszeresen terjeszti a külföldi ügynöknek minősített médiumok anyagait.
Ráadásul a jogi háttér tovább szigorodott. A tavalyi év végén az orosz elnök aláírásával szentesített egy újabb törvénymódosítást, melynek értelmében már természetes személyeket, azaz egyszerű polgárokat is megillethet a külföldi ügynök státusz, ha idegen államok, szervezetek érdekében információkat gyűjtenek az Orosz Föderáció hadászati területeiről, illetve politikai tevékenységet folytatnak. Erre már vezető jogászok is felkapták a fejüket. Andrej Konovalov például arra hívja fel a figyelmet az Advokatszkaja gazetában, hogy a politikai tevékenység tág értelmezése, és bizonyos korlátozások komoly emberi jogi problémákat vetnek fel, és arra is utalhatnak, hogy a törvény reális céljai nem egyeznek meg a deklaráltakkal.
A tehetetlenség csapdájában
Akárhogy is, a helyzet drámaiságát jól érzékelteti egy 2018-ban alapított oknyomozó online lap, a Projekt sorsa. Miután egyre mélyebbre hatolt korrupciós ügyek feltárásában magas rangú személyeket is célba véve, a főügyészség idén júliusban „nemkívánatos szervezetnek” minősítette, amely veszélyezteti Oroszország alkotmányos rendjét. Ezzel egyidejűleg Roman Badanyin alapító-főszerkesztő és hét újságíró a külföldi ügynökök listájára került. Az orgánum megszűnt, Badanyin és helyettese külföldre távozott, és biztonságuk érdekében „evakuálni” szeretnék többi munkatársukat is.
Már önmagában Navalnij ügye is jelezte, hogy az oroszországi hatalom nem óhajt, különösen választások előtt, kockáztatni, csírájában igyekszik elfojtani mindent, ami esetleg „ukrajnai” fordulathoz vagy a minszkihez hasonló megmozdulásokhoz vezethet. A kritikus, véleményformáló médiacsatornák jó figyelmeztető célpontot jelentenek, hiszen befolyásuk egyelőre gyenge, az őket képviselő értelmiségiek sorsa pedig enyhén szólva közömbös a közvélemény számára, amely így könnyedén elfogadja akár nemzetellenessé bélyegzésüket is.
Az érintettek egyelőre kétségbeesett tehetetlenségben vergődnek. Natalja Szingyejeva, a Dozsgy főigazgatója előfizetőinek írt levelében, amelyet a Novaja gazeta is publikált, Shylock módján bizonygatja, hogy ő nem külföldi ügynök, hanem igaz hazafi, Oroszországban él, szereti ezt az országot, és nem kívánja elhagyni. Mint ahogy a Dozsgy kétszáz munkatársa is egyedül azért szorít, hogy Oroszország humánusabb, igazságosabb, gazdagabb, szabadabb legyen, és büszkék akarnak lenni a hazájukra. A többi tiltakozó szerkesztőség és újságíró pedig mit tehet? Megfogalmaztak egy hatpontos petíciót a független médiát gátló törvények, az újságírók elleni inzultusok, minden alapot nélkülöző eljárások megszüntetéséről. És kinek küldték, küldhették el? Oroszország vezetőinek. Megszólításuk természetesen az elnökkel kezdődik: Tisztelt Vlagyimir Vlagyimirovics…
